Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1978 / 4. szám
3___________ Vallás és humor Ezt a szokatlan és meglehetősen kényes kérdést vizsgálta Glatz József hétfői előadásában, vagyis, hogy van-e kapcsolat a humor és a hit között. Megállapította, hogy e témához igen kevés adat és utalás található a rangosnak számító nemzetközi kézikönyvekben. Ebből legalább két dologra lehet következtetni: vagy tényleg úgy van, mint sokan állítják, hogy a vallás és humor egymást kizáró — egymás mellett nehezen megférő — tényezők, vagy pedig a tudósok voltak annyira humortalanok, hogy észre sem vették a szent szövegekben — a talán ott lappangó — humor nyomait. Tény, hogy a vallásalapítókat csak „komoly“ arckifejezéssel szokták ábrázolni. Talán a kínai „nevető Buddha"szobrok az egyedüli kivételek, bár itt inkább csak egyik üdvre segítő személyükről (bodhiszattva) van szó, nem pedig Buddháról. — Az ókori vallásokban a sírás mellett a nevetésnek is fontos szerep jutott. Innen vehette át a középkori kereszténység azt a (ma is elgondolkoztató) szokást, hogy húsvétkor kinevették a halált (risus paschalis). A Bibliát férfiak írták. E vitán felüli tény a békésebb nem némely mai harcos szószólóját arra késztette, hogy a férfiúi psziché, lelkiség, túlzott dominanciáját fedezze fel némely iratában, mondván, hogy a fény és árnyék nemek szerinti megoszlása nem arányos, tehát nem igazságos. Glatz József beismerte, hogy mi férfiak (sokszor) túlzottan a teremtés koronájának tekintettük magunkat, éppen mivel Ádám teremtetett elsőnek. De azért nem hallgathatta el a Talmud bölcseinek idevonatkozó elmés megjegyzéseit: igen, az Úr Évát Ádám oldalbordájából teremtette s nem a fejéből — hogy ne legyen nagyravágyó; nem a füléből — hogy ne legyen kíváncsi; nem a szeméből — hogy ne legyen kapzsi; nem a szájából — hogy ne legyen nagyszájú; nem a kezéből — hogy ne legyen harácsoló; s végül nem a lábából — hogy ne legyen mászkáló, hanem az oldalbordájából, mely mindig rejtve van. Igen, éppen az oldalbordából, míg a férfit a föld porából teremtette. Ezért van az, hogy a férfinek kell keresnie azt, amit el veszített és nem fordítva. Ez azt is megmagyarázza továbbá (most már nem a Talmud szerint), hogy miért makacsabb az egyik, mint a másik. A föld pora, az agyag, elasztikusabb, mint a kemény bordacsont! — E vallástörténeti kitekintés után a Biblia hallatlanul gazdag irodalmára vethettünk néhány pillantást. Láthattuk, hogy a bibliai személyek, ill. a Szentírás egyes szerzői is alkalmazták a keleti humor klasszikus normáit: paradoxonok, abszurditás felhasználása, prófétai irónia és szatíra, helyzetkomikum stb. Legtöbb példával mégis a szójáték szolgál: egyik kutató az Ószövetségben kb. 500 példát talált a szójátékra, egy másik 200-at az Újszövetségben. Fordítás esetén sajnos csak a legritkább esetben marad meg valami az eredeti szöveg humoros fordulataiból... Egy dán parasztházban történt, hogy bibliaolvasás közben az egyik gyerek hahotázni kezdett, amikor a Hegyibeszédben azt olvasták: vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát. Elképzelhetetlennek találta ugyanis, hogy a gerenda belekerüljön az ember szemébe, azért tört ki belőle a nevetés. A gyermek nevet, könnyen nevet, mert még nem esett át azon az „agymosáson“, melyen a felnőttek túlnyomó többsége már túl van; a gyermek még nem vált süketté a közvetlen komikumok meghallására. Ő még groteszknek fogja fel azt, ami groteszk... Fontos lehet, hogy ismerjük, mit mond a kutatás az egyes bibliai könyvekről, szerzőkről, fogalmakról, de még fontosabb, hogy megőrizzük azt a közvetlenséget, nyitottságot, mellyel a gyermek rendelkezik, s melyet mindannyian születési ajándékként kaptunk, annakidején. összefoglalásként előadónk az amerikai R. Niebuhr elemzésére utalt. Hogy miért a humor és hit közötti közeli kapcsolat? Ennek oka emberi létünk ellentmondásosságában keresendő. A humornak a kicsi és közeli ellentmondásokkal van dolga, míg a hitnek életünk nagy ellentmondásaival. A humor is, a hit is az emberi lélek és szellem szabadságának kifejeződése. Általuk leszünk képesek önmagunkon kívülre lépni és a „színjátékot“ a maga egészében szemmel követni. „A humor a hit templomának előcsarnoka.“ így is lehetne mondani: a humor a hitnek a prelúdiuma s az imádság mosollyal kezdődik. A vidámság jól hallható a hit előcsarnokában, sőt echója a templomban is hallatszik, mégha a szentek szentjébe nem is hatolhat be. Ott a mosoly (vidámság) imádsággá formálódik át — s a humor helyét a hit foglalja el... Szigethy Sándor ÚT/TfíRSm Lehetőség és forrás 3 Cseri Gyula előadásának ezt a címet adta: Út az örömhöz. Feltette a kérdést: miért érték és cél az öröm? Mi jogosít fel bennünket az öröm keresésére? A választ megadja a Szentírás; mert az öröm jó, jogunk van az örömre; mert Isten az, aki feljogosít rá. Igent mond az öröm vágyára és egész emberi mivoltunkat bevonja az Ő akarata körébe, Jézus pedig teljesíteni akarja ezt a szándékot. A teológiai gondolkodók azt vizsgálják, milyen felelősségem van a boldogságért. Az etika szemszögéből az egyéni öröm szubjektív és annak hiánya, az örömtelenség oka is mibennünk van. Ez igaz lehet azért, mert nem fogadtam el teljességében emberségemet. Ennek az elfogadásnak többféle akadálya lehet. Zavarhat a múlt a maga élményeivel és emlékeivel, zavarhatnak intellektuális problémák, az emberekhez való viszonyom, a jövőtől való félelmem, vagy egyszerűen csak a birkózás saját egyéniségemmel. Az öröm elfogadása lehetőség és az öröm az a forrás, amelyből változás születhetik. Mindebben Isten első lépése az Ő szeretete, amikor azt mondja: elfogadlak, ahogyan vagy. Azután következhet a változás. Az öröm hiányának oka az is lehet, hogy nem alakítottam életemet. Ez azt jelenti, hogy merevség helyett rugalmasságra kell törekednem, középpontot kell keresnem, az ellentétes erők kiegyenlítését kell elérnem. Mint aki kockákból akar struktúrát létrehozni, úgy kell értelmesen alakítani életemet. De ehhez az építéshez nyitottság kell. Szembe kell néznem problémáimmal, tudomásul kell őket vennem és hajlandónak kell lennem a problémákat tematizálni, vagyis megfogalmazni. Fel kell ismernem, mit jelentenek problémáim az életemben, mert a megértés a döntés előfeltétele... A hit szemszögéből nézve ebből következik, hogy a feladat teljesítéséhez ne egyedül fogjak hozzá. Szükség van párbeszédre, mások véleményének és meglátásainak megismerésére. Ez adja meg a barát, a partner szerepének jelentőségét és egy további síkon a közösség fontosságát domborítja ki. Emberi kapcsolataink mutatják meg, hogy kik vagyunk ... (folyt, a 4. oldalon)
