Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 3. szám
úmfífís Kótsch Lajos: Mielőtt elvesz a nyom Az 1956-os események után az Ébresztő utódja az „ÚTITÁRS“ lett és a világ többi részén is megindultak az evang. egyházi, főként gyülekezeti lapok. Külön fejezetet jelent, hogy az Ev. Világszövetség a Németországi Magyar Evang. Szórványegyházra bízta a magyar evangélikusok kivándoroitaiását. Münchenben működött az e célt szolgáló iroda évekig és munkája nem volt szűkkeblű, amennyiben nem korlátozódott csak az evangélikusokra. Különösen az USA-ból, az ottani evangélikusoktól talán több garancia-leveiet (Affidavitet) kapott, mint a többi szervezet együttvéve. így módjában állt felekezeti különbség nélkül kivándorláshoz juttatni a hozzáfordulókat. Részben ennek az irodának révén került szétosztásra az Evang. Világszövetségtől kapott tetemes ruha és élelmezési segély is. A nagyarányú kivándorlás következtében nagyon megcsappant a Németországban maradt evangélikusok száma. A kb. 10—12 ezerről kb. 3000-re csökkent. A lelkészek közül az USA-ba vándorolt ki Tolnay János diakónus, miután a müncheni kivándoroltatási iroda befejezte működését. Bernhard Béla lelkész Ausztráliába, Károlyfalvi Béla Kanadába, Vörös Kovács András pedig Franciaországba távozott. Ordódy Sándorné és dr. Porkoláb János eltávozott az élők sorából. A kivándorlás révén megcsappant ugyan a hívek száma, de a terület nagysága megmaradt, ami azt jelenti, hogy még nagyobb méretű lett a szétszórtság. Könnyen felmérhető, milyen nehézségeket hozott magával ez a helyzet és milyen szerény mértékben folyhatott csak az evangélikus lelkigondozás, karöltve az itt maradt kevés számú ref. lelkésszel. A lelkigondozás súlya tehát az „Ébresztőre“ nehezedett, amíg az „Útitárs“ váltotta fel, miután 1956 után a helyzet sok vonatkozásban jelentősen megváltozott, így lélekszám szerint is. Közben az Ev. Világszövetség külön szervezetet létesített Ev. Világszolgálat címen. Ennek következtében Németországban már előzőleg az eddigi feladatot részben a Német Evang. Egyházak (EKD) hannoveri központja vette át (lelkészek javadalma, útiköltségek), részben az Ev. Világszolgálat (Lutherischer Weltdienst) Németországi Főbizottsága, amely a lelki szolgálat költségeit nyújtja, illetve azokhoz járul hozzá (konferenciák tartása, sajtószolgálat, dologi kiadások). Nagengast Károly esperes után a nagy magyarbarát, dr. Eberhard Ernő egyháztanácsos jóvoltának örvendhetünk, aki az otthoni nehéz anyagi helyzetben lévő gyülekezetek számára is sok segítséget szerzett már meg. Istennek legyen hála, aki evangéliumának hirdetésére és a benne bízók megsegítésére a leglehetetlenebb körülmények között is tud lehetőségeket teremteni! Bécs, Ausztria. Az elmúlt esztendőben összesen 65 (79) istentiszteletet tartottunk. Az istentiszteletek megoszlása városonként: Bécs 35 (39), Traiskirchen 13 (12), Innsbruck 2 (6), Salzburg 4 (5), Graz 4 (4), Kapfenberg 4 (2), Linz 1 (1), St. Georgen 1 (1) Annaberg 1 (1). — A zárójelben levő szálmok 1975. évi adatok. Az istentiszteletek látogatottsága Grazban, Kapfenbergben és Salzburgban az előző esztendőhöz viszonyítva emelkedett. Mindhárom gyülekezetben ez az emelkedés három éve rendszeres. Traiskirchenben a látogatottság azonos volt, Bécsben továbbra is csökkent. — Az istentiszteletek új beosztásánál figyelembe vettük az egyes gyülekezetek igényét és a lelkésznek egyéb elfoglaltságait. Ezért 1977. jan. 1-től Bécsben csak a hónap második és negyedik vasárnapján tartunk istentiszteletet. * Az utolsó években a Magyar Lelkigondozó Szolgálat munkájával kapcsolatban elnémult a kritika. Hiányolom. Ezért örültem minden javaslatnak és tervnek, ami az 1976 évi jelentésem megbeszélése során Grazban és Salzburgban elhangzott. Leírtam őket és ezúton közzéteszem: a vasárnapi istentiszteletek kérdése Bécsben megoldandó; gyülekezeteinkben ápolni kell a régi, jó magyar hagyományt: a lelkész elsősorban azokat látogassa, akik távoltartják magukat az összejövetelektől; szervezzük meg az őrálló, családlátogató szolgálatot (Egyháztanács tagjai és arra vállalkozók); megbeszélendő a protestáns „házapostolság“; istentiszteleteket és szeretetvendégségeket tartsunk egyszerre, lehetőleg szombaton, főleg vidéken; folytassunk gyakrabban közvéleménykutatást; a protestáns telefonlelkigondozó-szolgálatba kapcsolódjanak be magyarok és azt adják tudtul; foglalkozzon a protestáns magyar egyház ifjúsággal és gyermekmunkával; jó lenne, ha a lelkész vidéki kiszállásai alkalmával a hívek tudnák, mikor és hol érhető el a lelkész (állandó szálláshelyek, vagy a szálláshelyek címének, telefonszámának közreadása); a szeretetvendégségeknek vidéken is legyen változó műsora; ápolni kell a magyarságtudatot; nem szabad elveszteni az odaát élő magyarsággal a kapcsolatot (ne váljon az emigráció gettóvá); az egyedülállók, a kórházban lévők látogatását rendszeresíteni kell! (A lelkészi jelentésből.) Családi hír Fónyad Pál, bécsi evangélikus lelkész és Joó Imola zongoraművésznő 1977. április 13-án Bécsben házasságot kötöttek. — Életükre mi is minden jót, Isten áldását kívánjuk! üT/mns Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 4.— ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank Stadtoldendorf „ÚTITÁRS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztö-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztőbizottság- Redaktionsausschuß: L. Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. Fáy Gedeon, Zieblandstr. 16, D-8000 München 40; Szabadi Sándor, Reitplatz 1, D-6949 Wald-Michelbach. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr-12 15242/1977
