Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1976-03-01 / 2. szám

ummsm

„Igehirdetés a holnap szolgálatában"

E címmel jelent meg Szépfalusi István bécsi magyar evangélikus lelkész prédikákációs kötete. A közel száz oldalas gyűjtemény anyaga így oszlik meg:

konferenciai szószékről — hét gyülekezeti szószékről — négy, alkalmi szószékről — öt igehirdetés, ill. köszöntőbeszéd származik.

A kötet érdekessége — erőssége és gyengéje — annak dokumentumjellegében, illetve „avantgardizmusában“ van.

Mint dokumentumgyűjteményből, jó képet nyerhetünk arról, hogy az igehirdetések szerzője 1965 és 1974 között egy-egy adott helyzetben hogyan alkalmazta Isten igéjét. Az elmondás helyének és idejének pontos feltűntetésével (Sitz im Leben) és a mondanivaló konkretizálásával az emigrációs magyar egyházi munka számos emlékezetes eseményébe is betekintést ad (pl. ifjúsági konferenciák, szabadegyetemi találkozók).

De: ebből a dokumentum jellegből következik az is, hogy három írás német eredetiben jelent meg benne. És az a másik sajnálatos tény, hogy a kötet mú/tba-tekintővé válik a nevezett ok következtében. Az olvasó nem érzi magát találva e prédikációk olvasásakor. Pedig az igehirdetésnek az a feladata, hogy a hallgatóval megéreztesse: most hozzá beszélnek, itt most őróla van szó! Dehát ezért a hiányosságért nem a szerzőt kell hibáztatni. Itt lélektani törvényszerűséggel van dolgunk:

(folyt, a 7 oldalról)

dik az „magától“. És akkor már nem én szemlélem az én okosságom vagy vallásosságom fényében Jézus Krisztus vagy Pál apostol alakját, hanem a belőlük sugárzó fényben szemlélem önmagam életét, sok gyarlóságomat, szolgálataimban való sok mulasztásomat. Onnan látszik, hogy valóban mennyei fénybe került az életem, hogy — jóllehet pontosan látom minden gyarlóságomat — nem megbénulok ebben az „áldott csöndben", hanem szárnyakat kapok és mennyei erővel teszem azt, amit eddig nem tudtam megcselekedni a saját erőmmel . . .

Ismét mondjuk tehát: gyakoroljuk az egyedüllétet. De most így folytatjuk:

. . . már csak azért is, hogy így a legjobb társaságba jussunk — Jézussal maradhassunk kettesben „egyedül“.

(Reformátusok Lapja)

a dokumentumjelleg és az aktualitás érzésének felkeltése — úgy látszik — nem kombinálhatókegymással,legalábis a prédikációk esetében.

Ami az „avantgardista“ igehirdetéseket illeti, elmondhatjuk, hogy érdekes kísérletekkel ismerkedhetünk meg általuk. Ezekben mutatkozik meg legjobban szerzőjük irodalmi orientációja. Az irodalom általában jó szövetségesre szokott találni a prédikátorokban. Gondolom, nem kevesen vagyunk olyanok, akiknek első versélménye éppen egy prédikációhoz kapcsolódik. E kötet néhány igehirdetésében azonban nem egyszerűen versek idézéséről van szó, hanem sokkal többről: itt a versek — betétek formájában — szerves részévé váltak a prédikációnak! Némely esetben pedig, egy-egybibliaiidézet-sorozat és szépirodalmi szöveg-montázs figyelemre méltó kombinációjára találunk példát. Azt hiszem, ezek felolvasásra is alkalmasak profán, nem-egyházi összefüggésben is. Éppen ezek az igehirdetések mutatják, hogy a prédikátori „skálát" vagy „regisztert“ olykor-olykor érdemes lenne szélesíteni egy kicsit(30—38 lap).

Végezetül, a lutheri „jót mondjunk róla és mindent javára magyarázzunk“ elvét félretéve, nézzük meg ismét a munka másik oldalát.

Az utóbbi prédikációk: szerkesztett beszédek. Talán ebből adódik, hogy főleg az értelemre apellálnak. De a többi prédikáció egy részéről is elmondható, hogy inkább jellemző rájuk az „intellektuális hűvösség", mint a „szív melege". Rég aktualitásukat vesztett „beolvasásokra" is akad példa, sajnos, a legközvetlenebb munkatársak vonatkozásában is (59. lap). Kár. Mert aki magányában ma prédikációt olvas, az — úgy gondolom — a közvetlenebb, melegebb, kevésbé támadó hangot (és lelkületet) igényli. Vagyis: ezek a beszédek — mint prédikációk — némi átdolgozással alkalmasabbak lehettek volna a ma (és holnap) szolgálatában.

Mindazonáltal: a kötet megjelent, örüljünk az örülőkkel. Fedezzük fel értékeit. „Elöljáróban" címmel Cs. Szabó László író, a Szabadegyetem elnökségi tagja írt hozzá bevezetőt, melyben a szerző sokrendbéli közéleti tevékenységét méltatja, közvetlen, meleg hangon és humorral.

(A kötet megrendelhető a Szabadegyetem titkárságán, Capistrangasse 2/15, A-1060 Wien.) Szi-dor

Húsvét hajnalán a kereszt énekel

Los Angeles hatalmas temetője csodás. Virágos pázsitjai, örökzölddel koronázott dombjai között folyóvizek csörgedeznek, erdeiben sétányok kanyarognak. A különös az, hogy az egész temetőben nincsen kereszt.

Egy nap kivételével.

Húsvét hajnalán hatalmas szimfonikus zenekart és egy 500 tagból álló énekkart állítanak föl kereszt alakban és ezek szólaltatják meg a diadalmas húsvéti korálokat. Hangszóró közvetíti a föltámadástörténetet.

A keresztyénség központi jelképe: a kereszt. De ezt sokszor talán tévesen értelmezzük, amikor a keresztet szinte kizárólag Nagypéntekhez kötjük és a szenvedés, meg a halál jelképének tekintjük. Pedig a keresztnek helye van Húsvét reggelén is. Ekkor a kereszt énekel! Mert akkor a gyász örömre fordult!

„örvendeztek azért a tanítványok, amikor látták az Urat" (Ján 20, 20).

Húsvét reggelén a keresztre feszített Jézus Krisztus feltámadt a halálból!

Ettől a naptól kezdve a kereszt énekel!

(Einar Lyngar: Fáklyafény" c. áhitatkönyvéből.)

Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 4.— ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank (Bankleitzahl: 27251329) „ÚTITARS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur:

I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztőbizottság- Redaktionsausschuß: L.Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. J. Tóth, 12 Ch Castelver, CFI-1255 Veyrier, Schweiz; R. Pátkai, 36 College Rd.

Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-lohannis-Druckerei, 763 Lahr 14526/1976