Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-01-01 / 1. szám
ÚT/TfífíS Goethe és a Biblia Mikor Goethe Napóleonnál tett látogatása után elhagyta a termet, a császár így kiáltott fel: „Voilá, un hőmmé!" — íme, egy ember; s ebben benne van a legfontosabb, amit Goethéről mondani lehet — írja Szerb Antal. Embersége a klasszikus műveltségből táplálkozott, de nem hagyta érintetlenül szellemét a Biblia világa sem. Igaz, hogy a bibliai üzenet megértésében soha nem jutott olyan közel az evangéliumhoz, mint Milton vagy Rembrandt, de az igaz emberség, a tiszta humanitás rejtett erőforrásait sejtette meg a Bibliában. Goethe 16 éves korában egyik költeményében feldolgozta Krisztus pokolraszállását. Hogy érettebb korában milyen nagyra értékelte a Bibliát, arról a „Sprüchen in Prosa“-ból értesülünk: „Azért marad a Biblia örökké hatásos könyv, mert amíg a világ áll, senki nem léphet fel azzal, hogy a maga egészében és részleteiben egyaránt megértette azt. Szerényen csak annyit mondhatunk: egészében tiszteletreméltó és részleteiben használható.“ — Mint műkedvelő természettudós, a természettudományok fellendülésének a korában a „Farbenlehre" c. munkájában így ír a Biblia művelődéstörténeti szerepéről és jövőbeni hivatásáról: „A Biblia a maga belső értékének köszönheti azt a nagy megbecsülést, amelyben a föld oly sok népe és oly sok nemzedéke részesítette. A Biblia nemcsak népkönyv, hanem a népek könyve, mivel egy népnek a sorsát a többi nép szimbólumaként mutatja be és ennek a népnek a történetét a világ keletkezésével kapcsolja össze, és az anyagi és szellemi fejlődés lépcsőfokain, szükségszerű és véletlen eseményeken át, a messzi örökkévalóság legtávolibb régióiig vezeti vissza ... Ha hozzávessszük ehhez a keresztyénség elterjedését, ha összefoglaljuk az újszövetségi értelemben vett, a Jelenések könyve előtti tiszta keresztyén tant . . . akkor megérdemli ez a könyv nemcsak azt, hogy a népek egyetemes könyve, hanem azt is, hogy a népek egyetemes könyvtára legyen, és bizonyára az lesz, Minél inkább előre jutnak a századok a műveltségben, annál inkább felhasználhatják a nevelés alapja és eszközeként. Természetesen nem a szeleburdi, hanem a valóban bölcs emberek." Nemcsak emberségben, hanem költői nyelvének megteremtésében is ihlette a Biblia Goethét. Jól ismerte a Luther által fordított német Bibliát és költői nyelvét ez annyira átitatta, hogy vannak A szórványban élő gyülekezetek számára — akik papjukat sokszor csak futtában láthatják — sem egészen megvalósíthatatlan feladat egy-egy nagyobb találkozó megrendezése, ahol együtt lehetnek valamilyen érdekes téma körül, kicserélvén nézeteiket, beszélgethetnek s az Igére figyelhetnek. A Dél-Svédország-i és Stockholm környéki magyaroknak ilyesmiben volt részük október végén, november elején, amikor a gyülekezet lelkésze a lundi, a malmöi és a helsingborgi hívek előtt, majd később Stockholmban, Gémes István lelkészt és újszövetségi kutatót köszönthette. Lundba 61-en jöttek el, Stockholmban is 40—60 között volt az egyes programokon a létszám. A témák ezek voltak: Közösség-e az emberiség nagy családja? Közösség-e a család? Közösség-e az egyház? E bevezetőket eleven viták követték, de talán a leghosszabb vita a család problémája körül alakult ki. A kutatók rámutattak arra, hogy az ember, amikor megszületik, hiányos lény. Ezért egy kis csoportra van szüksége, melyben az érzelmi feltöltődés maximálisan biztosítva van számára. A család ilyen kis csoport: de rengeteg krízis sújtja a családot ebben az átmeneti időben, amiben most élünk, ezért az egyháznak mindenben segíteni kell a családot. „Az egyház és a család szövetségesei egymásnak." A család és hit problémája kapcsán merült fel a kérdés: mit tegyen a keresztény fél, ha házastársa nem hisz? Rengeteg szempont hangzott el ezzel kapcsolatban. Például: már a párválasztásnál gondolni kell erre a lehetőségre; felkészülni erre; nincs más út, mint a kölcsönös tolerancia gyakorlása, vagy a Szentírás nyelvén: a hoszan tűrés. Általában járható út egyik idősebb testvérünk gyakorlata, akinek hosszú házasélete alatt nem telt el egy nap sem, hogy egymástól este bocsánatot ne kértek volna, ha napközben esetleg megbántották volna egymást. olyan mondatai, amelyek úgy hangzanak, mint bibliai idézet. így történt meg egyszer, hogy a német birodalmi gyűlésen bibliai igeként idézett a szónok egy mondást a „Wilhelm Meister“-ből. Szabadi Sándor A család egyik fő feladata, a gyermeknevelés kérdése körül is számos jó szempont hangzott el a résztvevők ajkáról. Ha sokkiroztuk egymást, az csak még több olaj volt a tűzre, vagyis a vitára, mely mind emellett szeretetben ment végbe. Többen felszisszentek, amikor egy édesapa azt mondta el, hogy akkor örült igazán, amikor gyermeke nem őt követte, utánozta, hanem önálló elképzelése szerint cselekedett. Érdekes információ volt sokak számára az az adat is, hogy az emberiségnek egyharmada biztosítja a fajfenntartást, a második harmad házas, de gyerektelen, míg a harmadik harmad nem házasodik meg sosem. S hogy ma az arány a házasok javára tolódik el, mégha — sajnos — a házasságot sokan csak „kocsinak" tekintik is, amiből akkor szállnak ki, amikor akarnak ... A bizonyságtevő hozzászólások előresegítették a beszélgetéseket, vitákat. Legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre, mert a szeretet a bűnök tömegét is elfedi. Fedezzétek el a másik szégyenét, és ne ejtsetek sebet, melyet be nem gyógyíthattok. Hiszen Krisztus is így cselekedett értünk és cselekszik ma is értünk: csendesen hallgat és elfedezi bűneinket. Isten akarata, hogy szolgáljunk egymásnak és szeressük egymást, és az a közeg, amelyben a szó vagy cselekedet szolgálattá válhat: a család, a gyülekezet, az emberi társadalom. Ha itt, ezeken a helyeken nem tud egymásért érzett felelősségünk kibontakozni, akkor Istentől kapott ajándékainkkal már csak önmagunkat „szolgáljuk". Pedig . . . minden adottságunkat és tehetségünket szolgálatra kaptuk, a másiknak kell velük szolgálnunk. Gémes István húszéves lelkészi tevékenykedése során többek közt volt bányászpap Pécsett, magyar menekültek papja dániai táborokban, 45-ös és 56-os magyarok papja a brazil őserdők szélén, falusi pap Németországban és most tartományi fővárosban pap ugyanott, ezenkívül háromszoros édesapa és mindehhez még az Útitárs szerkesztője. Nem véletlenül mozog hát ilyen otthonosan az emberiség nagy családja, a kis család és az egyház s a hit kérdései között. Reméljük, hogy gyülekezeti munkája és újszövetségi kutatása mellett is lesz ideje rá, hogy hamarosan visszatérjen közénk. — figyelő — Ember, család, egyház
