Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-08-01 / 4. szám
Rezesbanda A programfelelős visszanéz Sok köszönet mindenkinek, aki bármi formában hozzájárult a jó eredményekhez! Meggyőződésem, hogy nem tettünk hiábavalót és teljesen pozitiven értékelem a találkozót. A velem közölt megjegyzések is ilyenek voltak. Ez azonban ne mentsen föl bennünket a reális szemlélet alól. Javaslom, hogy mondjuk meg egymásnak, egymásról kölcsönösen a véleményünket. Ez szerintem segíteni fog önmagunk és munkánk helyes értékelni tudásához is. Bibliatanulmányainkra kevés volt az idő és nem voltak mindig tanulmányok. Mégis igazolta őket a résztvevők nagy száma. — De: reggeli, korai miséhez vannak hozzászokva a r. k. papok, nővérek. Kérés volt, hogy ezt a jövőben respektálni kell! Előadások hosszúra nyúltak. Javaslat: 45 percnél nem hosszabban és mindig kézbe adott tézisekkel vagy vázlattal! Csoportmegbeszélés elengedhetetlen. Plenáris megbeszélésnek is vannak adott esetben előnyei, de ritkán produktívak a tömeggyűlések. Élményt jelentettek az istentiszteletek. Igehirdetéseknél nem mennék túl 15 percen és szervesen benne maradnék vele a konferencia menetében. Nem kognitív, inkább megemésztő, feldolgozó funkciót szánnék neki. A mozi helyetti papi felvonulás nem volt szerencsés. Reakciója volt a sok spontán „bizonyságtétel“, amelynek értéke es kérdésessége egyaránt megmutatkozott. Megszégyenített, hogy r.k. lelkészek fejezték ki sajnálkozásukat, hogy nem ültünk le egyszer velük, mi, evang. és ref. lelkészek. Nekünk nem volt ilyen vágyunk, igényünk? Jó javaslatnak tartom, hogy háromévenként gyűljünk össze. Mégis azt mondanám, hogy kevésbé akarjunk demonstratív nagy gyűlést, mint inkább munkaüléseket, amelyek nem zárnák ki azt, hogy az egyes szervezetek az önmaguk évi találkozóit megrendezzék. Vagyis: szabaduljunk meg attól a mítosztól, hogy vagy saját, vagy közös találkozó. Az egyik nem zárja ki a másikat és a sajátot ne lássuk el antiökuménikus etikettel, eo ipso! Jó volt az ifjúság találkozása és külön beszélgetése. Egészen tudatosan kell betervezni és már így meghirdetni a jövőben! Magam is zsúfoltnak tartottam a programot. Javaslatom: öt nap, maximum hat előadással, esti program, istentiszteletek, bibliatanulmányok. Most újra látom, hogy mennyire nem „Supermensch"-eknek, hanem a valláshit kérdéseiben néha nagyon is elemistáknak tartunk előadásokat. Az Evangéliumi Ifjúsági Konferencia külön beszélgetésének teljesen pozitív volt a véleménye a találkozónkról — nagy örömünkre! Októberi stuttgarti és tángagardei regionális találkozóinkon is ebben a szellemben tájékoztatunk majd. Amikor hazajöttem, itt várt egy könyvecske, amit valaha megrendeltem. A címe: „Die Sache Jesu geht weiter" (W. Marxsen). Az a reménységem, hogy ennek húsvét hetében mi is tanúi lehettünk! (folyt, a 3. lapról) naivitásának vagy a környezet hatásának volt a következménye? Minden bizonnyal sok emberi igyekezet is hozzájárult ezen egység kialakulásához. Ezen a helyen azonban arról a meggyőződésemről szeretnék vallást tenni, amely a következőképpen fogalmazható meg: mindaz, amita magyarkeresztyének salzkammerguti találkozójával kapcsolatban igazi eredménynek könyvelhetünk el, Annak az ajándéka, Akinek a nevében összejöttünk. Amint az ismeretes, a konferencia témája ez volt: „Miért éppen Jézus?" Az ő Lelke ajándékának kell elismernünk a Fuschl am See-ben eltöltött napok legszebb élményét, azt a testvéri közösséget, amely ezt az összejövetelt olyan találkozóvá tette, ahol eltűntek az embert embertől elválasztó különbségek és ahol sok résztvevő úgy érezhette magát, mint az a két Emmausba igyekező tanítvány, akik azt vallották, hogy „lángolt a szívük" (Luk 24, 32, Békés Gellért fordításában), amikor csatlakozott hozzájuk Valaki és megszólította őket. Az a reménységünk, hogy ez a húsvétot követő együttlét nem csak úgy lett valóban sok résztvevő számára találkozóvá, hogy ismerősökkel és ismeretlenekkel találkozva átélték a közösségképződés nagy élményét, hanem találkozhattak a Fuschl-tó partján Ővele is — Jézussal —, Aki az út, az igazság és az élet. 8 A találkozó színhelyére, a Fuschl faluba érkezőket nagyon is világi élmény fogadta: a helybeli rezesbanda térzenéje. A népviseletbe öltözött zenekar nyomában vonultak azután a mind nagyobb számban gyülekező résztvevők a falu katolikus templomába. Ott kezdődött a voltaképpeni találkozó azzal a misével, amit Ádám György főlelkész mutatott be és amelynek igehirdetője Kiss Szabolcs református lelkipásztor volt. Alig képzelhetünk el megkapóbb, a maga látható valóságában ökuménikusabb élményt. Ez a kép azután a továbbiakban naponta megismétlődött. Ugyanazon oltárnál Soós Mihály ref. istentiszteletén Weissmahr Béla jezsuita atya prédikált; amikor Pósfay György evang. istentiszteletet tartott, a prédikáló Schermann Rudolf r.k. lelkész volt; az utolsó előtti nap bűnbánati istentiszteletét pedig Békés Gellért bencés atya és Vajta Vilmos evang. teol. professzor közös szolgálata képezte. Ennek a záró bűnbánati istentiszteletnek az volt a központi gondolata, hogy a résztvevők elmélkedjenek nemcsak egyéni vonatkozásban, hanem arról is, hogy a kereszténység felekezetekre bomló egységének helyreállításával bűnt tehetünk jóvá. ÚT/Tfífísm Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 4.— ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank (Bankleitzahl: 27251329) „ÚTITARS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztöbizottság- Redaktionsausschuß: L.Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. Fáy Gedeon, Zieblandstr. 16, D-8000 München 40; Szabadi Sándor, Reitplatz 1, D-6949 Wald-Michelbach. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr-12 14719/1976
