Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 3. szám
Afrikai bizonyságtevők Stefano R. Moschi Tavaly augusztusban ötvenezres tömeg kísérte utolsó útjára szülőfalujában, a Kilimandzsáró közelében levő Mamba-Kotala-ban, a tanzániai evangélikusok lelki vezetőjét, Stefano R. Moshi püspököt. Egyes újságok százezres tömegről írtak. Tanzánia miniszterelnöke (Nyerere elnök képviseletében) és a kormány további három tagja, a legfelsőbb bíróság elnöke, a Kelet-Afrikai Közösség főmegbizottja ott szorongott négy órán át az égető afrikai nap alatt a nyitott sír körül, míg szomszédok és barátok, egyházi és állami vezetők sorban vettek tőle búcsút. Egy rendőrzenekar az elhunyt legkedveltebb zenedarabját, Händel Messiás-ának Halleluja-kórusát játszotta, s Kisanji püspök joggal tette fel a kérdést prédikációja végén: Szegény lutheránusok, hogyan fogtok ti új vezetőt találni ez után az ember után? Moshi püspök nem volt lángoló szónok. Sőt mondhatnánk, ha angolul szólalt meg, inkább száraznak hatott a beszéde. De az ország nyelvén, swahili-ül, hihetetlen világosan bontakoztak ki gondolatai. Eredetileg tanító volt s lényegében mindig is az maradt. Már 17 éves korában tanított, s leghosszabb szolgálata a maranguai evangélikus tanítóképzőben volt, ahol 25 éven át oktatta a jövő tanítónemzedékét. Prédikációi, előadásai mindig tanító jellegűek, világosak és célhoz vezetőek voltak. De élete végéig földmíves is maradt Moshi püspök. Halála előtt három hónappal, hetvenedik születésnapja körül lett komoly beteg, de addig feleségével együtt maga művelte a házát körülvevő kávé- és banánültetvényt. Tanzánia új ideológiája nem volt idegen annak számára, aki gyermekkorában kecskéket legeltetett és mint felnőtt a világpiac kávéárait mindig kívülről tudta. Magától értetődő volt számára az „ujamaa“, az afrikai „szövetkezi mozgalom“, melyet egyesek kérkedve — és helytelenül — „afrikai szocializmusának neveznek. Moshi püspök egy „ujamaa“ tagjaként nőtt fel. Ez a Swahili szó a „nagy-családot“, a falu vagy a törzs közösségét jelöli meg. Az új Tanzánia „ujamaak“-ba, termelő egységekbe tömöríti a vidék lakosságát. Moshi püspök akkor is falujában maradt, ott lakott és ott gazdálkodott az „ujamaa“ tagjaként, amikor neve már Európától Japánig ismert volt, s egyháza a 30 km-re levő városban „püspöki palotát“ vásárolt lelki vezetőjének. Gondolkozását is a „Föld-közelség" jellemezte. Ha tervekről tárgyalt, mindig azt kérdezte: kivihető-e az, amit terveznek. Fellegvárak és rajongás nem volt kenyere. Mégsem volt maradi. Tanácsát a politikusok is köszönettel vették, egyháza pedig figyelemreméltó fejlődésen ment át vezetése alatt. Moshi püspök nem tartozott azok közé, akik afrikai önállóságukat görcsösen, úton-útfélen hangoztatják s azzal mutatják ki, hogy minden Európából jövő keresztyén hagyományt újjal akarnak helyettesíteni. Nem volt bámulója a fehér embernek — kevesen tudták olyan élesen és olyan tekintéllyel kimutatni az európai és amerikai egyházak gyengéit, mint ő — de afrikai voltát sem tartotta mindenek fölé helyezendő kincsnek, önállósága abban állt, hogy afrikai volt, de mint afrikai, Krisztus tanúja és szolgája. „Keresztyén törzsfőnök“-nek lehetne őt mondani. Szülei tekintélyét anynyira tisztelte, hogy mikor házasodni készült — ezt maga mondotta el egy alkalommal —, olyan leányt vett el, akire ő maga nem is gondolt, de akit szülei ajánlottak neki. Mint családapa viszont aztán ő ajánlott házastársat fiainak, s bizonyos büszkeséggel tette hozzá, hogy fiai mind követték tanácsát és — jó házasságot kötöttek. Egyházában is követték tanácsát hívei és lelkészei, az egyházak nagy családjában pedig természetes tekintéllyel tudott európai és amerikai egyházi vezetők körében vitákat eldönteni és nehéz kérdéseket megoldani. Csak Európában harmincszor járt a legutóbbi 25 év alatt, s első afrikai tagja volt egy sereg nemzetközi egyházi szervnek — már egy olyan időpontban, amikor saját népe és az afrikai népek legnagyobb része még gyermekcipőkben járt az önállóság útján. A „modern teológia“ nem Ízlett neki. Az írás mondanivalóját közvetlenül értette, nem volt szüksége kacskaringós és szellemes magyarázatokra. Krisztus egy nagy afrikai tanúja nyugszik most a Kilimandzsáró árnyékában. H. B. ______6 Egy mondatban Korea fővárosában, Seulban negyvenezerre nőtt egy gyülekezet létszáma alig 20 év alatt. Indonéziában az utolsó 5 év alatt megkétszereződött az evangéliumi egyházak taglétszáma. Az Egyesült Bibliatanács jelentése szerint tilos vagy csak megszorításokkal terjeszthető a Biblia a következő országokban: Libia, Mauritánia, Albánia, Szaúd-Arábia, Jemen, Algéria, Angola, Afganisztán, Tibet, Kína, Mongólia, Kuba, Vietnam, Bulgária, Törökország, Libanon és Szovjetúnió. A York-i érsek véleménye szerint nem lelkészeket, hanem misszionáriusokat kellene egyházában kiképezni, hiszen Nagybritannia missziói terület .. . Kínát járt utazó jelentette, hogy a nálunk annyit propagált fegyelmezettség és kínai egység helyére ebben a hatalmas országban most fatalizmus és teljes bizonytalanság lépett. 30 ezer Újtestámentumot adott el egy német missziói társaság egy hónap alatt Észak-Etiópiában. Mivel Kubában, 16 évi Castro-uralom alatt még mindig jegyre adják az élelmiszereket, lelkészek és misszionáriusok valósággal éhezésre vannak utalva, mert az állam a munkájukat fölöslegesnek, sőt ellenségesnek tekinti. Az USA-beli ifjúsági ébredési mozgalmak egyik érdekessége, hogy minden negyedik fiatal, amelyik a keresztyénség iránt érdeklődik, zsidó származású, Stefano R. Moshi püspök
