Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)

1977 / 6. szám

ÚT/TRRS Terray László: Dar es Salaam 1977 (II.) A Lutheránus Világszövetség idei 6. világgyűléséről szóló beszámolónk első részéből már láthatta az olvasó, hogy az un. szociáletikai kérdések erősen elő­térben álltak ezen a gyűlésen. Ez nem­csak Afrika problémáira vonatkozik, mint azt előző cikkünkben részleteseb­ben említettük, hanem általában az ak­tuális világkérdésekre. Ezek közé szá­mít például az energiakérdés, az abor­tusz, a vallás szabadság és számos más kérdés is. Mindezeket, a politikai jellegű kérdé­sekkel együtt, abból a szemszögből tár­gyalta a világgyűlés, hogy a Teremtő Isten felelősséget adott az embernek, hogy a teremtményt — a világot — úgy hajtsa uralma alá, hogy azt ne rontsa meg még jobban, hanem Isten akaratá­nak megfelelően alakítsa. Az emberi jogok Az emberi jogok kérdése is ebbe a kategóriába tartozik. Az Egyházak Vi­lágtanácsa, és részben a Lutheránus Világszövetség is, abban a kritikában részesült az utóbbi évtizedekben, hogy éles megnyilvánulásokkal reagálnak emberi jogok megsértése esetén, mikor azok a nyugati világban történnek, de behunyják a szemüket, mikor ilyesmi Keleten, az un. szocialista országok­ban fordul elő. Fordulópontot jelentett a nemzetközi egyházi kapcsolatok terén e tekintetben az Egyházak Világtanácsa Nairobi-i nagygyűlése 1975-ben. Itt olyan erős kritika nyilvánult meg nemzetközi egy­házi vezetők gyakorlatával szemben, hogy a Világtanács vezetősége határo­zott utasítást kapott a világgyűléstől: egy éven belül számoljon be arról, hogy az egyes országokban, beleértve a ke­letieket is, hogyan gyakorolják az em­beri jogokat, s az egyes egyházak hogyan tartják be azt a kötelezettségü­ket, hogy az emberi jogokért síkra szán­janak. Az egyházak Világtanácsán belül tovább folyik ez a vita, melynek egyik eredménye az volt, hogy a Világtanács keleteurópai tagegyházai konferenciára gyűltek össze (mellesleg Budapesten) tavaly, hogy megvitassák, milyen takti­kát gyakoroljanak ebben a számukra kényes helyzetben. A Lutheránus Világszövetség Dar es Salaam-i világgyűlésén előre érezhető volt egy bizonyos feszültség e téren, s egyes keleti egyházi vezetők nyilván­valóan féltek attól, megtörténhet Dar es Salaamban, hogy például határozat születik az emberi jogoknak a Szovjet­unióban való megsértése ellen. Ez ilyen formában aztán nem történt meg, vilá­gos határozatok születtek azonban az emberi jogok védelmében minden országra vonatkozólag. Ezen kívül kü­lön határozattal fordult a világgyűlés a küszöbön álló belgrádi konferenciához, kérve, hogy az emberi jogok kérdését nagyon komolyan vizsgálják meg. Kelet/Nyugat vagy Észak/Dél? Más társadalmi etikai kérdések közül figyelmet érdemel magyar szempontból az a finn javaslat, hogy a bevándorlók problémáinak az evangélikus egyházak nagyobb figyelmet szenteljenenk. A ja­vaslattevő finn résztvevők ezzel nem­csak a szorosabb értelemben vett be­vándorlókra gondoltak, hanem az un. vendégmunkásokra is. Hogy éppen a finnek vetették fel ezt a kérdést, az alighanem azzal függ össze, hogy je­lenleg több százezer finn is dolgozik külföldi országokban, elsősorban Svéd­országban. Míg a politikai és társadalmi kérdé­sekben eddig az evangélikus egyháza­kon belül a „Kelet-Nyugat“-problemati­­ka dominált, a világgyűlésen Dar es Sa­laamban világos lett, hogy az ázsiai és afrikai egyházak a világproblémákat már inkább az „Észak-Dél“-problemati­­ka szemszögéből nézik. Más szóval: a fejlődésben levő országok nyomorúsá­gos helyzetéért nem lehet a „nyugati“ államokat egyedüli felelősséggel ter­helni. A helyzet tfiegjavításáért éppúgy felelősek a „keleti" államok s ezzel az ezen országokban élő egyházak is. Só vagy tükör? A társadalmi kérdések a világgyűlés során végül is ebben a mondatban kris­tályosodtak ki: a társadalom sója-e az egyház vagy pedig annak tükre? Krisztus Urunk a föld sójának nevezte tanítványait. De a történelem során igen sok esetben Krisztus követői annyi ra azonosították magukat azzal a tár­sadalommal, melyben éltek, hogy ró­luk lehetett volna megmintázni a társa­dalom képét — annak hibáival együtt. Ma divat a nyugati egyházakat vádolni ezzel, de nem nehéz felfedezni, hogy a világ más vidékein is — konkrétan be­szélve: Kelet Európában is — egyes egyházak csak vetületei annak a társa­dalomnak, melyben élnek. A világgyűlés egészséges önkritikát indíthat el a Vi­lágszövetség tagegyházaiban, de jó, ha mi, külföldi magyar evangélikusok is, őszintén próbálunk felelni a felvetett — talán kicsit kellemetlen — kérdésre: a föld sója vagyunk-e vagy a társada­lom tükre? Következő számunkban kitérünk még a világgyűlés két másik fontos témájá­ra: az ökumenikus kérdésre és a misz­­szió ügyére. Hadd említsük itt még meg, hogy a Dar es Salaam-i világgyűlés egyik plenáris ülése üdvözletét küldött D. Ordass Lajos püspöknek, aki két évtizede tiszteletbeli tagja a Világszö­vetség végrehajtó bizottságának, de az 1956. évi minneapolisi világgyűlés óta nem tudott résztvenni a Világszövetség munkájában. (Folyt, köv.) Ady Endre: Kis karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégis csak kiállók, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. (így dúdolgattam én Gyermek-hittel, bátran, 1883 Csúf karácsonyában.)

Next

/
Thumbnails
Contents