Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-01-01 / 1. szám
JÉZUS SZERELMESE Ordass Lajos 75. születésnapjára köszöntésként „Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme! Tenélküled szívem hova lenne? Ó, jöjj királyom, Csak te vagy örömöm e világon!" Ezen egyházi éneket valószínűleg a legtöbb magyar gyülekezet énekelte, ahol Ordass Lajos látogatást tett. Talán máig is ez az ének az a hitvallás, melyet elmondott mindenfelé, amerre lelkipásztori és püspöki szolgálata vezette. Jézushoz való szeretete vezette a szülői házból az egyház szolgálatába. Már mint teológus ismerkedhetett meg Jézusnak a haza határán túl élő tanítványai életével. Az első világháború után került külföldi tanulmányútja során a skandináv országokba. Itt ragadta meg az a kegyesség, mely talán legjobban felelt meg személyiségének: a csendes, békességes, szófukarságában is lángoló Jézus iránti szeretet. Ez hatotta át igehirdetését, mely a szavak bensőséges tartalmával s nem a hang vagy a gesztus szónokiasságával válik Isten Igéjénekmeggyőzőtolmácsolójává. Tőmondatokban, magvasan fogalmaz. Talán ezért is ragadta meg őt a huszas években a skandináv egyházak néhány nagy igehirdetője, akiknek gyermekekhez szóló elmélkedéseit fordította magyarra. Ezzel kezdte el az északi igehirdetés és vallásos szépirodalom magyar nyelvű tolmácsolását. A második világháború előtti években ezen irodalom sok gyöngyszemét csillogtatta meg a magyar kereszténység előtt. Nem jelent már meg, amit Budapest ostroma alatt az óvóhelyen, gyertyafénynél fordított le. Mikor ismét a napfényre került, egyháza hívta egy romokban álló országban püspöki szolgálatra. így fogadta 1945-ben a külföldi hittestvérek segítséget nyújtó küldeményeit. Ragyogó arccal tudott bizonyságot tenni arról, hogyan sokszorozódott meg a Jézus szeretetétől áthatott kezekben a testvéri adomány. Különös sors, hogy éppen ezzel vádolták 1948-ban és kényszerítették hallgatásra, míg 1956- ban (augusztusban!) rehabilitálták a vádak alól. De csak alig másfél esztendőt tölthetett ismét püspöki hivatalában. Férfikorának legjobb éveiben szakadt meg nyilvános szolgálata, hogy csak röviden lángolhasson fel a láng. Azóta is családi körébe húzódva él. A magyar kereszténység történetében páratlanul áll ez a püspöki sors. Jézus szerelmesének kell lenni ahhoz, hogy valaki hordozni tudja. Nagysága talán abban áll, hogy csendes hitvallóként tesz kérdőjelet az egyház életébe. Már 1947-ben, az Evangélikus Világszövetség alakuló nagygyűlésén így szólt felejthetetlen bizonyságtétele: „Munkálkodjatok, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik. “ Egyesek talán azt gondolhatják, hogy Ordass püspök számára korán érkezett el az éjszaka, ő azonban máig is szolgál. Nemcsak látogatói, hanem elmélkedéseinek olvasói is bizonyíthatják. Sorsa a földbe vetett búzamag sorsa (Ján 12, 20—26), melyről 1957-ben a minneapolisi világgyűlésen tett csendes bizonyságot az ünnepélyes megnyitó istentisztelet tízezernyi hívője előtt. Jézussal való sorsközösség ez. Jézus hűséges szeretete ezért hatja át mindmáig a próbás évek ellenére is Ordass püspök sugárzó személyiségét. Egyik legutóbbi látogatásomkor adott fényképére emlékül ezt az Igét írta: „Aki mindvégig állhatatos, az megtartatik“ (Máté 24, 13). Csak a hűséges szerelem az igazi. Jézus tanítványaira is ez áll. Ezért hallom ezt a megszégyenítő vallomást ma is alázattal és hálaadással azért, hogy Ordass Lajos megpróbáltatások idején hűséges tudott maradni. A nagyvilágban élő barátai, tisztelői és hívei imádkoznak életéért, további csendes szolgálatáért, hálát adva Jézusnak, hogy megtartotta kegyelmében. Vajta Vilmos STOCKHOLM, Svédország. December 21-én istentisztelet keretében iktatta be a gyülekezet felügyelője és lelkésze a skandináviai protestáns gyülekezet főgondnoki tisztségébe dr. Vánky Farkas stockholmi kutató orvost: Isten áldását kérjük szolgálatára. TANGAGÄRDE, Svédország. December 22-től január 1-ig nyitva állt a magyar gyülekezeti ház egyedülállók és családok részére. Megbeszélések, áhítatok és kirándulások gazdagították az együttlétet.- ÚT/TfíRSm Túrmezei Erzsébet: Homokóra Jó öreg homokóra, tik-takkoló és ketyegő utódok kedves őse, mióta képed szembenéz velem, új meg új kérdés ébred bennem, s titkaid csendben figyelem. Hol álltái? Szószéken talán, ahol megmérni jó, meddig éber a figyelem, meddig tarthat a prédikáció? Vagy szakállas, szorgalmas patikus munkáját segítetted? Körülötted csillogó tégelyek? Mindegy, jó öreg homokóra! Mérted a perceket: megálltad a helyed. S míg egy homokszemed leperdült, hány gyermek született a földre, hány szív dobbant utolsót, hány sóhaj szállt, hány könny fakadt, mennyi káromlás, hány imádság, hány ezer, millió? Hiszen egy pillanat élni-jó, halni-jó, elbukni és megtérni jó, gyűlölni és szeretni jó, menny, pokol kapuja lehet.. . S Valaki számol minden leperdülő homokszemet. Talán te példázod nekem lepergő életem? De benned látni pontosan, már mennyi lenn, még mennyi fenn. Én meg csak a lepergett órák, évek homokszemeit számolgathatom ... s hiába kérdeném, még mennyi fenn, hány percem, hány napom! De ha minden homokszemed lepergett, téged megfordítanak, homokóra, és lesz a végből ismét kezdet. Hitem előre néz. Életem homokóráját is így fordítja meg maid az égi kéz. Lepereg minden év-homokszemem, és lesz a végből boldog kezdet, amikor az időtelen időbe, örök örömbe — hazaérkezem.
