Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1978 / 3. szám
ÚT/TÁR5 m---------~-------------Hol a Szentlélek? Az egyháznak tudnia kell, hogy az általa képviselt igazság nem valami megcsontosodott forma, hanem eleven Lélek. S tudnia kell azt is, hogy az Egyház olyan közösség, amely most is állandóan keresi az igazságot. Vívódás és harc, gyakran elképesztő felismerések és kalandos ideák nélkül, még senkinek sem sikerült az egyház szekerét előbbre juttatnia, mert azokban is csak az egy Lélekről van szó, amely nyomait akarja hátrahagyni közöttünk! Ezért kell a következőket mondanunk: 1. Ott van a Lélek, ahol Jézus története nem marad pusztán vasárnapi iskolai „elbeszélés", hanem az megváltoztatja egész életünket. Kétségbeesésből reménység, unalomból beteljesülés, sírásból nevetés, veszekedésből szeretet lesz. 2. Ott van Lélek, ahol mindez nem pusztán vágyálom marad, hanem ennek tudata egész életünket, minden tettünket befolyásolja és meghatározza; mert ez a Lélek termi a „jó gyümölcsöket“ bennünk. 3. Ott is Lélek van, ahol Jézus nevében türelmem van a másik emberhez, megértem őt és amennyire csak lehet, az annyira szükséges szabadságot megadom neki, hiszen én is ebből a Lélek által adott szabadságból élek. 4. Ott is a Lélek van, ahol megpróbálom az embereket nem az első benyomásaim alapján megítélni és beskatulyázni, hanem kész vagyok arra, hogy őket is a jövendő Istenországa szemszögéből nézzem. Azaz: velük való találkozásomat és kapcsolataimat nem a félelem diktálja, hogy mit remélhetek még egyáltalán tőlük, hanem az a remény, hogy értelme van a velük való kapcsolatápolásnak! — hiszen komolyan számolok azzal, hogy ők is megtapasztalhatják a Lélek munkáját magukon és új emberekké lehetnek. 5. Ott is jelen van a Lélek, ahol rájövök, hogy nem anyagi javak, irigység és utálkozás a legdöntőbb kategóriák az ember életében, hanem az önzetlen önátadás, amelyet a Lélek nálam is el akar érni; hiszen Jézus Krisztus is önzetlen lemondásával váltotta meg ezt a világot és nem moralista prédikációkkal! 6. Ezért nem közömbös számunkra a szegénység, a nyomor, az írástudatlanság és az éhezők problémája sem, mert aki valami elromlott megjavításán, tönkretett rendbehozatalán, elesettek Ismerjük mindnyájan, életünk hűséges kísérői ezek. Néha kisebb a számuk és ilyenkor annál nagyobbaknak látszanak. Gyakran hirtelen megsokasodnak és úgy tűnik, mintha félelmetes gyorsasággal még tovább szaporodnának. Sok a testi nehézség: mindenkinek van valami baja, némelyeknek sokféle is. Az idegek is nehézséget okoznak az embernek. — Környezetünkben is sok a nehézség: a családban, a barátok között, a honfitársak között, a befogadó ország népe között. Milyen nehézségeket jelenthetnek egyes emberek! Lehet nehézség maga a hivatásunk, vagy a lakásunk, vagy éppen annak a hiánya. Ehhez járul még mindenféle anyagi nehézség. A nehézségek következtében gyakran törésre kerül a dolog — a családban, a barátok, a honfitársak között. A gyülekezeti életben résztvevők között ... — Lassan elvesztem a hitemet mindenben ... — Nem hiszek már semmiben és senkiben ... — A hivő ember mindenben csak a rövidebbet húzza itt az életben! — és így sorolhatnánk tovább a kifakadásokat a „hivőségben" csalódottak és megfáradtak ajkáról. Az a meglátásom, hogy a „hivő" szót túlságosan könnyelműen szoktuk használni olyannal kapcsolatban is, aki alapjában véve nem az. Hivő azt jelentené: kettesben élni! .......valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek" (Ján. 1,12). Aki azonban befogadta Őt, az kettesben való életet él, mert Jézus él őbenne. — Hívőnek lenni azt jelenti: Ajándékul fogadni el életünket. Vajon csak az az ajándék, ami nekünk jónak látszik? Meg tudom-e tulajdonképpen ítélni, hogy mi a jó vagy mi a rossz nekem? Milyen gyakrani nevezem rossz ajándéknak, amit nekem szánt az Isten! Ugyanakkor minden az ö kezéből jön — legalábbis a hivő ember számára. Minden nap és minden óra, minden öröm és minden szenvedés; őrajta ment keresztül, őtőle jön és az ő szája mondja ki: menj át rajta! A hivő ember tudja, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra felemelésén fáradozik, hiheti, hogy ez is benne és rajta — a Lélek munkája. (németből) 2 van", ezért vállalja a mindennapok nehézségeit. Nem tekinti ellenségeinek a nehézségeket, hanem felhasználja őket anyagnak, hisz valamiképpen javát szolgálják. Koltai Rezső Angelius Silesius: Könyörgés a Szentlélekhez Szentlélek! Fő jó! Szent heved Borítsa lángba szívemet! Tüzednek édes lángja fennen Lobogjon vígan én felettem. Ébresszen bennem szent kegyed Szerelmes, élő, nagy hitet! Világíts át, Te, drága Fény, Nehogy sötétben haljak én. Te szent árnyékod hűvösítsen, Hogy idegen tűz ne hevítsen. Szívemnek kertje élni fog, Ha hull rá égi harmatod. Fő Vigasz, várom jöttödet, Csókold életre lelkemet. Ajándékaid, mint a tenger, S Nélküled koldus csak az ember. Itt van szívemnek kelyhe, Te Pünkösd borával töltsd tele! Add, ha parancsod megjelen, Katonaként én megtegyem. Különböztessek jól, helyesen. Te jó tanácsod hadd vezessen, Szent értelmedet ha adod: Felismerem akaratod. Arany folyam vagy, Bölcsesség, Szerelmed csókja bennem ég. És így szívem tudja, érez: Milyen jó vagy Te és mily édes. Szemem mindig csak Rád tapad: Igazság Lelke csak Te vagy! Megígérted, jó Jézusom: E vendéget én megkapom, őt várja ez az üres barlang. A szívem várja vágyva, halkan, Boldog lesz, majd ha áldva jő: Örökre nálam marad Ő! Ford. Szénási Sándor Mindennapi nehézségeink
