Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 4. szám
Szigethy Sándor: ÚT/Tfífísm .....................................— (folyt, a 2. lapról) ja, hanem a tanítója hitének a visszhangja. Kicsit kiszélesítve: gyermekeink hite a felnőttek, a nagyszülők, a gyülekezet, a templomozó közösségnek is a visszatükrözése. De gyermekeink hitében lemérhetjük a magunk hitét is ugyanakkor. Sokszor élesen, felnagyítva visszakapom, amit magam tettem, vagy amit nemzedékeken keresztül rosszul mondtunk és gyakoroltunk. Gyermekeink minden szavunkat jobban figyelik, mint azt sejtenénk vagy felfognánk. „Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüléiteknek... ti pedig atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel“ — írja Pál apostol az efezusi levélben. A család emberi személyiségünk formálódásának helye, ezért bizony nem közömbös, hogy ágya felett imádkoznak vagy káromkodnak, amit így is mondhatok: egy lelkileg elcsendesedett vagy felháborodott szülő áll. Szomorú számok jelzik, hány gyermek válik lelki sérültté életének abban a szakaszában, amikor a legjobban volna szüksége szeretetre, oltalomra. El kell mondanom, mert rátok tartozik, ti fogjátok választani ezt az életet és kell valakinek ezért felelősséget vállalni, hogy a statisztikák szerint Svédországban évente 12 ezer, Magyarországon évente kb. 20 ezer gyermeket érint a kettétört, korán kezdett, elsietett házasságok tragédiája. De van jó házasság és harmonikus élet, s talán még több van, mint a kuszáit kapcsolatok után felbomláshoz vezető életközösség. Bizony — s ezzel szeretném mondanivalómat befejezni —, jó családi légkört kell megteremtenünk, lehet megteremtenünk és van ilyen! Családi körünkben formálódunk önző személyiséggé vagy mások számára áldozatkész-gondolkodású, cselekvő emberré és a család személyiségformáló feladatát semmi nem tudja pótolni. A család a hitünkről való tanúskodás helye és ezt olyanformán tudom megvalósítani, hogy gyermekeim életét Isten kezében látom mindig, viszont nevelésük kérdésében Isten eszköze lehetek. Ahol ezt a helyzetet elfogadják, ott sok öröm és áldás lehet mindabból, amit a családi élet nyújt és egy olyan elindulás, hogy a gyermek majd megérése, felnőtté válása idején is gyermek tudjon maradni, ilyen lelkülettel folytatni szolgálatát embertársai között. * Lényeges dolog, hogy az élettársam-6 Tanítható-e a hit? A gyermek vallásos hitének kialakulása Honnan? a) Biztonság — viszonzás — megbecsültség — újdonságélmény“ igénye; b) szülők szerepe: apa, Mennyei Atya; „édesanya-vallás", „szülő-vallás“; c) érettség, tanulás: pl. apa-képzet beépítése saját teológiájába csak bizonyos kortól lehetséges; d) lelkiismeret és bűntudat: tanulás eredménye (legalábbis a tartalom) 3—6 év között az identifikációs folyamat során alakul ki (Clark). Hogy fest a gyermek vallásos hite? a) tekintélyi alapon: másoktól jön, a mindentudó szülőktől; b) nem reflektál a vallási képzetek felett: konzekvencia nélküli, bizarr Isten-kép (aminek egykor eredménye lehet, hogy nem imádkozik tovább); c) egoisztikus képzetek; énje nélkül születik, egyéves korban fejlődik ki. Imádságainak önmaga körül kell forognia (sok felnőtt is itt megrekedt egykor); d) antropomorf (emberképű) elképzelések: Isten képét az emberekkel való kapcsolata révén nyeri. Szuperantropomorf. A felnőttektől csak a betűszerintiség, ill. konkrétség fokának kérdésében tér el; e) mozdulatok, szóbeli kifejezések elismétlése: összeteszi a kezét, lehajtmal éljek az előbb felsorolt feltételek alapján. Hogy a valóságot meg tudjuk közelíteni, ahhoz az kell, hogy egyformán húzzunk és egyformán fogadjuk el életünknek minden adottságát, a jót is, a rosszat is. Ha ez megvalósul, akkor minden megoldódik. Ha nem, akkor tehetetlenül állunk és mindezeknek az egzisztenciális megoldása a semmibe sülylyed el. Hisz mi értelme van, hogy gyereket neveljek, ha nem találom meg magam az élet célját és értelmét? Mi értelme van a fáradságnak, mi értelme a munkának, és még sorolhatnám tovább, mert negatív tükrözését a mai szekuláris élethelyzetben látjuk, szenvedjük közösen. Úgy érzem, emberi feladatom, hogy megértsem e helyzetet, megértsem, hogy e világi adottságaiban élhet az ember és próbáljak olyanokat találni, akikkel kéz a kézben, egymást segítve, egymást ösztönözve tudunk valami jobb felé tartani. (Kivonatos közlés) ja fejét, utánamondja az imát. Értelemnélküli gesztusok, de később értelmet kapnak; f) imitáció, pl. templomosdit játszik; g) részben spontán képzetek: a fényes ég, a természet kapcsán érdeklődés, de a felnőttekkel ellentétben, nem érdeklődik az élet értelme iránt. Rövidebb távú motivációra van szüksége; h) csodálkozás minden új iránt. Vonzzák a bibliai történetek. A hit tanítása: tradíció-közvetítés. A „totális“ tradíció-közvetítés vezet istenélményhez. A csak verbális tradíció-közvetítés csak istenképzetekhez vezet (s minden valószínűség szerint antropomorfizmushoz). Nem annyira istenképzetekre, hanem istenélményekre kell koncentrálnunk a vallásos hit továbbadásánál. Az a konkrétság, amire a gyermeknek vallásos hite szempontjából szüksége van, a fogalmak helyett az élmények területén keresendő. Hogy az Istenszót korán összelehet kapcsolni „lelki élményekkel“, arra számos példa hozható fel. A fentiekből kiderült, hogy mi a legfontosabb a tradíció-közvetítés totális formájánál: a szülők kegyessége, imaélete, az Istenhez való odafordulás gyakorlata. „Első vallási élményként arra emlékszem, hogy édesanyám imádkozott velem. Előbb is imádkozott értem, de nem velem. Csodálatos biztonságot éreztem és Isten jelenvalóságának érzése támadt fel bennem ...“ (Klingberg). További szempontok a totális tradíció közvetítéshez: Éneklés: megfelelő énekválasztás (pl. Itt van Isten köztünk...). Gyakran énekeljünk! Sztáray Mihály és a többi magyar reformátor szinte „beleénekelte “ az „új hitet“ a nép szívébe. Meditáció: a szülők számára. A csend és a koncentráció, ami gyümölcse a meditációnak, új perspektívát nyújt Isten „megértéséhez“ is. A fogalmakon, képzeteken túli állapotban jobban átéljük, mit is jelent; hogy Isten úgy létezik, hogy az minden elképzelést felülhalad. Bibliaolvasás mellett egykori és mai misztikusok olvasása — amikor elsősorban a magunk számára tisztázódik, hogy mennyire más és nagyszerűbb a nem-antropomorf Isten ... (Vázlatos részlet)
