Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-05-01 / 3. szám
ÚT/TfíR5 „Mégiscsak nyelvében él a nemzet!" Ez a cím legkevésbé sem árulja el, hogy miről is lesz szó a következőkben. Rövid megemlékezés egy tudós teológusról, akiről már az iskolában is tanultunk. — Kazinczy Ferenc az „Erdélyi levelekében így ír róla: „Az a tiszteletes, az az áldott magyar, aki hamarabb kezdé a hon nyelvén a fentebb tudományokat, mint Thomasius a németeknél, ez 1694-ben, Apáczai Csere János 1653-ben. 350 évvel ezelőtt született Apáczai Csere János (1625—1659). Számtalan cikkben méltatták e fiatalon meghalt — csak 34 évet élt — magyar teológus és tudós érdemeit. Szegény paraszti család tehetséges gyermekeként került a kolozsvárii és gyulafehérvári iskolákba, melyeknek elvégzése után az erdélyi református püspök ösztöndíjával Hollandiában tanult, ahol a puritánus teológia mellett a descartesi filozófiával is megismerkedett és annak lelkes hívévé szegődött. De mit hagyott ránk, különösen a külföldön élő magyarokra ez a 350 évvel ezelőtt élő, lángoló elméjű, mély hitű és keresztyén puritánságra hajlamos férfiú? Apáczai Csere János a magyar nyelvért harcolt. Szívósan és kitartóan küzdött anyanyelvűnk műveléséért. Fáradhatatlanul követelte, hogy az erdélyi alsó fokú iskolákban magyar nyelven tanítsanak és ne csak idegen nyelvű tanítók és tanárok oktassák a gyermekeket. Milyen megható idézet: „Szilárdan elhatároztam, hogy nem halok meg addig, amíg a magyaroknak valamennyi tudományt nem közvetítem magyarul!“ Keserves harcot kellett megvívnia az igazáért a holland egyetemeken tanult és mégis a kényelmetlen életet, küzdelmet vállaló, hazatérő Apáczainak. Ki beszélt akkor a magyar földön az anyanyelvén? A „műveltek" nyelve latin volt, polgárságunk németül, főnemességünk franciául társalgott. Hogy anyanyelvűnk egyáltalán megmaradt, azt a reformációnak és a parasztságunknak köszönhetjük. Apáczai Csere János kálvinista szemléletű, puritán kegyesség befolyását tükröző teológus, a modern magyar teológiai értekezés műfajának és stílusának megteremtője. Életének és munkásságának jelentősége azonban az, hogy új fejezetet nyitott a magyar tudományos irodalom történetében. A Magyar Enciklopédiája kora tudományos színvonalán fogta össze a szellem- és természettudomány szinte minden tennivalóját. Pedagógusként a legmodernebb nevelési módszereket honosította meg, Comenius művét folytatva. Bevezette az anyanyelvű tanítást, s hozzá a magyar tudományos nyelvet is részben neki kellett megteremtenie. A mostoha kor azonban nem kedvezett neki. Kritikai szelleme és presbitériánus elvei miatt kegyvesztett lett, s II. Rákóczi György erdélyi fejedelem a gyulafehérvári főiskoláról a kolozsvári alacsonyabb rendű iskolához helyeztette át. Ez nagy részben hozzájárult életművének derékba töréséhez, melyet korai halála pecsételt meg. Apáczai Csere János haladásért folytatott meg nem alkuvó küzdelméből a predestináció engedelmes elfogadása fénylik. „Úgy volt hivő teológus, hogy közben a humánum legegyetemesebb magaslatára tudott emelkedni, úgy volt magyar, hogy közben európai tudott lenni." Mi külföldön élünk, idegen nyelven keressük kenyerünket. Sokan közülünk már nem tartják fontosnak, hogy gyermekeiket magyarul írni és olvasni megtanítsák. De a magyar nyelv hozzátartozik egyéniségünk jellegéhez és hovatartozásunk jele. Áprily Lajos, nyelvünk egyik nagy művésze, ezt érezte Apáczai Csere János és feleségének, az utrechti Alettának a sírjánál, a házsongárdi temetőben: „ De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Meet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kísérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tengerárja ellen ragyogó gátat épített a szellem." Löwenstein-Bíró Réka Presbiterválasztás előtt A Nordrhein-Westfáliai Magyar Protestáns Gyülekezet presbitériuma a lelkészből és 20 választott presbiterből tevődik össze. A presbitérium szolgálati ideje nyolc év; minden negyedik évben azonban a presbitérium fele kiválik. Az alkotmány értelmében újraválasztás lehetséges. Ez év novemberében lesz ismét presbiterválasztás, mely alkalommal a presbitériumnak a fele, tehát tíz presbiter lesz újraválasztva. Az utolsó választáson a gyülekezet több mint 55 %-a vett részt; ez alkalommal a presbitérium gondos előkészítő munkával fokozni szeretné a szavazók eddig is magas számát. A presbitérium és a gyülekezeti fiatalok közös ebédjén Veöreös László felügyelő röviden három gondolatban így fogalmazta meg a presbiteri munkakört: „1.) A presbitérium mint testület a gyülekezet legfelsőbb vezetője, tehát irányítja, ellenőrzi a gyülekezeti életet s munkákat. 2.) Ezzel szemben minden egyes presbiter a lelkész és felügyelő munkatársa és mint ilyen, készségesen vállalnia és szorgalmasan teljesítenie kell mindazokat a szolgálatokat, amellyel őket megbízták. 3.) Áldozathordozást, munkavállalást, hűséges és hivő keresztyént és én még hozzáteszem, becsületes magyart jelent gyülekezetünkben a presbiteri tisztség." Wallrabenstein Frigyes Dunaegyházai evangélikus templom
