Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-09-01 / 5. szám
Apokalipszis Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy d Biblia legutolsó, titokzatosnak és néha zavarosnak tűnő könyvét, a Jelenések könyvét, a keresztyén egyházak már régen használaton kívül helyezték. A római egyház liturgiájában ott vannak még a belőle származó himnuszok, imádságok, evangélikus körökben szívesen adnak konfirmációi igéket belőle (pl. „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet győzelmi koszorúját“ — és nem koronáját), evangélizációkon szívesen tárgyalják az un. hét krisztusi levelet belőle, mert az olyan szemléletes és könnyen alkalmazható mai helyzetekre. De különben egy-két temetési vagy esketési prédikációtól eltekintve, a Jelenések könyve nem játszik szerepet a mai teológiában, még kevésbé gyülekezeteink életében. Annál inkább fontos különböző szekták és vallási csoportok számára. Érdekes okai vannak ennek. