Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-09-01 / 5. szám
ÚT/Tflns „Cum Deo.. Ne vári°n taPso‘ A magyar történelem kiemelkedő alakjáról, II. Rákóczi Ferencről kell megemlékeznünk, akinek nevét a nép is századokon át tisztelettel megőrizte. Magyarország II. Rákóczi születésekor (1676. márc. 27. Borsi, Zemplén m.) történelme legnehezebb napjait élte. Török uralom pusztítja az ország nagyobb részét, Erdély dicsősége lehanyatlott, török vazallus, míg az ország peremterületén a Habsburg-király korlátolt és kegyetlen zsarnoksága sújtja a szenvedő népet. Rákóczi születésekor már négy éve folyt a kurucháború, s tíz esztendővel születése után, amikor I. Lipót hadserege kiűzi a törököt, az ország és Buda felszabadul — lehanyatlott a kurucok csillaga. Rákóczi alig tízéves korában átélte Munkács közel hároméves ostromát édesanyja, Zrínyi Ilona kíséretében. A feljegyzések szerint már akkor megnyilvánult bátorsága és lelkiereje. Bámulatra méltóan viselte az ostrom minden nyomorúságát. A vár feladása után Lipót császár a neuhausi kolostorba küldte, azután Prágában tanult, majd itáliai útja után, 1694-ben telepedett le nagysárosi kastélyában. A várkastélyban megforduló elégedetlen főurak, így gróf Bercsényi is, igyekeztek meggyőzni a tartózkodó és magába forduló Rákóczit, hogy csak az ő fejedelmi hagyományokra és tekintélyére támaszkodó egyénisége tudja összefogni a sok apró tervezgetést és a felaprózva jelentkező kuruc lázongásokat. Az 1697-es hegyaljai parasztlázadás vezetői Rákóczit szerették volna megnyerni vezérül, azonban higgadtsága megmentette attól, hogy nagybátyja, Zrínyi Péter sorsára jusson. A döntő elhatározásra keserves egyéni tapasztalatok után jut: felismeri, mit szenved az ország. 1700. nov. 1-én írta meg híres levelét XIV. Lajosnak, amit bukása és lengyel földre való menekülése követett. Brezán várában átadja menekült jobbágyainak a címerével és a „Cum Deo pro patria et libertate" felírással díszített zászlókat, amelyet Esze Tamás 1703. május 21-én, Rákóczi terve és szándéka ellenére idő előtt kibontott. Elindult egy nyolcévig tartó szabadságharc, amire a magyar történelemben példa nincs. Ez a harc az 1711. május 1-én kötött béke értelmében a porba hullott. Rákóczi és a kuruc hősök áldozata nem volt hiábavaló. Ő szervezte meg először Mátyás király óta a nemzeti magyar hadsereget, seregének ő volt a legfőbb hadura — mondhatnánk —, tulajdonosa. Sorsa magyar sors volt. Tapasztalata és vallomása: külsegítséggel soha ne számoljon a magyarság, intés is maradt ránk. A fejedelem és alvezérei harcászati gondolkodásának nagy hasadása volt a kurucok kudarcának okozója. Rákóczi leveleiből láthatjuk, neki magának ez okozott soha nem enyhülő keserűséget. Ez az egymásra nem találás, örök ellentét, mint vörös fonal húzódik végig a magyar történelemben. Ez jelentkezett a 48-as szabadságharckor is és méltán mondhatjuk: ha jól a mélyére nézünk, egy nemzet vitatkozik itt ezer esztendeje önmagával, mert oly furcsa nemzet, hogy tűzből és vízből alkotta a sors — keletből és nyugatból! Rákóczi élete kisugárzó hatással volt a következő generációkra. A kivégzett aradiak között volt gr. Leiningen-Westerburg Károly, aki hesseni német származású volt és az osztrák hadseregben szolgált. Magyar nővel (Sissányi Elízzel) kötött házassága, az asszony magyar hatása a forradalmi időkben felébresztette benne azt a szunnyadó, ősi tudatot, hogy ő Rákóczi Ferenc feleségének családjából származik. Rákóczi Ferencre a keresztyénség is hálával emlékezik, mert a hit és a teljes vallásszabadság hűséges harcosa volt. A hagyományok szerint az ő imádsága és éneke volt a ránk maradt kuruckori ének, melyet felekezeti különbség nélkül az egész magyar keresztyénség használ és énekel és amiből erőt merített a „Nagyságos Fejedelem". Merítsünk mi is! Győzhetetlen én kószálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. Engel Béla „Az „Útitárs“ igazi útitárs részünkre is, mert szépen fogalmazott hitbeli leírásaival, költeményeivel, híreivel tájékoztatóival gyönyörködtet, tanít és vezet a hit útjain. Jóleső tudat, mikor kezünkben az „Útitárssal“ megyünk haza, hogy kedves, tanulságos és megnyugtató érzésben lesz részünk olvasásakor. Isten áldása legyen munkájukon!" (Jugoszlávia) „Az egyház szabadsága — ez szavahihetőségének legfőbb garanciája" — mondotta dr. Martti Simojoki, Finnország ev. érseke. A libanoni helyzettel kapcsolatban úgy látja, hogy megbízhatóbb képet kell alkotnunk az ottani rettenetes helyzetről. Erre azért is szükség van, mert sokan vallásháborúnak bélyegzik a libanoni polgárháborút. Kifejtette, milyen nehéz Libanonban a vallási és társadalmi kérdéseket egymástól elválasztani. Az egyháznak nem az a feladata, hogy politikai döntéseket hozzon, hanem hogy Isten Igéjét hirdesse és Urát szolgálja. Csak így szavahihető az egyház! Az érsek szerint az egymást öldöklő csoportokat nem vallási indítóokok irányítják, hanem gazdasági és társadalmi tényezők. De Libanon történelme folyamán a vallási hovatartozás a társadalmi hovatartozásnak is ismertetőjegye lett, akárcsak Észak-lrország r. kát. ill. protestáns lakossága esetében. A világpolitika olyan komplikált lett és hírforrásaink is annyira színezettek, hogy szinte lehetetlen tiszta képet alkotnunk a valódi kelyzetről. A libanoni rettenetes dráma, amit eddig senki nem tudott megállítani, komoly figyelmeztetés arra, hová vezet a társadalmi stagnáció. Ugyanakkor figyelmezteti a vallásokat és vallási intézményeket, hova vezethet, ha nem vigyáz és engedi magát felhasználni politikai és társadalmi törekvések álcázására. Simojoki érsek hangsúlyozta, hogy az is téves, ha az egyház teljesen hallgat aktuális kérdésekben, mivel ez is állásfoglalás. Mégsem védhető azonban az az álláspont, hogy napi politikai kérdésekben egyházi program kidolgozása szükséges, mert az egyház nem rendelkezik elegendő ismerettel, de Urától sem kapott mandátumot erre. Mit tegyen hát az egyház? Maradjon meg egyszerűen egyháznak. Ne legyen se több, se kevesebb! Az egyháznak Isten Igéjét kell hirdetnie, tisztán és világosan, konkréten és aktuálisan — nem időtlenül és szentimentálisán. Ne várjon tapsot sem híveitől, sem kritikusaitól. Ne számoljon sikerrel vagy külső biztonsággal. Urát kell szolgálnia! Akkor szavahihető és akkor van meg az előfeltétele annak, hogy a föld sója és a világ világossága legyen. Az egyház semmiképpen sem alkalmazkodhatik a világ napirendi pontjai(folyt. a 6. oldalon)
