Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-09-01 / 5. szám
4 ÚT/TfíRS S. k. III. Előző cikkünkben egy bibliai példát ígértünk, amelyen a személyiség szétesését figyelhetjük meg. A Biblia két öngyilkosságot tárgyal részletesebben: Júdásét és Saulét. Mi Saul esetét nézzük meg, mert az ő élete példa arra, hogy hogyan esik darabjaira egy egykor intakt, egészséges személyiség s jut el odáig, hogy „s. k." vessen véget életének. Sámuel első könyve 10—31. fejezetei részletesen, nagyon izgalmasan és helyenként lélektani érzékre vallóan mondják el Saul bukásának történetét. Ezekre a fejezetekre fogunk a következőkben támaszkodni. Először azonban tisztázzuk, hogy mi vagy ki a személyiség? Egy szorgalmas amerikai (Allport) nem kevesebb, mint 50 meghatározást gyűjtött össze kutatóktól s ő maga a következő meghatározást adja, mint 51- et: „Személyiségnek nevezzük az egyénben működő lelki-testi rendszer azon dinamikus rendjét, amely a külvilágához való viszonyulását alapvetően meghatározza.“ Maradjunk ennél, de egészítsük ki két megjegyzéssel: a személyiséget nemcsak a külvilághoz, hanem az önmagához való viszonyulása is teszi, sőt nyugodtan beszélhetünk a transzcendenshez, azaz Istenhez való viszonyáról is. Ha ugyanis megmaradnánk Allport meghatározásánál, akkor elég lenne a magatartáskutatás eredményeit alapul vennünk egy személyiség megismerésénél. A jungi lélektani iskola nemcsak perszónáról beszél, amelyen az egyén szociális reakcióit érti, amelyekkel az a tárgyakra is reagál, hanem tud almáról is, amelyen a személyiség belső szférája értendő, amely a tudatalattival áll közvetlen összeköttetésben. És mi hozzátesszük a harmadik relációt is: egészséges, intakt személyiséggel ott van dolgunk, ahol az egyén nem tagadja meg az őt hordozó alapot, vagyis tud Istennel való kapcsolatáról. * Sault 30 éves korában kente királlyá Sámuel próféta, amihez hármas ígéret kapcsolódott: Isten Lelke szállta őt meg, prófétálni tudott és más emb rré lett (1 Sám 10, 6). Sámuel az’, is hozzátette, hogy ezek birtokában akármit tesz majd, Isten vele lesz. De hamarosan elkezdődnek a baklövések: Saul elhamarkodottan harcot kezd és nem várja be Sámuelt, hogy ő mutasson be hálaáldozatot. Sámuel meg is mondja neki, hogy ezzel vétkezett. A fő baj megtörtént s ezt a környezet is érzi. Saját fia, Jonathán azt mondja: „apám bajba vitte az országot“ (14, 29). A bizalom megrendült. Saul kapkodni kezd. Istent akarja megszólaltatni, de nem kap feleletet. Sorsvetéssel akar az átoktól szabadulni, de fiát kell halálra ítélni, amit csak a feldühödött nép akadályoz meg. Az ősellenséggel, a filiszteusokkal is meggyűlik a baja, s mivel senkiben nem bízik, erős testőrséget állít föl maga köré. Azután egy csatát nyer, amelyben az a parancs, hogy mindent el kell pusztítania. Saul azonban csak az értéktelent teszi tönkre, a javát megtartja magának. Sámuel azt az üzenetet kapja Istentől, hogy megbánta, hogy Sault királlyá tette. Saul erre a Karmelen emlékoszlopot állíttat magának. Majd belép életébe Dávid, a kiválasztott, akiben annak minden naivitása, ártatlansága s később megbocsátókészsége ellenére megérzi a riválist. Többször el is akarja pusztítani, majd amikor ez nem sikerül, vezérnek