Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)

1977 / 4. szám

űmÉMíM A neveléssel A program és annak részletkérdéseivel foglalko­zott az idei ifjúsági konferencia. Az egyes programok az ember megváltoz­tatásának kérdését próbálták elemezni az „emberi" (embertudományi), illetve „isteni" (hittudományi) dimenziók alap­ján. És nemcsak az elméleten volt a hangsúly, hanem a gyakorolhatóságon is, ugyanakkor azonban az Isten iránti engedelmesség viszonylatában. Olyan sok programpont szólt a neve­lésről, hogy nyugodtan beszélhetünk nevelési konferenciáról. Voltak persze résztvevők, akik mindig csak a megté­rést (megtérítést) szerették volna a fő­témából kihallani, s amikor nemcsak ez jött, hiányérzetük támadt. * Húsz perces meditációval kezdődött naponként a munka. Cseri Gyula foly­tatta azokat a szórványos kísérleteket, amelyek már a maulbronni és a drieber­­geni konferenciákon megindultak. Egy német katolikus meditációs taníftó módszerével próbálta ősbetegségünket ellensúlyozni, hogy ti. egyoldalúan csak a fejre összpontosító keresztyénség lettünk. Elsatnyultak az érzelmeink és nem találjuk helyünket ebben a világ­ban, amelyet a magunk feje szerint és számára építettünk. A meditáció igen bonyolult feladat, de ez a kísérlet meg­próbált a laikus számára is érthető és gyakorolható módon bevezetőt nyújta­ni. Érdemes lenne folytatni. * A diákparlament elnevezés kicsit anakronisztikusán hangzik a konferen­ciák programjában. Egyrészt azért, mert konferenciáink nem kimondottan diák­­konferenciák. Középiskolás és egyete­mista diákok mellett mindig is voltak „dolgozó" fiataljaink, akiket ugyancsak értékes résztvevőknek tekintettünk. Azt hiszem, ezzel a vallomással tartozunk, ha nem akarunk nagyképű sznobizmus­ba esni. Tudatosan vagyunk nem iskolai végzettségen tájékozódó közösség, örülünk, hogy mindennemű, minden­rendű fiatal számára van mondaniva­lónk: Isten örömhíre, az evangélium. Másrészt ez a parlament sohasem volt valami felső kormányzó szerve Veöreös László, a Nordrhein-West­­fáliai Magyar Protestáns Gyülekezet felügyelője lemondott tisztségéről, me­lyet 20 éven át nagy hűséggel töltött be. Utódjául a presitérium dr. Zimmer­mann Arthurt választotta meg. konferencia programunknak. Hogy az ott elhangzott javaslatokat, ötleteket, kritikát és ösztönzést a mindenkori if­júsági lelkészek örömmel fogadták, sőt meg is köszönték, annak tanúi lehettünk igén sokszor. És hálásak vagyunk érte, mert — ha kicsit szürkén is — kifeje­zésre jut benne az elméletileg nagyra tartott, de a gyakorlatban alig létező ta­nításunk az egyetemes papságról. Az elklerikalizálódás elleni védekezés jó eszköze a diákparlament. * Igazi „nomád“-konferencia volt az idei találkozó. Az istentiszteletek egy k'ét-km-re levő kápolnában, pár előadás pedig egy hét-km-re levő gyülekezeti te­remben hangzott el. Sokat kellett ván­dorolni. Egyik sem volt zavaró és nem borította föl a konferencia menetét. Mert egyrészt a „taxi-szolgálat" jól mű­ködött, másrészt pedig nem ártott a Koltai-féle konyhától elnehezített testek és a sok előadáshoz nem szokott, kifá­radt agyak megmozgatása és levegőz­tetése. Nem is beszélve arról, hogy a hosszú úton gyaloglók között is komoly „konferenciázás" alakulhatott ki. Reme­kül pótolták ezek a séták a reggeli tor­nát s alkalmat adtak még hógolyózásra is (Tangagardeben ebben az időben még rengeteg hó volt). Asztalos-pap Eskil Jansson svéd lelkész egész nyá­ron asztalosként dolgozott saját gyüle­kezetében. Prédikáció után talárját overallra cserélte át és temploma rend­­behozatalán dolgozott. Amikor ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a templom-re­noválás nyélbeütése esetén fel kell emelni az egyházi adót, felajánlotta, hogy ő ingyen elvégzi a szükséges munkálatokat. Jansson lelkész, mielőtt pappá lett, asztalos volt s ezen szakmabeli isme­reteinek most jó hasznát vette. A pap lelkesedése másokra is átterjedt a gyü­lekezetben s ezek is önkéntesen reszt­vettek a (fa)templom helyrehozásában, sőt néhányan faanyagot is ajándékoz­tak a nemes célra. örvendetes jelenség, hogy a lelkészi gárdában növekvőben van azoknak száma, akik korábban más foglalkozási ágakban tevékenykedtek. El lehet mon­dani, hogy ők a könyvmoly, hivatalnok városi típusok mellett új színt, tehát gazdagodást jelentenek az egyházban Terray László: „Isten Lelke rád fog szállani és más emberré leszel!" — is­tentisztelet. Gémes István: „Változzatok meg!" — de hogyan? Isten pedagógiája — előadás. Vajta Vilmos: A változó világ s ben­ne a változó egyház — előadás. Pósfay György: Kísérletek az ember megváltoztatására — szövegmontázs. Vánky Farkasné: „Megváltoztatás" a gyermekpszichiátriában — előadás. Lőrincz Gábor: „Megváltoztatás" és az agymosás kérdése — előadás. Szabó Mátyás: A magyar és skan­dináv néprajz — párhuzamok és sajá­tosságok. Cseri Gyula: „Magyar vagyok, ma­gyarnak születtem, de külföldön élek" — és az ebből adódó problémák. Szigethy Sándor: Tanítható-e a hit? Koltai Rezső: Vallásos nevelés a csa­ládban. — előadás. Somogyi László: „Világproblémák". Egy afrikai (Etiópia) vendégprofesszori megbízatás tanulságai. Pósfay György: Nagyhét üzenete — istentisztelet. Cseri Gyula: Az „új ember“ — előa­dás. Gémes István: „Tudakozzátok az írá­sokat!“ — Bibliatanulmány a Filemon­­levélről. Kerekasztal-beszélgetés: Neveletle­nek nevelése. Vezette Kellner Ilona. Stockholmi önképzőkör: irodalmi an­tológia Arany Jánosról. Nagycsütörtök estéjén: Részletek Bach Máté Passiójából. Reggeli meditációk, esti áhítatok. Diákparlament, kirándulás. Vakáció idején Istenem, te a munkának is, de a pihenésnek is Ura vagy. Adj erőt és örömöt vakációmban. Segíts, hogy érzékszerveimmel élhessem át azt a csodálatos világot, melyet Te teremtettél. Add, hogy elsősorban önmagámmal jöjjek rendbe pihenésem idején. Te mindig ugyanaz vagy, Uram. Bárhová is kerülök — mindig kövess engem. Légy velem a csend s a nyugtalanság idején is. Újíts meg és segíts átélnem azt a nyugalmat, amit csak a benned való hit adhat. („Böner i var tid“ c. svéd imakönyvből.)

Next

/
Thumbnails
Contents