Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1978 / 4. szám
ötletek a további konferenciákra A konferenciát tartalmilag ötletekben gazdagnak találtam. Formai és időrendi kerete is nekem megfelelt. Mindezekhez azonban még hozzátenném egy-két személyes meglátásomat. Meglátásom szerint a mai nemzedék lelki életet élő része sok irányban és rendkívüli lendülettel, vágyakozással kutat egy minél komplexebb vallásos élmény megélése után. Többekkel osztom a véleményt, hogy a történelmi egyházak tradicionális keretek között történő vallásgyakorlási formái ezeket az igényeket kevésbé vagy egyáltalán nem elégítik ki. Fontos és kiinduló pontnak tartom, hogy konferenciánk résztvevőinek túlnyomó része fiatal; ilyenformán egyedülálló lehetőségek nyílnak a kornak megfelelő vallásos megélés kibontakoztatására. Mindezt anélkül, hogy tekintettel kellene lennünk az idősebbek vallásgyakorló beállítottságára, mely jóllehet tiszteletben tartandó, de minden újítást, próbálkozást akadályoz, illetve meghiúsítja annak teljességét. Nem látok különösebb veszélyt abban, ha konferenciánk alatt eltérünk a szokványos istentiszteleti formáktól és igyekszünk megtalálni azokat a lehetőségeket, megoldásokat, amelyek eredményes egyéni vallásos élmény beteljesüléséhez, lelki megbékéléshez, harmóniához vezetnek. Nem takargatom merész ötlettársításomat, amikor a vallásos lelkiterápia számára nagyobb teret kérek. Lehetne-e ez a konferencia a lelki felfrissülés, a felborult egyensúly visszaállítására törekvő alkalom? Gondolok itt első sorban az elmélyítő vallásos meditáció lehetőségére, továbbá a természetadta segédeszközökre (magára a természetre is), melyek az Istent kereső, önmagával és másokkal párbeszédet folytató embernek segítségül lehetnek. Az az érzésem, hogy többen vannak, akik Istent elsősorban érezni és nem érteni kívánják, márcsak azért is, mert a hétköznapok problémái egyoldalúan, szüntelenül és kimerítően az ember értelmére apellálnak. Mindez nem jelenti azt, hogy nem találom másfelől fontosnak Istent értelemmel keresni, kutatni. Csak hálásan tudom köszönteni a konferencia tematikáját, mely véleményem szerint, ha témailag ki is merült, szellemileg, fűszerileg a továbbiakban sem nélkülözhető. A zene is hasonló fontos szerepet tölt be a konferencia élmény-anyagában. Mindamellett, hogy nem ártana néha egy kis magyar népzenét hallani (nem cigányzenét!) — különös tekintettel a régi magyar népzenei költészetre (tipp: régi magyar népdal-elemek feldolgozása modern klasszikus zeneköltők műveiben) — örömmel fogadnék egy sorozatindítót a klasszikus amerikai néger dalgyűjteményről (original spiritual song). Az egységben való külömbözőség szempontjait látom érvényesülni az egyéni vallásos megélés számára nyújtandó sokféle lehetőségben. Értékes színfoltok a meghívott művészek a konferenciák napirendjein. Itt is egy alkalmat látnék arra, hogy tehetséges fiatal magyar előadóművészeket nyerjünk meg magunknak. Hiszem, hogy közöttük nem egy fogadná el a meghívást, mégha szerény is a napidíj. A konferencia szerkezetét, formáját tekintve nincs különösebb mondanivalóm. Az idő racionális felosztása, a témakörök, előadások ügyes beosztása, a szervezők gyakorlottságán, hozzáértésén múlik, amellyel én meg voltam elégedve. Örülök, hogy figyelembe veendő szempontnak számítanak: a konferencia helye, időpontja, a környékadta kirándulási lehetőségek. Mindezek mellett azonban rendkívül fontosnak találnám, hogy a meghívókat minél több magyar fiatalhoz juttassák el, ezzel a közönség minduntalan felfrissülne, új arcok, új hangok, gondolatok, ötletek kapcsolódnának be ebbe a vérkeringésbe. Nem tartanám helytelennek katolikus és más felekezetű magyar ifjak meghívását, bevonását sem. Végül még egy tipp a következő előadások témaköréhez: a magyar emigráció ifjúságának valláserkölcsi neveltetése, viszonya az ökuménikus gondolathoz és mozgalomhoz; az értelmiségi és a vallásgyakorlat (miért marad távol az intellektuelek zöme a különböző csoportos vallásgyakorlási megnyilvánulásoktól). Miként és hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani. Szeretném végül megköszönni a szíves vendéglátást, az együtt töltött napok kedves, értékes emlékét, remélve, hogy legközelebb újból részesülhetek mindezekből. Szabó Ildikó 4 Az öröm teológiája Jegyzetek Az örömről beszélni kell, mert hiánycikk a világban, a teológiában, a keresztyén gyülekezetben. Mi keresztyének is felelősek vagyunk abban, hogy ezt a világot — Isten teremtett világát! — siralomvölgyének nevezzük. Más földrészek keresztyénéi jó példával járnak elől, mert megértik az evangélium felszabadító erejét s örvendezni mernek efölött! Örömről beszélni kell, mert a Szentírásban csak úgy hemzsegnek az örömöt kifejező szavak és fordulatok! Az öröm fiziológiája (ősfélelem, nevetőizmok, természetellenes, perverz és káröröm, testi öröm). Az öröm szociológiája (munka közösség, nevelés, szeretet-szerelem, önmagunk szerelme). Van-e profán öröm? öröm Istenben és teremtményeiben (zsoltárok!). Öröm az Istennel való kapcsolatban (ünnepek, lakodalmas nép). Az új élet öröme (Abbá, a Lélek gyümölcse, a megtérés öröme. És a szenvedés öröme?). Az örök élet öröme (a Bárány menyegzője; mindenkor az Úrral leszünk ...). Gémes István (folyt, a 3. oldalról) Etikai-teológiai síkon pedig ez a válasz: Jézussal megoldódik az életem. Megoldódik pedig az előbb említett és szükségesnek mondott egyensúly értelmében. Ha megértem Jézus üdvösségbeli jelentőségét, akkor már az egyensúly nagy mértékben megvalósulhat. Lehetségessé válik önmagam értékelése is, ha tudom, hogy valaki — vagyis Isten — engem értékesnek tart. Ez döntő feltétele az egyensúlynak. Jézus jövőt mutat az életem távlatainak, elveszi a reménytelenséget. A krisztusi mítosz a hit és reménység tárgya és az emberségemet transzcendessé, vagyis átlátszóvá teszi, a választóvonalak szaggatottá válnak, a humánum és az isteni törvény egybefolyik. Ebből születik a megbékélés Istennel és az emberséggel s ebből fakad a kiengesztelődés, Isten újra szeret és ez újra értékessé teszi az életemet. M. J.
