Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1978 / 4. szám
ÚT/Tfífí5 ÍX A szeretet-cselekedet Otto Schmitz, a Westfáliai Evangéliumi Egyház főtanácsosa 1978. május 1-én töltötte be 65. életévét. Papi család fiaként a rajnai Rheydtből származik, és a református lelkészi oklevél elnyerése után először a rajnai Berschweiler, majd a westfáliai Freudenberg, aztán Bad Salzuflen-i református gyülekezet lelkésze volt. A Westfáliai Egyház zsinata először 1961-ben választotta meg egyházi főtanácsosként az egyház elnökségébe. 17 éve viseli Otto Schmitz ezt a tisztséget, és 17 éve áll szoros kapcsolatban a Nordrhein-Westfáleni Magyar Protestáns Gyülekezettel. Ebben az időben, 1961-ben a gyülekezet már majdnem két éve lelkész nélkül volt, mivel a Németországi Evangéliumi Egyház különböző adminisztratív okok miatt a presbitérium által egyhangúan megválasztott lelkész alkalmazását nem engedélyezte. Otto Schmitznek szinte első hivatali működése volt, hogy a magyar gyülekezeti szolgálat kérése mögé állt. Világosan látta és vallotta, hogy az Isten szava a lélek legmélyebb rétegében talál visszhangra. E mélységet csak az anyanyelven keresztül lehet elérni, és ilyen módon tudja a gyülekezet az idegenben az otthont is pótolni. Mindenekelőtt az ő segítségének köszönhette a gyülekezet, hogy elérte célját, ha göröngyös úton is, csalódások után, de lett választott lelkésze. Otto Schmitz azóta is minden kérdésben a magyar gyülekezeti szolgálat mellett áll, és hogy a gyülekezet az elmúlt hosszú években megerősödött hitében, munkálkodó szeretetben az Isten igéje révén, melyet anyanyelvén hallhatott — jelentős részben neki köszönhető. Kétszer járt feleségével — e cikk írója kíséretében — Magyarországon. A résztvevők egy csoportja Tegyétek szebbé a világot A természethez való viszonyunkat illetően mindig fontos szerepet játszott a Biblia. Ez áll a hívőkre csakúgy, mint a nem-hivőkre. Számos helyen úgy látszik, hogy az ember kiváltságos helyet kapott a természetben, különösen is 1Móz 1,28 szerint: „Hajtsátok uralmatok alá a földet“. — Eszerint, ha izoláltan szemléljük e verset, az ember szuverén helyet kapott a teremtettségben. 1Móz 9,3 szerint Isten mindent neki ad (Noénak), hogy ő is és utódai is — mondhatnánk így — egészséges és istenfélő életet élhessenek. Ez inkább rendelkezési jog, mint tulajdonjog. Ez az igehely tehát nem támasztja alá az ember birtoklási igényét, de felhasználható a privilégizáltság alátámasztására: csak az ember kapott rendelkezési jogot a teremtettség felett. De egyenlőségi tendenciákkal is találkozhatunk a Genezisben: 1Móz 1,22. Isten egyenlőségi alapon adja áldását: minden dolgot önmagában áld meg és nevez meg, mint jó dolgot. Mindennek önmagában van értéke. Semmi sincs csak az emberért teremtve vagy más földi lényért. Nyitott lélekkel szívta magába a látottakat. Megismerte a magyar tájak szépségét és varázsát, a magyar ember barátságosságát, szívből jövő vendégszeretetét és segítőkészségét, de alkalma volt a magyar református és evangélikus egyházak áldásos szolgálatát is megismernie. A Westfáliai Egyház többszöri hathatós segítsége a magyarországi egyházaknak az ő önzetlen munkálkodásának az eredménye. Ebben is az igazi ökuméne átérzése vezette, s gyümölcse elsősorban sok öreg, beteg lelkész és családja, de több gyülekezet és diakóniai intézmény megsegítése is volt. Az evangéliumi hitből fakadó embertársi megbecsülés és szeretet vezette őt ma már több mint 40 éves lelkészi pályáján. Ez a szeretet nála mindig cselekedet is volt: mindenekelőtt a gyengék és elesettek iránti felelősségvállalásban, segítésben és támogatásban megnyilvánuló valóság. 65. születésnapja alkalmával sok magyar gondol rá szeretettel és hálával itt és Magyarországon is, kíván neki további gyümölcsöző szolgálatot és családjával együtt sok-sok boldog esztendőt. Veöreös László Hogy az ember nem korlátlan birtokos, arra több példát találunk az Ószövetségben, például Zsolt 104,18: a magas hegyeket a zergék kapták, a sziklákat a mormoták. Ezek ugyanúgy rendelkeznek a helyek felett, mint az ember a magáé felett. 1Móz 2,15 szerint az ember az Éden közepébe állíttatott. Neki kell a vadállatokat megfékeznie, a többi lény javára. Vigyáz, hogy a vad növények — gyom, gaz — ne nyomja el a többi növényt, de nem kiirtásukról van szó, hanem vigyáz, hogy harmóniában legyenek . . . Minden növény megkapja a maga ökológiai jelentőségét. Az embernek számadást kell majd tennie. Szerepét későbbi szóhasználat szerint ezek a fogalmak jelölik: alkirály, kalifa, vikárius, képviselő, sáfár, chef, szolgáló. Az Újszövetségben lásd: hűtlen sáfár Márk 12,1; másoknak adatik: Máté 21, 41 — arról is szó van, hogy az ember hogyan viselkedik ökológiai téren s számot kell neki adnia. Pál apostol szerint a Föld nem az emberé. 1Kor 10,26: „Az Úré a föld és annak teljessége.“ És: minden, amit Isten teremtett, jó (1Tim 4,4). —• Dehát az is igaz, hogy hamar jön a vég. Vissza az Ószövetséghez: Minden jó. A Teremtője miatt jó. Ezért tesz a teremtettség bizonyságot az Istenről. Az ember ilyet nem képes létrehozni, a variációknak e gazdagságát. Még akkor is fenséges, ha a táplálkozási láncolat visszás helyzeteket teremt. Az ökológiai zsoltár (104.) szerint: „Az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket“ (21. v.); „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel“ (24. v.); „Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok (25. v.); „Örüljön alkotásainak az Úr, kinek tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek“ (31-32. v.). Szó sincs itt az ember felmagasztalásáról! A megszámlálhatatlan állatsereg csakúgy, mint a geológiai folyamatok, önmagukért vannak, nem pedig az ember haszna szempontjából léteznek ... (Vázlatos szemelvények Koltai Rezső előadásából)
