Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-05-01 / 3. szám
űr/róJism (Az Útitárs kérdéseket intézett Kürthy Tamáshoz, aki tanszékvezető tanár az aacheni egyetemen. Kutatási területe a pedagógiai szociológia, a pedagógiai antropológia és a szocializálás tana.) Útitárs: Gondolja, hogy a szociológia lényegesen és komolyan hozzá tud járulni az istenhit kialakulásának kérdéséhez akkor is, ha azt nem marxista alapon űzik? Kürthy: A szociológia marxista és nem marxista részre osztható fel. A marxista szociológiának az a nézete, hogy a vallás egyszerűen a társadalom felépítménye. A polgári szociológia ezt nem tagadja és nem is tagadhatja, hiszen ez a témája. De ugyanakkor ismeri a határait is, mert azt mondja, hogy az ember olyan lény, amely halálról tud s ez egyedülálló tünet. Szeretné ezt megmagyarázni, szeretné az élete értelmét halálán túl is látni, ezért a vallási óhaj olyan tünet, amely szociológiailag nem magyarázható. Az ember szeretné az életet magasabb dimenziókban látni. Hogy én magam is ezt a nézetet vallom, mondanom sem kell, és ha az, amit mondani fogok, talán nem mindenben fedezi is a hivatalos állásfoglalást, akkor is kérlek, nézd úgy* hogy egy hivő ember mondja, ha néha eltérők is a nézetek. Az első kérdésre ezzel részben már feleletet is adtam. A szociológia a különböző vallások és főként a felekezetek keletkezését részben tudja magyarázni, de a hitet, mint olyat, nem. De mivel az ember anyagból van — az agya is —, anyagból él és tárgyi világ veszi körül, ő is csak olyan vonatkozásban tud gondolkodni, amilyenben él. Hogy az istenképe milyen kapcsolatban áll a külvilággal, ennek vizsgálata szociológiai feladat. Jelenleg viszont minden vallási nézetnek nehéz helyzete van: a transzcendentális világgal való kapcsolat gyengült azért, mert mi a csinálható dolgok világában élünk. Joggal mondhatjuk, hogy a hegyek, a folyók, az időjárás, tél-nyár, de még az ember is, Isten műve. De alig tudjuk azt állítani, hogy mondjuk az utak, a rádió, a gyógyszerek, a különböző institúciók, mint pártok, biztosítótársaságok stb. — ezek is Isten művei. Mi a gyártott dolgok világban élünk, ami a hitet képes háttérbe szorítani. Hogy ez nem lesz tartós, erről meg vagyok győződve, mert az emberben él az óhaj, a vágy, hogy a saját életének az életen messze túlmenő magyarázatot adjon. Útitárs: Lehet-e a szenvedést, különös tekintettel a biokémiai kutatások eredményeire, mint a mai ember számára elintézettet tekintenünk? Kürthy: Azt hiszem, különbséget kell tenni fájdalom és szenvedés között. A testi fájdalmat sikerült lényegesen enyhíteni, sőt borzalmas műtéteket is végrehajtunk fájdalom nélkül. De ez nem jelenti azt, hogy a szenvedés csökkent. A mai emberiségben a depressziók, a pszichózisok, a neurózisok, a pszichoszomatikai jelenségek, a féleInterjú lem, a képzelt bántalmak, gyanakvások, mind szenvedést, lelki gyötrelmet okoznak, amiket a múltban nem ismertünk. Nem lehet tudni, hogy mi jelent több szenvedést az ember számára: ha köszvényben vagy tuberkulózisban hal meg, ami a régi időkben mindennapi volt, vagy az, hogy valaki, ami a mai időben igen gyakori, öngyilkos lesz. Nem lehet tudni, hogy a lelki gyötrelem vagy a testi a súlyosabb. Talán régen sokkal több öröm volt és sokkal több testi szenvedés is. Mindenesetre több öröm volt s az emberek kis dolgoknak tudtak örülni. Hogy ez most mit jelent a vallásosság