Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1976-01-01 / 1. szám

ŰT/ffiRSm Lélek és Isten Ilyen címen jelent meg Láng János könyve, melyben igyekszik behatolni a primitív népek gondolatvilágába, mí­toszaikba, hogy kikutassa a lélek fogal­mának és a vallásnak eredetét. Mint marxista nem hisz a lélek és Isten lé­tében, viszont elégtelennek tartja mind a „polgári“, mind a marxista irodalmat, amely ezt a nézetet kifejti. Nem elégséges magyarázat az, hogy az ősembert a félelem tette vallásossá, tehát különféle ceremóniákkal, kultusz­­szál akarta az isteneket befolyásolni. Ez már feltételez egy lélekben és szellemi valóságban való hitet. De honnan szár­mazik az ősembernek ez a hite? Igen elfogadhatóan hangzik az írónak az a nézete, hogy a primitív népek nem ismerik és nem ismerték a megkülön­böztetést halandó test és halhatatlan lélek között. Nem tettek különbséget ér­zéki és érzékfeletti valóság között, mivel ismereteiket nem spekuláció és elmél­kedés, hanem megfigyelés és tapasz­talatok alapján szerezték. A mai lélekfogalomnak két tapaszta­lati forrása van. Az egyik a „tükörkép“, az árnyék (ma evvel a szóval jelölik a fényképet), amely az embernek pontos mása, mégsem azonos vele. Alvás köz­ben ez a tükörkép elhagyja a testet, be­szél, cselekszik, érez, viszont ez nem a gondolkodás és az érzelmek központja és hordozója. A gondolatok, érzelmek a „benső“­­ben születnek. A primitív ember nem azt mondja: „félek“, hanem „elszorul a tor­kom“; nem „örülök“, hanem pl. „repes a szívem“. Az érzelmek alanya nem „én“ vagyok, hanem a bensőm. Ennek a két, tapasztalat alapján szerzett, alko­tóelemnek az összeolvadásából kelet­kezett a ma ismert lélek fogalma, amely egyszerre anyagtalan tükörkép és a gondolatok és érzelmek központja. Ev­vel a szerző azt akarja mondani, hogy a lélek tehát nem valóság, hanem tapasz­talatok téves asszociációja, összekeve­rése folytán létrejött fogalom. Mert ma már azt tudjuk, hogy az álomban az em­bernek semmiféle része nem hagyja el a testet, az érzelmek és gondolatok pe­dig éppen úgy, mint az álom, az agyban végbemenő kémiai folyamatok, amelyek a halállal megszűnnek. Hatalmas néprajzi anyag segítségével azt is megállapítja Láng János, hogy nincsenek egymástól függetlenül létre­jött különböző vallástípusok (animizmus, totemizmus, manaizmus, istenek-hite), hanem ezek mind az ősök szellemének tiszteletéből fejlődtek ki, tehát ugyan­azon a téves asszociáción alapulnak. Az érdekes az, hogy a könyvben talál­ható anyag feldolgozása, levont követ­keztetések majdnem kivétel nélkül el­fogadhatónak tűnnek, viszont mindezt végigolvasva, egy pillanatra sem támadt kétségem affelől, hogy a lélek igenis létező valóság. Mert lehetséges ugyan, hogy Láng Já­nosnak igaza van abban, hogy a kiindu­lópont az álommal kapcsolatos téves asszociáció volt, de az álomból valóság lett ugyan úgy, ahogyazélettelenanyag­ból élőlények lettek. És ha sikerülne is a biológusoknak egyszer élettelen anyagból életet létrehozniuk, azt csak azért tudnák megtenni, mert Isten előt­tük ezt már egyszer megtette. — Ezért az életnek és léleknek kérdése végső fokon hitbeli kérdés, bármennyire értel­mesnek és logikusnak tűnik is az az el­mélet, hogy itt csupán kémiai folyama­tokról van szó. Hihetetlen magabiztosság és igen szűk látókör kell ahhoz, hogy valaki azt állítsa, hogy az emberiség, sok ezer éves történelmében, melyben a vallások mindig fontos szerepet játszottak, egy illúzió áldozata volt, mindaddig, míg Láng János 1974-ben be nem bizonyítot­ta, hogy lélek nincs és Isten nincs. És ez áll minden marxista és ateista elmé-Szilas Attila akit a dániai Fredericiában a hugenot­ta gyülekezet lelkészéül választott. ________________________4 letre, amely bizonyítani akarja, hogy nincs Isten. Mert lehetséges ugyan, hogy a vallá­sok sokszor valóban az embernek sö­tétben való tapogatódzását mutatják, de amikor valakit ebben a sötétben Is­tennek a keze megragad, az tudja, hogy ott többé nem illúzióról és tévedésről van szó. És ahogy valóság az ember számára az érzés, hogy minden hiábavaló és ér­telmetlen ezen a világon, éppen úgy va­lóság lehet az, amikor Isten Igéje kira­gadja az embert ebből a mélységből, örömöt és hitet ad az élethez. Érdekes és hasznos lehet minden olyan kutató munka, amely a vallásos jelenségek biológiai és pszichológiai hátterét igyekszik feltárni. Talán sok tévedésünket és hamis elképzelésünket leplezhetik le. Gondolataink és érzése­ink jobb megértésében is segíthetnek. De a vallás területén az utolsó és dön­tő szó a hit szava — jobban mondva Isten Igéje, amely hitet ébreszthet ott is, ahol a tudósok ezt kizárt dolognak tartják. Szilas Attila (Láng János: Lélek és isten. Gondolat kiadó, Budapest, 1974.) Iratterjesztés Einar Lyngar norvég evangélikus lel­kész az év minden napjára rövid áhíta­tokat, kis történeteket írt gyermekek számára. Ez a könyv, melynek nemrég jelent meg 5. kiadása Norvégiában és dán nyelvre is lefordították, most meg­jelent magyar nyelven is „A gyermek áhítatkönyve“ címen. A 272 oldalas könyvet skandináv és más evang. egyházi szervezetek és ma­gánszemélyek anyagi hozzájárulásával adták ki. önköltségi ára DM 5.—, vagy 2.— USA-dollár. Kapható az Útitárs szerkesztőségé­ben és a magyar lelkészi hivatalokban. ÚTRAVALÓ — a lapunk kiadásában megjelent szép kiállítású, 410 oldalas könyv az egyházi esztendő minden nap­jára rövid meditációt, naponkénti útra­­valót tartalmaz. Az áhítatok olyan jel­legűek, hogy minden felekezet hívei épüléssel használhatják. Megrendelhető szintén az Útitárs szerkesztőségében vagy a lelkészi hi­vatalokban. Ára fűzve DM 6.—.

Next

/
Thumbnails
Contents