Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-09-01 / 5. szám
ÚÜTfífíS Koltai Rezső: MEDITÁCIÓ Mai Igénkben így szól hozzánk Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!“ (Jn 11, 25). Olyan körülményekkor mondja el ezt Jézus — Lázár halálakor —, amikor volt ok a félelemre. Pedig Márta nem is olyan értelemben félt, mint ahogy általában mi félünk. Valami bizodalma volt, hogy Jézus valamit tesz majd a testvérével, de nem értette, hogy Jézus miért jött később, miután már Lázár meghalt. Előbb is jöhetett volna, hiszen a hírt elküldte utána. Ebben szelíd szemrehányás is van Jézus felé. „Tudom, hogy a testvérem feltámad majd a feltámadáskor, az utolsó napon“ viszont már a bizalmát tükrözi. Erre a felelet: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.“ Az emberi félelem az Édenkertben kezdődött. Amióta az ember a bűn és halál hatalmában él, azóta úrrá lett rajta a félelem. Azóta a bűn és halál rabságában vagy jegyében születik minden élet. És ha a halállal mindennek vége — akkor minden kérdéssé lesz: Miért — az élet? Minek — az élet? Miért a család? Hiszen csak gond, teher és félelem az élet miattuk, életük és sorsuk miatt! Minek a testvériség, a barátság? Hiszen csak alkalmazkodás, lemondás önmagámról a másik miatt! Minek az áldozatkészség? Hisz ez nem más, mint önmegtagadás! De a halállal mindennek vége? Akkor az élet megszűnik életnek lenni és értelmetlenné válnak a leglényegesebb dolgok. És ha a halállal bevégződik minden, akkor annak kamrájában magára marad az ember. „Nincs emberem" — mondta a betesdai ember, aki már 38 éve volt beteg, pedig százak vették körül. Nincs hű hitvesem, jó gyermekem, szerető szülőm — hangzik a boldogtalan otthonból. Nincs kenyerem — mondja az éhező világszerte. Nincs segítőm, megértőm, barátom — sírja az elhagyott, a magára maradt ember. Az önzés is félelem, önzés és önféltés — félelem magam miatt másoktól. És ez szüli az irigységet, a haragot, a gyűlöletet; harcot és háborút idéz. A gond, a baj bennem van és ha még olyan sokan is vannak körülöttem, szinte nyüzsögnek, mégis magamra maradok a gondjaimmal, bajaimmal, szenvedéseimmel — miként a halálommal is. A bűn is bennem rombol, átka rám szakad. A halál is engem visz el és akkor tudom meg, hogy mi a meghalás. Bizony jogos a félelem! A tegnap bűnét nem takarja el a ma és számon kéri a holnap. Ma múlttá válik minden, ami tegnap volt. Ami holnap lesz — az még a jövő titka. Van okom a félelemre, ha rádöbbenek az igazságra: elveszett, elkárhozott ember vagyok. Jézus Lázár sírja közelében mondja az elébe futó Mártának az örömhírt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is él!“ Ez az örömhír mindennek kezdete, mindennek alfája! Itt a forrás! Belőle lett élet e világban. Vele született meg, született újjá az emberiség élete. Vele születhet meg, lehet újjá az én életem is. Hisz Jézusban minden beteljesedett! — Ö az utolsó is! Kereszten széttárt, felfeszített karja mutatja, hirdeti: Elvégeztetett! Vége a félelemnek, az ősellenség, bűn, halál, ördög, pokol legyőzve már. Húsvét áldó karja e nagy kegyelem. Van már feltámadás, örök élet mindenkinek. Az egész világot átöleli az örökkön örökké Élő. Onnan túlról világosság ragyogja be az egész világot és onnan túlról fény ragyogja be a szürke mindennapokat. Én vagyok, és én veled vagyok, ne félj — mondja Jézus. Ebben a kijelentésben találd meg azt a forrást, ami elég lesz a mindennapok minden nehézségében és elég lesz ezutánra is. Hiszen a mi perspektívánk nem szűkül le csak erre a világra. A félelem már nem tarthat a magány karjaiban, ketrecében. Van egy hű Barát, aki mellettem áll, aki minden útamon elkísér: Jézus. Van bűnbocsánat, van kegyelem, békesség. Jézus él és éltet! Van örök élet és ettől a Jézustól senki és semmi nem szakíthat el. „Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van ... és átment a halálból az életre“ (Jn 5, 24). így kedves testvérem, velem együtt, nem a szürke mindennapokba mégy tovább. Nem úgy záródik e konferencia utolsó napja, nincs vége az itt elhangzott témáknak, hiszen mint a szellő egyik levéllel a másikat mozgatja s mint a tavaszi szél egyik virágról a másikra viszi a termőport, úgy ez az üzenet, a feltámadás örömhíre is igy mozgatja egyik ______2 szívvel a másikat. Viszi egyik ajakról a másikra az életet, az élet termő ágát: Jézus veled! Jézus, aki van és örökké van! Nincs mitől félnünk, hisz ahol megújít, ott már egy élet megújul és az élet úgysem egészében, hanem molekuláiban fog megújulni. És ezek vagyunk mi, minden egyes élet. És ez az a megújulás, amit innen is tovább viszünk. Hogy senki ne féljen, hanem mindenki áldottan éljen és legyen a földön minden ember testvérem. A feltámadott Jézus áldásával — ígéretével búcsúzunk: Békesség néktek! FELSŐŐR, Ausztria. A Debreceni Református Teológiai Akadémia ez év június 24-én a Ref. Kollégium dísztermében a teológiai tudományok doktorává avatta Gyenge Imrét, az Ausztriai Református Egyház püspökét, aki egyúttal a burgenlandi Felsőőr ősi magyar református gyülekezetének a lelkipásztora is. Gratulálunk! MÜNCHEN, Németország. A Magyar Segítőszolgálat (Ung. Hilfsdienst e. V.) anyák napi gyűjtési akciójának eredményét, 825.— DM-t, a Müttergenesungswerk-hez juttatták el. Megkönnyítettük az Útitárs előfizetését! Ezentúl postai csekkbefizetési lapon (Zahlkarte) is beküldhetjük az előfizetési díjat a következő címeken: Németország: István Gémes 7000 Stuttgart 50 Postscheckkonto Nr. 167264—707 Postscheckamt: Stuttgart Svájc: Kiss Katalin Biel-Bienne Postscheckkonto Nr. 25—13704 Postscheckamt: Biel-Bienne Svédország: Ungarska Protestantiska Kyrkoradet i Sverige Po stg i ro: 60 20 47—3 Az előfizetési díj egy évre 4.— dollár vagy 10.— DM, ill. ennek megfelelő más valuta.
