Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1978 / 3. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXII. évfolyam 1978. 3. szám Vajta Vilmos: A parasztpróféta kísértései Az elmúlt évben a finn ébredési mozgalmak egyik legnevesebb vezetőjének, Paavo Ruotsalainen-nek 200. születésnapját ünnepelték. Ez a „parasztpróféta", akinek életrajzát a magyar kereszténység még a háború előtti években olvashatta, a finn-magyar egyházi kapcsolatok révén egyházunkra is befolyással volt. A „felébredtek“ mozgalma sokakat ihletett meg s a magyarországi evangélizáció is sok hatást kapott tőle. Ki volt ez az egyszerű parasztember, aki a szegények között is a legszegényebb volt, de aki két évszázad előtti A parasztpróféta Ruotsalainen Pál szobra Alpo Sailo műve körülmények között is az egyenlítőnek megfelelő utat tett meg a kiterjedt országban? Még a nevét is alig tudta leírni s az olvasást a Bibliából tanulta. Isten Szentlelke egy kovácsmester intésén keresztül hívta el szolgájává. Igehirdetése nemcsak az egyszerű nép körében talált visszhangra, hanem megszólította a társadalom vezető rétegeit is. Sok küzdelmen ment át, mozgalmát sokszor gátolták világi törvények és papság — míg közöttük is lángragyúlt egy-egy szív, hogy vigye a Krisztus üzenetét. Mi volt Paavo központi mondanivalója? Azon adatok segítségével mondom el, amit ezen évfordulóra készült operaszöveg s a hozzá fűzött kommentárok közölnek. „Az utolsó kísértések" címen írta meg Lauri Kokkonen már évekkel ezelőtt Paavo életének drámai változatát, lesűrítve néhány központi vonásra. A jubileumra ezt zenésítette meg Joonas Kokkonen s talán az ő érdeme, hogy a finn főváros lakóin kívül ezrével nézhették meg az előadásokat nemcsak a „felébredtek" hanem hívők és nemhivők egyaránt. Paavo kegyessége az önmagát szegény bűnösnek, egyedül Krisztus kegyelmére szorultnak valló hit. De jellemző rá, hogy éppen a kegyelem bizonyosságát nem tudja könnyen átélni, hanem mindig újból és újból gyötrik a kísértések, hogy elveszett és elhagyott, kárhozatra ítélt. A szövegkönyvben haláloságyán életére viszszanézve álomképekben éli át kísértéseit: hosszú utazásaiban magára hagyta szeretett feleségét, akinek az éhség idején egyedül kellett a nagy családról gondoskodnia; a zord északi föld azonban keveset adott, a fagy is elvitte sokszor a termés reménységét; feleségét fiúk meggyilkolása viszi a sírjába; a felébredtek összejöveteleteit megtiltják a hatóságok s Paavonak a bíróság előtt kell védekeznie; még a parlamentbe is készül. Igehirdetése megrendíti még a hatalmasok biztonságát is s a mozgalmat nem lehet feltartóztatni. Paavo könyörtelenül vési a szívekbe, hogy kinek-kinek egyedül kell megállnia Isten ítélöszéke előtt. Hogy ott kegyelmet kap-e, ez a döntő kérdés, amelyre Paavo maga is csak remegve gondol. Krisztusra mutat, akire hivatkozva egyedül tud majd ő is megállni Isten előtt. Elhívásában bizonyos, de üdvösségéért halálos ágyáig kínos bizonytalanságban harcol. De mindvégig megmarad az egyházban. Bírálja az erkölcsileg elesett vallási életet, de közben önmagát is ítéli, saját üdvösségéért küzd, mert tudja mit jelent, ha a hit életében is kétség, ellankadás veszélyezteti Krisztus elhívottjait. Kedves éneke, mellyel az opera kórusa tesz bizonyságot a parasztpróféta haláloságya mellett, mégis a hit diadalát bizonyítja: „Kegyelmed erősít meg — Dicsértessél ezért, Uram". Családi hírek Breglec Árpád evangélikus lelkészt február 12-én beiktatták a sydneyi ev. egyház magyar lelkészi állásába. Életére és szolgálatára Isten áldását kérjük! Dr. Ádám György prelátus, a Németországi magyar római katolikusok főlelkésze, hosszú betegség után 1978. január 18-án 66 éves korában meghalt. * Bell (Belopotoczky) Lajos evangélikus lelkész életének 60. évében 1978. január 14-én elhunyt. Jersey City-ben, (U. S. A.) temették nagy részvét mellett. Feltámadunk!