nevezi ki, hogy veszélyes csatákba küldhesse. Vejévé teszi, de ott is kereskedik a leányaival. A gyűlölt riválist viszont arra akarja felhasználni, hogy eloszlassa búskomorságát: Dávid hárfáját pengeti, ha Saul búskomor. Majd a nép is Dávidban látja a hőst és Sault ezen a téren is féltékenység gyötri; ugyanakkor kezd félni riválisától, mert úgy véli, hogy az Isten vele van. Családjában sem bízik. S amikor fia, Jonathán, nem hajlandó orvgyilkosságra, ő maga akarja megölni. Végül a papok is gyanúsak lesznek s 85 pap életével fizet ezért. Dávid kétszer is végezhetne a királlyal és amikor mégis megkíméli, a király könnyekre fakadva hálálkodik és bevallja, hogy Dávid igazságosabb, mint ő. Hányódik ármánykodás és megbocsátás között, ígérget riválisának mindent, megáldja őt, de a legszívesebben elpusztítaná. A rettegett filiszteusok táborba szállnak ellene és Saul fut álomfejtőktől prófétákig és papokig, s amikor Isten néma marad ,még egy kétségbeesett kísérletet tesz: elmegy az endori szellemidézőhöz, hogy Sámuel szellemétfelidézze neki. De ott is csak szemrehányásokat kap. Már az „égiek“ is elhagyták őt. A harcban összes fia elesik, s félelmében kéri fegyverhordozóját, hogy ölje meg őt. Amikor az fél és vonakodik, Saul veszi a kardját és „belebocsátkozik“. * Saul történetét elemezve, személyisége szétesésének a következő jeleit láthatjuk: 1. A legtöbb öngyilkos esetében jellemzően a középpontban áll valami vélt vagy tényleges bűneset. Ez a föl nem dolgozott, meg nem emésztett ügy bomlasztó hatással lesz rá. Raszkolnyikovot senki nem látta, amikor az uzsorás öregasszonyt agyoncsapta, de az „ügy“ nem hagy neki nyugtot. A tékozló fiú sem emésztette meg az apjával való családi közösség megszakításának ügyét. — Nagy hibapont a feldolgozatlan ügy. 2. A belső nehézség a környezetre is kivetődik. Kínos helyzetek állnak elő, furcsa reakciók jönnek másoktól —jobban mondva: a beteg látja kínosnak a helyzetet, furcsáknak a környezet reakcióit. És ez circulus vitiosus-szá válik, az egyik határozza meg a másikat és tételezi is fel egyúttal. 3. A beteg egyszerre szükségét érzi, hogy mindenütt elismerjék, de ebben a fűhöz-fához rohanásban egyre inkább eltűnik a bizalom Saját családja is (legtöbbször) magára hagyja. Ezen a ponton lépnek föl a pótlékok. Mivel a bizalmat, mint elismertetésének feltételét szűnni érzi, kap minden után, ami az átmeneti sikerérzettel ajándékozhatja meg. Harácsol szerelmet vagy anyagiakat, tele eszi vagy issza magát és kalandokba bocsátkozik. 4. És sorsa megpecsételődik, amikor felbukkan a rivális. Vele szemben gátlástalan lesz, mert tulajdonképpen önmagát szégyenli. Ezt mutatják a beteges érzelmi hullámzások: egyszer meghívja magához, hogy szórakoztassa, máskor felbérelt gyilkosokkal kergetteti. Egyszer szenvedélyes elvi vitában neki helyesel, máskor reszket, hogy elveszíthetné vele szemben a küzdelmet. 5. Isten sem maradhat ki ebből az egyre fokozódó küzdelemből. Isten — akár szellemidézés, javasasszony, mágia formájában is. De az egyre nagyobbá fejlődő hullámverésben a transzcendencia is helyet kell kapjon. Az egész világnak tudomást kell szereznie erről a — beteg szerinti — kozmikus katasztrófáról. (folyt, a 8. lapon)
