Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 2. szám
ÚT/TÁR5 D VAN ÉRTELME? OSZTOZNI „Mi az értelme annak, hogy élek?" — „Mivégre élek?" „Minek vagyok itt?“ — „Keresem váltig, de egyelőre nem látom értelmét az életemnek!" — „Tudna valami értelmes célt kitűzni elém?" A mondatok megdöbbentenek elgondolkoztatnak: hát tényleg van értelme az életnek? Nem jobban tesznek-e azok, akik ezt már nem is keresik? Akik élnek, ahogy tudnak a végső pillanatig vagy egyszer beleunnak és . . .? — Minek is élek? Miért bízták rám az életet, amit én eredetileg nem is akartam. Már akkor sem kérdeztek meg a véleményem felől! Ezeknek a kérdéseknek szeretnénk most induló sorozatunkban utánajárni. Mi ezt a kérdést egyelőre se nem igeneljük, se nem tagadjuk. Inkább boncolunk kérdéseket, gondolatokat. No, meg megkérdezzük a Bibliát is afelől, hogy látja ezt a kérdést? DE Ml IS AZ ÉLET? Érdekes az Újtestámentum eredeti görög szövegét megkérdezni. Két kifejezést használ az életre. Az első a biosz (belőle való a biológia-élettan szavunk), a második a zóé (belőle származik a zoológia állattan kifejezésünk). Az első az egész Újszövetségben tízszer fordul elő, az élet, az elevenség a lényeg értelmében. Vagyis a Szentí-Adriani Zarri: Nem kérek Tőled... Ne adj nekem semmit Uram, nem szenvedek hiányt. Nem kérek Tőled kenyeret vagy ruhát, vagy jó egészséget, még Benned való örvendezést sem. Nem kérek Tőled napfényt vagy felhőt, vagy lobogó lángot, vagy térítőt az asztalra: csak asztalt, hogy odaülhess téli estéken. Csak üres kezeket kérek, mély markot, meleg tenyereket: olyat, mint a madárfészek, amelyben megpihenhetsz. ford. Cs. B. rás írói feltételezik a biológiai életet, minden különösebb nyomaték és hangsúly nélkül. Nincs szó a biológiai élet megvetéséről, de azt se halljuk, hogy a testi, biológiai életnek nagyobb jelentőséget tulajdonítanának. Egészen más a helyzet a zóé szóval. Ha összes származékait odaszámolom, akkor csaknem 300 esetben fordul elő az Újtestámentum szövegében. Tehát 10 a 300-hoz! S már ez az arány mutatja, hogy a Szentírás valami egészen más és mélyebb értelemre gondol, ha életről beszél, mint azok, akik a testi mivoltot — a táplálkozást és emésztést, a szervek működését és a szaporodást — tekintik az élet legfontosabb jelének. Ugyancsak feltűnik, hogy az Újtestámentum igen kevés helyen tartja szükségesnek odatenni az élet elé az ÖRÖK JELZŐT Az a szemlélet, hogy mi most ebben az időben és testben élünk, de az „örök élet" majd a halálunk után következik, tulajdonképpen idegen az Újtestámentum gondolkozásától. Bár találhatunk olyan kifejezéseket és fordulatokat, amelyek erre engednének következtetni, de azoknál külön meg kell vizsgálni mindig pontosan, hogy mit akarnak mondani (gondolok itt pl. a szőlővessző és szőlőtő képére, Pál vágyára, hogy „Krisztusnál lenni jobb lenne", vagy a sátorunk leomlása utáni új házunkra stb.). DE MIT ÉRT A SZENTIRÁS ÉLETEN AKKOR? Három pontban lehetne ezt legjobban összefoglalni: 1. Életről csak ott beszélhetünk, ahol Istenről beszélünk. A Szentírás összes egyszerű képe ennek érzékelésére szolgál. Hogy Isten éltető elevenséget lehelt a por-emberbe, az ugyanúgy ezt hirdeti, mint Jézus képe a szőlőtő-szőlővessző szétválaszthatatlanságáról. A meghalt Lázár testvére ezért tesz szemrehányást távolléte miatt Jézusnak: ahol nincs Isten, ott megszűnik az élet! 2. Életen a Szentírás nem a biológiaikémiai funkciók összességét, hanem az Istenhez tartozást érti. Ha az ÉLET maga Isten, akkor nem lehetek élő, csak akkor, ha ebből az abszolút életből részesülök. Ezért mondhatja Jézus, szeretnénk a Brazíliai Magyar Református Egyház gyászában! Csákány István lelkész, aki 1975 novemberétől a Magyarországi Református Egyház engedélyével Brazíliában dolgozott, 1977 jan. 10-én életét vesztette. A szűkszavú jelentésekből csak azt tudtuk meg, hogy — nyilván az egyház tulajdonát képező ltanhaem-i üdülőben — gyerekekkel fürdött a tengerben, amikor egy hirtelen támadt vihar meglepte őket. Ereje teljes latbavetésével sikerült minden veszélyeztetett gyermeket kimentenie, maga azonban odaveszett. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért" (Ján 15, 13). hogy aki hisz, azaz, aki életközösségben él Istennel, az akkor is birtokosa az életnek, ha már meghalt, és az, aki hisz Benne, annak tulajdonképpen mindegy, hogy síron innen vagy túl van — akkor is részese az életnek. 3. Ilyen értelemben mondhatja Jézus teljesen kizárólagos értelemben, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet“ Benne elrejtve lenni és élni, — mind-mind olyan kifejezések, amelyek önmagukon túl mutatnak. — Nem arról van szó, hogy a testet megvetve akarja, hogy éljünk. Hiszen a Szentírás nem más, mint egyetlen prédikáció a testünkről és szükségleteiről is gondoskodó Istenről. Nem is arról, hogy a biológiai élet: azaz, betegség és egészség, öregség és fiatalság, kívánságok és vágyak kielégítése nem volna fontos. Hiszen ezek az adottságok sem mások, mint Isten ajándékai. DE AZ ÉLET TÖBB, MINT AZ ELEDEL. tegyük hozzá, mint vágyak teljesítése, ösztönök kielégítése, test külső ápolása és a modernkori ember mindenáron egészségre törekvése. — Ha úgy tetszik: a Szentírásban az élet nem fiziológiai-biológiai, hanem vallásos fogalom. És mint olyat, csak vallásos szemüvegen keresztül lehet megérteni és megragadni. (folyt, köv.)
