Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 4. szám
ÚT/TRR5 dr. Lőrincz Gábor: „Megváltoztatás" és az agymosás kérdése Az agymosás azt jelenti, hogy bizonyos (politikai) célok érdekében valakit erőszakos lélektani ráhatás révén a múltjának vagy megtörtént eseményeknek az elfelejtésére kényszerítenek. A szuggeszció az agymosással rokon fogalom, amennyiben nemcsak az akaratunknak pl. gyógyítás végett egy másik személyre való fokozatos átvitelét vagy az illetőben a természetestől eltérő reakció előidézését célozza, hanem magában foglalja valakiben bizonyos érzéseknek, gondolatoknak erőszakos befolyással történő megindítását, és meggyökereztetését is. Agymosással az egyesek éppen úgy átalakíthatok, mint egész embercsoportok. Az utóbbi esetben inkább a „speciális szuggeszció“ megjelölést használnám. A várt hatás eléréséhez különleges helyzet kialakulására, ill. teremtésére van szükség, amelyet a tartós félelem, ingerültség vagy izgalmi állapot jellemez. Ilyen körülmények az agyműködés zavarához, az ítélőképesség beszűküléséhez és a szuggeszcióval szembeni fokozott készséghez vezetnek, melynek tömegméretű megnyilvánulására háborúk, nagyarányú járványok és egyéb katasztrófák idején kerülhet sor, amikor a nyájösztön érvényesül. A huzamos feszültség alatt az egyén összeroppan s agyáról az addigi viselkedését meghatározó múltbeli történések nyomai lemoshatóvá válnak. Helyükre a korábbival ellentétes előjellü hit, meggyőződés, más tanok és idegen vallomások kerülhetnek, mindezek következtében a magatartása megváltozik. Az agymosás tudományos alapjaiba enged bepillantást többek között az agyműködés biokémiai és elektromos úton (elektroencephalographia, EEG) történő vizsgálata. Ismeretes például, hogy a kóros lelki alkatú és működésű személyeket (a pszichopatákat), akiknek befogadó és megtartó képessége a múltjukban lejátszódott eseményekkel szemben és a korábbi környezetükkel kapcsolatban csekély — az EEG pedig az elektromos agyhullámaik fejletlenségeire utal —, nehéz agymosással átalakítani. Az egész kérdés egyszerűbb megvilágítását teszi lehetővé Pavlov állatkísérletekkel gazdagon szemléltetett tanítása a feltételes reflexekről. Pavlov a feltételes reflexek kifejlődésében, ill. kidolgozásában a lelki tevékenység alapvető törvényszerűségét látta. Az ő tanait felhasználták az agymosás technikájának finomítására. Az erőszakos lélektani ráhatás műveletének csupán a tudományos megalapozottsága újabb keletű, míg eredetére nézve az ókorba nyúlik vissza. A görögöknél a vallásos titkokba és szertartásokba beavatandók erős érzelmi felindulás folyamatán mentek át. Tanácstalanság és öröm váltakozása, izgalom, lelki zavartság és szorongás jelzik a misztériumban való bevezetés útját. A felsorolt tünetek szuggeszció, ill. agymosás előkészítésére utalnak. A magyar nyelv értelmező szótára a .bizonyos célokra“ — amelyek érdekében az agymosást végzik — példaként a politikait jelöli meg. Ez a társítás, különösen az utóbbi négy évtized politikai eseményeinek ismeretében, valamenynyiünkbe beleívódott. — Az új tanok hatásának reflexszerűvé tételére hivatottak az átnevelő tanfolyamok. Az átnevelés első szakaszának a testi kontroll a célja. A tanfolyam hallgatóival nehéz fizikai munkát végeztetnek és a közbeiktatott előadásokon a múltbeli illúziók eloszlatására törekednek. Ezután kisebb csoportokban taglalják minden egyes részvevő addigi életpályáját és kifürkészik különösen az átnevelés szempontjából fontosnak látszó gyengéit. A második szakaszban fokozódik a szellemi igénybevétel és feszültség. A vita-csoportok egyre sűrűbben ülnek össze. Az elhivatottságot tanúsító személyeket az átlagból kiemelik. Az átnevelés harmadik, „krízis“nek nevezett szakaszában nagy fokú idegesség, indulat kitörések, szorongás jelzi az egyén közeli összeroppanását. Lehet, hogy a számára idegen eszmék és nyelvezet mindeddig hidegen hagyták, ezen a fordulóponton azonban mentőövként kapaszkodik beléjük. A korábbi bűntudat és félelem helyébe újszerű biztonsági érzés lép, amelyet kifelé is megmutat. A lelkesek és „megtérők” elismerése egyébként nem marad el, az ilyenformán iskolázott káderekből vallomástevő csoportokat szerveznek. A sok vesződséggel járó politikai belenevelés gyümölcse azonban hamar elvész, ha az állandó félelem és feszültség rendje fenn nem tartja. A hamis gondolat büntetése ezúttal nem a pokollal való fenyegetés, hanem a „megbotlott“ ember anyagi és társadalmi tönkretétele. Az agymosás a vallomások kikényszerítésének jól bevált módszere. Az inkvizíció mellett alkalmazták az ugyancsak dicstelen boszorkányperekben. A hivatalos vád emelése már egymagában félelembe ejti a vádlottat. A feszültség fokozására sokféle módszer ismeretes: pl. az illetővel közlik, hogy rendőri vizsgálatot indítanak ellene, amiről senkinek sem szabad beszélnie. A letartóztatásra rendszerint éjjel kerül sor. A zárkában két hét is eltelhet anélkül, hogy a vádat ismertetnék vele. A kínos börtön-rendben való némi eligazodáshoz feltétlen engedelmességre és alázatra van szükség. A vádlottat felkészítik a bírósági tárgyalásra, amelyet azonban folytanosan elnapolnak. Az egykedvűeket és a hajthatatlanokat a kihallgatás kezdeti szakaszában magánzárkába teszik. Mihelyt a lelkiváltozás jelét mutatják, átkerülnek egy közös cellába. Itteni rabtársaik — hasonló „kezeléstől" már megtört egyének — a vizsgálat vezetőjének sugalmazására beismerő vallomásra próbálják rávenni őket. A rabtól megvonják az ételt és alvásában megzavarják, ha nem hajlandó az együttműködésre. A kihallgatások során tartósabb a feszültség, mint háború idején az első vonalban. A rendkívüli megterhelés hatására az idegrendszer működése ingadozóvá válik, a vádlott magatartása szinte percről percre változik, előbb-utóbb kész a vallomástélelre. Az agy izgalmi állapotát a kimerülés, a szuggeszcióval szembeni fogékonyság és a rendes ítélőképesség zavara követi. Az agykérgi tevékenység paradox szakaszában megfordul az ember korábbi szemlélete és magatartása: ártatlanokat meg lehet győzni állítólagos bűnükről és ellenkezés nélkül rábírhatok a beismerő vallomásra. — Az agymosás ördögi köre bizonyos mértékig a vallató körül is bezárul, s fennáll annak a veszélye, hogy a szuggeszció visszahatásaként hamis vádat és vallomást fogad el maga is igaznak. Pszichoterápia során ugyancsak előfordulhat, hogy az orvostól kiinduló szuggeszció saját magát is a hatalmába keríti, s ennek következtében helytelen következtetésekre jut el. (folyt, a 8. lapon)
