Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1978 / 4. szám

MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXII. évfolyam 1978. 4. szám Hatalom és öröm Máté 28,16-20 Azok az országok, ahonnan összejöt­tünk Istent tisztelni, a Názáreti Jézus ko­rában valóban a föld végső határaiként voltak ismertek a világjárók tudatában. Ókori módon kérdezem tehát: mi újság a föld végső határain? — Nincs sem­mi különös — mondjátok —, az van, ami kétezer évvel ezelőtt: mindenütt folyik a harc a hatalomért. Ebben a potenciális hatalmi feszült­ségben történik kis személyes életünk. Szinte ponttá zsugorodik az egyén sze­mélyes léte; a nagy erők hullámhegyei között egy-egy vízcseppecske. Csoda­­e, ha gyakran önmagunkra kérdezünk: „Mi lesz veled, emberke“? Mit hoz a jö­vő? Mi azért jöttünk el a konferenciára, hogy megtanuljunk örvendezni. Erre az első órában már egy keserű diagnózist kapunk — mondjátok. Engem egyetlen mondat tölt ma meg reménységgel és lett alapja belső békémnek: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és föl­dön.“ Aki ilyet mond, az nem beszámítható az emberek között. De ezt a mondatot nem akárki mondja. Ezt a mondatot a Názáreti Jézus Krisztus mondja, akit Is­ten feltámasztott a halálból, és valósá­gosan neki adta Ádám eltékozolt örök­ségét: hatalmat az egész Kozmosz fe­lett. Exuzia: hatalom, rendelkezési jog mindenek felett, ezt jelenti ez a szó. Ez a mi egyetlen és sziklaszilárd remény­ségünk, ez a mi örömünk alapja és min­den kérdésünket erről az alapról sza­bad megközelíteni: a mi Urunk él és tud rólunk. Ezért beszéljünk röviden erről a hatalomról. 1. Ez a hatalom nem emberi váradal­­makhoz szabott — ezért megbotrán­koztat. A virágvasárnapi bevonulásra emlé­kezünk ma, hiszen napja is van. Jézus a próféciák értelmében kinyilvánította hatalmát Izrael népe előtt. De végül is botránkozást szült ez a nap. Másként várták. De ö nem jön győztes vezérek­kel, láncra fűzött istentelenekkel, rab­­lott kincsekkel, legyőzött népek zászlói­val... De most a te napod van. Adja Isten Szentlelke hogy igazán felismerjed a szolgai forma mögött a világ dicső ki­rályát. Ez a felismerés, e felismerésre elvezetés minden igehirdetés, minden konferencia célja. Legyen hozzánk Is­ten kegyelmes és ne botránkozzunk meg, ha Krisztus másként jelenti ki ma­gát számunkra, mint ahogy emberi vágyainkkal azt előre megszabjuk. 2. Ez a hatalom megtapasztalható Ha az egyháztörténelem kerül szóba, sokszor szégyenkezve le kell hajta­nunk a fejünket. Ártatlanok vére, emberi túlbuzgóság, hatalmi harc, árulás, gőg, gyűlölet terhelik. De előre megmonda­tott: báránybőrben szívesen rejtőznek farkasok. Ennek ellenére van hálaadás­ra okunk. A hibákat mi követtük el, de az úr hatalma keresztyéneken keresztül is megmutatkozott. Az Úr hatalmával magyarázható az, hogy Isten Igéje évszázadok alatt át­törte a tudatlanság falait, lángoló hitű keresztyének nemzetek nyelvére ültet­ték át és ma 1600 nyelven olvassák, hirdetik Isten üzenetét az emberiség­nek. Az Úr hatalmával magyarázható, hogy akiket korábban a fajgyűlölet választott el egymástól és csak átkot ismertek, e hatalom megtapasztalása után testvér­ként tekintenek egymásra. Sárgák, fe­keték, fehérek együtt dicsérik az Urat. Az Úr hatalmának valóságára nevek rengetegét sorolhatnám fel, keresztyén közösségek megrendítően szép szolgá­latvállalását, leprások között szolgálók példáját, de most nincs arra idő. Legyél példa te, Testvérem és a te kis életed! Ne feledd el a nehéz napokat, a meg­próbáltatásokat, a könnyes vagy há­laadó imádságokat, amikor Isten hatal­ma valóságként felragyogott az életed­ben. Mondja el most neked a te saját lelked azt, ami e szószékről nem han­gozhat el, és ez lesz számodra a leg­személyesebb üzenet. Emlékezzél — és adj hálát, hogy láttad ezt a hatalmat. 3. Ez a hatalom nem hagy cserben. Jézus Krisztus, e világmindenség Ura, hűséges marad akkor is, ha mi hűtlenke­­dünk. Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami vagy aki elveszett. A pislogó gyertyabelet vagy a megre­pedt nádszál-életet szeretetével fogja át. Megbocsát és hív. Nem hagy cser­ben. Amikor hatalmáról beszélt a tanít­ványoknak, egy ígéretet fűzött paran­csához: „Én tiveletek leszek minden na­pon, a világ végezetéig.“ Ezt az ígéretét meg is tartotta. Nélküle a 11 nem tudta volna elvégezni csodálatos misszióját, mert az emberfeletti volt. De Ő mive­­lünk is van, azokkal, akik e bizonyság­­tételre, tanúvallomásokra hívőkké let­tünk. Jelenléte szemünknek láthatatlan, de hitünknek valóság, tapasztalataink­nak alap. Velünk lesz e korszak vé­géig, amit kegyelmi időnek nevezünk. Azután pedig mi leszünk ővele. Akkor Ö lesz a látható Úr, az Ő hatalma előjön elrejtettségéből. Akkor nem lesz többé hit és rész szerinti igazság, hanem lá­tás és teljes ismeret. Erre az útra hív minket ez a konferencia is, adja Isten az Ő Szentlelkét, aki mindenre megtanít bennünket. (A konferencia megnyitó istentiszteleté­nek prédikációjából.) Sipos Tibor Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsá­gi Konferencia a németországi Bad Hersfeldben tartotta idei nagyheti talál­kozóját. „ ... ismét mondom, örülje­tek!" volt a konferencia témája. Jelen számunk ezt a találkozót mutatja be.

Next

/
Thumbnails
Contents