számára? Én azt hiszem, hogy a testi fájdalom, a testi szenvedés inkább emlékezteti az embert a halandóságra. Ez egy súlyos memento móri, ez nemcsak a halálra, hanem az Istenre is utal. A halált, mint mindenhol jelenlevő jelenséget, komolyan kell venni. — De mit lehet tenni, ha valaki azt mondja: olyan deprimált — melankolikus — búskomor vagyok!? Jó, tudomásul vesszük, adunk neki legfeljebb egy pirulát. De ezek — ezek a lelki fájdalmak — nem jelentik a halandóságnak a jelenlétét, mert ezekben az ember általában nem hal meg, legfeljebb ha maga vet véget az életének. Ezáltal a halált és a testi szenvedést íegyrészt kórházakba űztük, másrészt mint az élet állandó kísérője már nincs jelen. És a lelki szenvedések ugyanezt a katarzikus hatást nem tudják gyakorolni. ÚTITÁRS: Lehetséges-e ma, a töményen föllépő lelki problémákra vallási választ adni, ha modern világunkban úgyis minden „csinálható"? Kürthy: A gyártott dolgok világában erre a kérdésre anyagi feleletet éppen nem lehet adni. Nem hiszem, hogy a pszichopharmaka a hatásos válasz a ________________________4 lelki problémákra (sőt bebizonyítható, hogy nem). Hogy vallási válasz van-e, abban reménykedni lehet, mert más válasz azt hiszem, nincsen. De én azt hiszem, hogy minden kornak megvan a maga megoldhatatlannak látszó szociális tünete. Régen a szegénység volt ilyen. Mi ezt az anyagi problémát meg tudtuk oldani, de a lelki problémákra válaszunk nincsen. Vannak pszichoanalitikusok, lélekgyógyászok, akik azt hiszik, hogy az ő tudományukban van válasz. De ezt erélyesen tagadni kell, mert ők csak azokkal az emberekkel tudnak igazában valamit tenni, akik előtt még egy bizonyos élettávlat van. És csak akkor, ha ezek a gyógyászok komoly, rendíthetetlen hitélettel rendelkeznek. Tudok is olyanokról, akik erre képesek. De ezek kevesen vannak. Ezért azt hiszem ha az emberek lelki nehézségeiben egyáltalán tudunk hatásos választ találni, akkor csak hittel, de csak olyan hittel, amit mi magunk is erős szívvel képviselünk. És ez aránylag ritka, s ha az is, akkor is nehéz ezt olyan tapintatos formában továbbadni, hogy a másik ezt el is tudja fogadni, akkor is, ha az, aki közvetíteni szeretné ezt, egészséges és akinek közvetítené, halálos beteg. Útitárs: Lehetséges-e, elképzelhető-e egy új, a mai ember metafizikai szükségleteinek megfelelő vallás vagy mítosz kialakítása (már amennyire egy mítosz kialakítható) és milyen legyen az? Kürthy: Őszintén szólva nem tudom. De mégsem szeretnék ennél a feleletnél megállni, hanem néhány feltevést hozzáfűzök, ami nem utópia, hanem szociológiai felelet. A föld nagyon kicsi lett. Ez azt jelenti, hogy mi már nem tudunk begubódzni a magunk kis szűk világunkba s nem mondhatjuk: aki ezen túl van, aki máshol él, az részemre nem jelentős. így egy bizonyos fajta egyenlőtlenség népek és nemzetek között lassan elsimul. Egy más egyenlőtlenség volt a férfi és nő viszonyában. A női nem — még a Biblia szerint is Ádám bordájából keletkezett a nő — a férfinek volt alárendelve. Majdnem minden vallásban elfogadták ezt az egyenlőtlenséget, mint Isten által megalapozott és általa akart tényt. Ez az egyenlőtlenség manapság már nem tartható fenn tovább. Isten művét felismerni minden emberben, vallásra való tekintet nélkül, ez nehéz feladat. Azt hiszem, mégis a keresztyénség hivatott leginkább erre, mert őbenne egy új alapelv érvényesül, (folyt, a 6. lapon)
