Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)

1977 / 3. szám

7 ÜT/TfífíS „Mungo wetu ndiye boma" (Lapunk főszerkesztője februárban egy norvég egyházi küldöttség tagja­ként kéthetes körutat tett Kelet-Afriká­­ban.) Ez a különös cím nem valami miszti­kus tibeti varázs-formula, hanem Luther Márton híres énekének első so­ra: „Erős vár a mi Istenünk“ — swahili nyelven. Minden valószínűség szerint ezres tömeg fogja ezt a zsoltárt így énekelni a júniusi evangélikus világ­gyűlés záróünnepségén a tanzániai Dar es Salaam-ban. A tanzániai evangélikus egyház, mely az idén nyáron vendégül látja a Lutheránus Világszövetség hatodik vi­lággyűlését, 775.000 tagjával Afrika legnagyobb evangélikus egyháza s egyben Tanzánia legnagyobb pro­testáns felekezete. Még száz éve sincs, hogy az első né­met evangélikus misszionáriusok meg­érkeztek Tanzániába. A berlini, leipzi­­gi és a Béthel missziók munkája nyo­mában az első világháború után ameri­kai lutheránus missziók is munkálkod­tak az országban. A második világhá­ború alatt a német misszionáriusoknak el kellett hangyniok az akkori Tanga­­nyikát, mely akkor angol gyarmat volt, s a háború után svéd és norvég misszi­onáriusok is érkeztek. Mindezek a missziói társaságok az ország különböző részeiben működtek, s ennek megfelelően egymástól füg­getlen evangélikus egyházak kezdtek alakulni az ország különböző részein. A Kilimandzsáró déli lejtőjén levő Marangu városában tartották 22 évvel ezelőtt az első „afrikai evangélikus konferenciát“. Akkoriban még újdon­ság volt, hogy afrikai keresztyének nemzetközi konferenciákon vettek részt. A marangui konferencia egyház­történeti jelentőségű volt abban a te­kintetben, hogy ez volt az első olyan összejövetel, melyen a főszerepet afri­kai keresztyének vitték. Tervezője en­nek a történelmi találkozónak a norvég Birkeli püspök volt, aki akkor az Evan­gélikus Világszövetség missziói osztá­lyának élén állt. A tanzániai evangéli­­kusság akkor még csak 206 000 lelket számlált — ez a szám azóta több mint háromszorosára emelkedett. Mint a legtöbb afrikai országban, Tanzániában is sok a helyi nyelv és táj­szólás. 126 különböző törzs beszéli sa­ját nyelvét, de az egész országban használják a swahili nyelvet. Ez a tan­zániai evangélikus egyház hivatalos nyelve is. Mikor 1964-ben Tanganyika és Zan­­zibár önálló lett Tanzánia néven, az or­szág hét különböző evangélikus egy­háza már közös egyházszervezet kiala­kításán dolgozott, s ezt meg is valósí­totta két évvel később a Tanzániai Evangéliumi Lutheránus Egyház (Evan­gelical Lutheran Church in Tanzania) néven. Amint az más afrikai és ázsiai egy­házaknál is megfigyelhető, a missziói mozgalom nemcsak létrehozója volt a tanzániai evangélikusságnak, de lendí­tő ereje is lett a keresztyén gyülekezet fejlődésének. A mi korunkban már a tanzániai keresztyének maguk végez­nek, de bizonyságtételük azonos a mi­nyomán született meg a 15 000 lelket számláló evangélikus egyház Kenyában. Feketebőrű tanzániai hittestvéreink számunkra érthetetlen nyelvet beszél­nek külmissziói szolgálatot, s ennek énkkel. Európai és amerikai testvére­ikkel együtt hirdetik „Istennek nagy­ságos dolgait“. 7. L Segítsd a földrengés áldozatait! A romániai egyházakból eddig külföldre érkezett hírek szerint számtalan egyházi épület rongálódott meg a földrengés alkalmával március 3-án. A ház egy teológiai hallgatóját veszítette el. A bukaresti két evangélikus templom közül a magyar és román anyanyel­vű gyülekezet közös templomát nem érte kár, de a két lelkészi lakást is román ortodox egyház több teológiai professzorát, a román baptista egy­magában foglaló gyülekezeti bérház tetőzete erősen megsérült. A német anyanyelvű gyülekezet templomának tornya megrongálódott, de a gyüleke­zeti ház sértetlen maradt. A magyar anyanyelvű egyházaknak több mint 60 temploma rongálódott meg országszerte. Ehhez járulnak még más gyülekezeti épületek s ter­mészetesen az anyagi károk, melyek egyházi munkatársakat és híveket értek. Az Útitárs gyűjtést rendez a földrengés károsultjai javára. Az olvasóink­tól beérkező összeget a nyár folyamán fogja lapunk egyik munkatársa személyes látogatás alkalmával a magyar protestáns egyházaknak átadni. Adományokat a következő bankszámlákra lehet átutalni: Németországban: Svájcban: Más országokból: Gémes István 7000 Stuttgart 50 Postscheckkonto-Nr. 167264-707 Postscheckamt: Stuttgart Kiss Katalin 2500 Biel-Bienne Postscheckkonto-Nr. 25-13704 Postscheckamt: Biel-Bienne Útitárs, Andresens Bank Konto: 8200.359580 Oslo, Norvégia Adományok küldhetők postautalványon is a felelős szerkesztő címére Stuttgartba vagy a főszerkesztő címére Oslóba (lásd a címeket lapunk utolsó oldalán). Tüntessük fel az adomány célját, egyszerűség kedvéért németül: Für Opfer des Erdbebens.

Next

/
Thumbnails
Contents