Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 3. szám
VAN ÉRTELME? ii. Jó-e még az értékskálánk? A gyászjelentéseken azt mondják sokszor kedves halottjukról a hozzátartozók, hogy „egész élete munka volt“. Egy diák mindennap azt hallja a szüleitől, hogy fel kell készülnie az életre, vagyis tanuljon keményen, ahogyan az életben is dolgoznia kell majd. A hentesmester úgy neveli a fiát, hogy az feltétlenül ugyanazt a szakmát válassza, hiszen — ki fogja különben továbbvezetni az üzletet, mint családi örökséget? Fiatalkoromban meséltek szülőkről, akik mindennap megmutatták gyereküknek a mestergerenda mögött állandóan gyarapodó bankjegycsomót, hogy őt is a gyűjtésre serkentsék. (Állítólag egy szép napon kezébe vette a csomót s akkor látta, hogy hátulról lyukat rágtak bele az egerek. De lehetséges, hogy ezt az irigyek költötték.) És ott a „nadrágos" apa, aki reszket arra a gondolatra, hogy a fia netalán nem járhat magasabb iskolákat. És említsük még meg a rendet, engedelmességet és tisztaságot csaknem vallásos áhítattal hirdetőket. Ez a csokor néhány jellegzetes példát fogott össze azokból a célokból, amelyeket életcélokként szoktunk gyermekeink s még magunk elé is állítani. Ez az értékskálánk: munka, ta-Ady Endre: „Ádám, hol vagy?" Oszlik lelkemnek barna gyásza: Nagy, fehér fényben jön az Isten, Hogy ellenségim leigázza. Az arcát még titkolja, rejti, De Nap-szemét nagy szánalommal Most már sokszor rajtam felejti. És hogyha néha-néha győzök, Ö járt, az Isten járt előttem, Kivonta kardját, megelőzött. Hallom, ahogy lelkemben lépked S az Ő bús „Ádám, hol vagy?“-ára Felelnek hangos szívverések. Szívemben már őt megtaláltam, Megtaláltam és megöleltem S egyek leszünk mi a halálban. nulás, érvényesülés, kötelességteljesítés, anyagi megalapozás, fölfelé ívelő karrier, engedelmesség, rendszeretet, tisztaság és közmegbecsülés. Jó-e még ez az értékskálánk? A munka Nagyon szeretem a munkámat. 25 éve űzöm, s ma is ezt választanám, ha pályám elején állnék. De bosszús lennék, ha egyszer hozzátartozóim azt írnák a halotti értesítőmre, hogy másból sem állt az életem, mint munkából. Alacsony sorból keveredtem föl, nélkülözve és sokszor fizikai munkát is végezve. Apám sohase kényszerített arra, hogy az ő szakmáját folytassam, és nagyon boldog vagyok, hogy életcélomul nem ezt tűzte ki, hanem ő is együtt örült később a magamválasztotta célnak. Nehéz anyagi körülmények között végeztem el tanulmányaimat (két Veszprém megyei gyülekezetünk támogatása nélkül szögre akaszthattam volna az egészet), de ma sem fenyeget az a veszély, hogy a bankóimat egerek rágják meg. A pénzszerzés kérdése egyszerűen a horizontomon kívül áll (ezt munkatársaim is tanúsíthatják). Hipi-gondolkozás? Nem valami hipi-filozófia lesz ebből az elmélkedésből? Nem, mert én nem vonom kétségbe az értékskálánk jogosultságát. Vallom, hogy nem lehet kötelességtudás, munka, igyekezet, szorgalom és stréberség nélkül élni. De három további megjegyzésem is van, amellyel azonnal visszavonok kicsit ebből a kijelentésemből, Mindenekelőtt — erre fenti, személyes megjegyzéseimmel már utaltam — megkérdezem, hogy nem egyoldalú-e ez az értékskála? Nem állítottunk-e fel egyoldalúan olyan normákat, amelyek részben eleve türelmetlenségre neveltek, részben pedig minden más hajlamot, vágyat, elképzelést, kívánságot és fantáziát megölhetnek egy emberben? Másodsorban meg kell kérdeznünk, hogy nem kevertük-e össze az eszközöket a céllal? Munka, pénzkereset, foglalkozás, rend és tisztaságszeretet is kellenek, mert eszközök, de kérdés, hogy életcéllá lehet-e őket tenni? Harmadsorban pedig végig kell gondolnunk, hogy nem ezek voltak-e a keresztyén egyházak által is megáldott, egyedül szalonképessé kikiáltott- ÚT/TftRS QD Adatok a világ evangélikusságáról összlétszám: 70, 3 millió Ebből Európa: 54, 2 mill. Észak-Amerika: 9 mill. Ázsia: 2, 8 mill. Afrika: 2, 7 mill. Latin-Amerika: 1 mill. Ausztrália: 600.000 Legtöbb evangélikus a következő országokban van: Nyugat-Németország 23, 6 mill. USA 8, 6 mill. Svédország 7,5 mill. Kelet-Németország 7, 3 mill. Dánia 4, 7 mill. Finnország 4, 6 mill. Norvégia 3, 6 mill. Indonézia 1, 6 mill. A Világszövetség tagegyházainak létszáma: 53, 4 millió. ideálok? Persze, hogy a munka nekünk Istentől kapott hivatásunk, persze, hogy rend és törvények tisztelete nélkül nem lehetséges emberi, társadalmi együttélés, De ez-e az emberi élet vallásilag is szankcionált egyedüli célja? Még akkor is, ha például emberek belepusztulnak? Az itt föltoluló sok vitás és vitatható kérdést mind — szándékosan — figyelmen kívül hagyom. Mert a félreértés veszélyének kockázatát is vállalva, csak ez az egy kérdés érdekel: Mi végre vagyok itt? Mi a célja az életemnek? Hogy munkában kopjak el, hogy bankóköteget gyűjtsék, hogy megtöltsek mindent izzadságom eredményével, hogy karriert, pályát fussak be, hogy nevem belekerüljön a „híres emberek lexikonéba“? Tiltakozás S én itt tiltakozom. Egész lényemmel, minden erőmmel. Csak e végre voltam-vagyok itt? Ezért az immanenciáért, ezért a megszakadásig erőltetett eredmény-elérésért? Nem azért is, hogy valamit lássak, bámuljak, élvezzek és abban kedvemet leljem? De azért is tiltakozom, mert ha ezt nem tenném, kitenném magam a veszélynek, hogy Jézus mellemnek szegzi a kérdést (esetleg egy végigküzdött, izzadságos élet után): „Bolond, még ma éjjel elkérik a te lelkedet s akkor mi lesz azzal, amit egy életen át összegyűjtöttél?“ Érdemes ilyen szempontból vizsgálat alá venni az „értékskálánkat“.
