Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 2. szám
úmA/tsm____________________6 „igyekezzetek" „Legeltesd az én bárányaimat" „ . . . testvéreim, igyekezzetek még jobban megerösneni eihivatásoiokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha" (2Pét 1, 10). A Krisztus által elhívott, megérintett, majd a szolgálatra kiválasztott („Jer és kövess engem“) egyháztagok közül keresi ki a gyülekezet a presbitereit. Tőlük várja el az Isten iránti hálás szolgálatot, az egymásért és a Krisztus egyházáért való felelősséget és az akarata szerint való életstílus példamutatását. De hiszi, hogy az ő megbízása mögött ott az Isten elhívása. Ebben kell a tisztségviselőknek megerősödniök. Erre szól az Ige felszólítása: „igyekezzetek“. Ennek szolgálatába kell állitaniok akaratukat, meg kell nyilniok az Ige és a megígért Lélek ajándékai előtt. Ugyanakkor el kell hárítani mindent, ami Isten szolgálatának útjába állhat, elsősorban önmagukat. Erre is vonatkozik: „igyekezzetek!" így lesz nyilvánvaló a földi gyülekezet és tisztségviselői számára, hogy míg életüket rábízták az Egyház Urára, sorsuk nem attól függ, hogy mi történik velük, hanem hogy milyen lélekkel fogadják el azt, ami velük történik. Ezért élhetnek és dolgozhatnak a mában és mégis minden az örökkévalóság fényében történhet. Szolgálatukat vállalniok kell avégre, hogy az elhívásra méltatlanokká ne váljanak, és hogy az őket Elhívó dicsősége minél teljesebben és tisztábban kiábrázolódjék, a szolgálatukon keresztül is. (Részlet Kulifay Gyula, a Nordrhein- Westfáliai Magyar Protestáns Gyülekezet presbiterbeiktatásán elhangzott prédikációjából.) Egy mondatban Ekizo Fujibayashi személyében először került keresztyén a japán Legfelső Bíróság élére. 226 új gyülekezet alakult az Aymaraindiánok között, miután 3 évvel ezelőtt a meglevő gyülekezetek arra kötelezték magukat, hogy minden gyülekezet minden évben egy újat hoz létre. Surinamban és Brazíliában rendezett az Evangélikus Világszövetség a Dar es Salaam-i világgyűlést előkészítő konferenciákat, amelyeken Pósfay György tartott előadásokat. A gyülekezet kölni kápolnájában 1976. dec. 5-én ünnepi istentiszteletre gyűltek össze az Északrajna és Westfália területén élő magyar protestánsok. Már korán délután izgatott, lelkes gyülekezeti tagok gondoskodtak arról, hogy a gyülekezeti kápolnában a meghívott vendégek és a szomszéd városok gyülekezeteinek képviselői a vendéglátó gyülekezeti tagokkal együtt meghitt nyugalomban és áhítattal tudják hallgatni ezt a számunkra olyan fontos és nagy jelentőségű istentiszteletet. A gyülekezet által megválasztott presbiterek beiktatása előtt a gyülekezet lelkipásztora, Kulifay Gyula, Péter ap. 2. levele alapján prédikált. Az Ige szeretettel és figyelmeztetően hangzik az új presbiterek felé: Igyekezzetek szilárddá tenni elhivástokat! — A beiktatást F. W. von Staa, a Rajnai Tartomány Evangéliumi Egyház diakóniai intézetének igazgatója végezte. Von Staa igazgató Ján 21, 15—17 alapján — „Legeltesd az én bárányaimat" — Péter apostol megbízásáról beszélt, majd Kulifay Gyula lelkész és Veöreös László felügyelő segédletével beiktatta az új presbitereket. A Nordrhein-Westfaliai Magyar Protestáns Gyülekezet egyházi alkotmánya értelmében az egyháztanács 20 választott presbiterből áll. Minden negyedik évben a presbitérium fele kiválik, átadva helyét fiatalabb hívőknek, akik szeretnék részüket az egyházi munkából kivenni. Ez alkalommal 9 presbitert választott a gyülekezet, közülük 4 régi és 5 első alkalommal megválasztott presbiter. A gyülekezet nevében Veöreös László felügyelő üdvözölte az új presbitereket, maid megemlékezve az új hazánkba, Németországba való érkezésünk 20 éves évfordulójára, hangsú-Afrikai püspökök tiltakoztak a terv ellen, hogy egy ideig nem kellene fehér misszionáriusokat afrikai országokba kiküldeni. 1976-ban 177 végzett teológust szenteltek lelkésszé Svédországban, pedig évenként legalább 200-ra lenne szüksége az egyháznak. Átlag 70 résztvevője volt a stuttgarti magyar istentiszteleteknek 1976-ban és az összetétel ezt az érdekes képet mutatta: 32 % evangélikus, 45 % református, 10 % baptista, 6 % szabadegyházi és 7 % egyéb! lyozta: „Németország tavaszi megújulásában már mi is résztvettünk — ha nagyon szerény mértékben is — a mi munkánkkal. Ennek tudata is benne van ma örömünkben. A kulcs, a rugó a mi húszéves évfordulónkon, amely a lelki békességünkhöz és a további jövő építéséhez itt, az új hazánkban szükséges: a szeretet. A szeretet az ösztönző erő, amely megbékélt bocsánatot eredményez, amely társadalmunk és országunk problémáinak megoldásában közreműködni késztet: áldozatkész, cselekvő, mások javára munkálkodó . . . Gyülekezetünkben húsz esztendő alatt megerősödhettünk hitünkben, a munkálkodó szeretetben — Isten Igéje révén, melyet anyanyelvűnkön halhattunk. Megerősödhettünk magyarság-tudatunkban, ápolásában és új országunk vállalásában egyaránt. Kis magyar szórványgyülekezetünket pedig hordozta a Németországi Evangéliumi Egyház két erős karja, a Rajnai és Westfáliai Evangéliumi Egyházak. De mindez a gondolat újra csak Isten felé fordul: Ö tőle, Ő általa és Ö reá nézve vannak mindenek, övé a dicsőség mindörökké.“ Kérjük Istent, kísérje újonnan megválasztott presbitereinket útjukon és adjon erőt új szolgálatukhoz. Emeritzy Géza Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn Havas Krisztus-kereszt az erdőn Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha a keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki únta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy repültünk. Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben.
