Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 2. szám
Bemutatjuk Báthory István ev. lelkészt Rövid összefoglaló magamról: Munkáscsaládból származom, éspedig mint Báthory István építész és Etelka, háztartásbeli, fia. Születtem 1949. szeptember 8-án, Szabadkán. Ugyanitt elvégeztem az általános iskola nyolc osztályát, majd pedig az elektrotechnikai szakközépiskolát. 1967-től egy elektronikai gyárban dolgoztam mint elektromechanikus, 1971 szeptemberéig. Közben 1968-69-ben a kötelező katonai szolgálatot teljesítettem. Teológiai tanulmányaimat 1971 októberében kezdtem a pozsonyi szlovák ev. teológiai fakultáson. Hat szemeszter után az erlangeni teológián folytattam, ahol két szemesztert töltöttem, majd 1976 szeptemberében a pozsonyi teológián lelkészi oklevelet szereztem. 1976. november 28-án a szabadkai ev. templomban lelkésszé avatott dr. Juraj Struharik, a jugoszláviai ág. hitv. ev. egyház püspöke, Karol Chalupka esperes és Pósfay György, az Ev. Világszövetség képviselőjének közreműködésével. 1976. dec. 1-től mint a becsei, újbecsei, becskereki, kikindai, zombori és szabadkai egyházközségek kinevezett lelkész-adminisztrátora dolgozom. 1975. augusztus 23-án nősültem, egy szlovák nemzetiségű és származású lányt vettem el, aki Pozsonyban szintén teológiát végzett és 1976. szeptember 23-án avatták lelkésszé. Magamról talán még csak annyit, hogy pályám kezdetén telve érzem ma-Lelkészavatás Szabadkán Szép ünnepe volt 1976 ádventjének első vasárnapján a szabadkai (Jugoszlávia) evangélikus egyháznak. A századforduló táján épült templomában dr. Struharik György újvidéki evang. püspök lelkésszé szentelte a gyülekezetből származó Báthory Istvánt, aki az elmúlt évek során a pozsonyi evang. teológiai főiskolán és az erlangeni egyetemen — részben az Ev. Világszövetség segítségével — elvégezte a szükséges tanulmányokat ahhoz, hogy evangélikus lelkész lehessen. A templomot zsúfolásig megtöltötték már kora délután a hivők és kiküldöttek, akik között a helyi magyar vallási közösségek képviselőin túl ott láthattuk a nagybecskereki, nagykikindai, óbecsei és zombori magyar istentiszteletekkel rendelkező egyházközségek és egyéb magyar evangélikus szórványok delegátusait is. A jelenlevőket az istentisztelet megkezdése előtt Sostarec János mérnök, másodfelügyelő, az egyházközség legutolsó lelkészének fia, köszöntötte. Közének után Chalupka Károly püspökhelyettes, a magyar egyházmegye esperese, úrvacsorái beszédet tartott és kiosztatta az Úr szent vacsoráját Báthory Istvánnak. Bár Chalupka esperes a két háború között Pozsonyban végezte el a teológiát és most a Bánátban levő nagy szlovák gyülekezet, Kovacsica lelkipásztora, ezt a szolgálatot szép magyar nyelven tartotta. Ezután szóló ének következett, majd dr. Struharik püspök felszentelte az új lelkészt. Elsőként dr. Hansen Pál, az Evang. Világszövetség európai titkára nevében (akinek levelét fel is olvasta) Pósfay György ev. lelkész, a Világszövetség Egyházi Együttmunkálkodási Osztályágam a küzdés vágyával, Isten országának minél szélesebb körben való megvalósításáért ezen a földön. Pál apostol, akit munkásságában talán így lehetne jellemezni: alázatos a szolgálatban, szabad az igehirdetésben és büszke hivatalára, számomra úgy jelentkezik, mint minden idők igehirdetőinek példaképe. Igen, az enyém is, és hogy az is maradjon, ehhez kérem Isten segítségét. Azonban beszéljen majd helyettem hitem és életem, hisz én „nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra“ (2 Tim 1, 12). nak a munkatársa üdvözölte az új lelkipásztort és az 1 Krónika 28, 20. versét idézte, mint Isten ígéretét magában foglaló biztatást. Újabb közének után Báthory István inkább személyes bizonyságtételnek, mint prédikációnak nevezhető igehirdetése következett, aki a 103. Zsoltár bevezető verseinek nyomán elmondta, hogy miért és kiknek tartozik hálával azért az eseményért, amely most a templomban végbement. A befejező oltári szolgálat után az „Erős vár" eléneklése következett, majd Póth Lajos ref. lelkipásztor, Rókay Zoltán róm. kát. lelkész (aki a helyi r. k. püspököt képviselte), a zentai metodista hitközség kiküldöttje és mások üdvözölték a gyülekezetei és az új lelkészt. Végül a távolról jött vendégek tiszteletére az egyházközség vezetősége vacsorát adott, amelynek keretében Pósfay György lelkész szólt az Ev. Világszövetség munkájáról. Ugyancsak szóltak a fiatal lelkészhez és a gyülekezethez Chalupka esperes, Póth Lajos lelkipásztor, Rókay Zoltán lelkész és mások. A szabadkai lelkészavatásnak különleges jelentőséget ad az a tény, hogy a magyar gyülekezetekben szolgáló lelkészek elhalálozása miatt csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett a legszükségesebb egyházi munkát ezekben fenntartani. Báthory István lelkésszé szentelése révén, akit az egyház püspöke azonnal megbízott a magyar egyházmegye öszszes gyülekezeteinek az adminisztrálásával, Nagybecskerek, Nagykikinda, Óbecse, Szabadka, Zenta és Fehértemplom, valamint ezek szórványainak rendszeres gondozása a megoldás felé közeledik. Reménységgel néznek ezek a gyülekezetek a jövő elébe, mert egy év múlva egy újabb lelkészi munkatárssal fog gyarapodni a vajdasági ev. egyház, amikor is Báthory István lelkész jelenleg Pozsonyban tanuló húga (akinek a férje felvidéki származású ev. lelkész) befejezi teológiai tanulmányait és visszatér Jugoszláviába, hogy szolgálata révén hozzájáruljon a bácskai és bánáti evangélikus magyarok közt azon érzésnek a tudatosításához, hogy ők nem egy elhagyott nyáj tagjai, hanem Isten kedves népéhez tartozók, akik az Ő pásztori szeretetének és gondoskodásának az áldottai. Pósfay György
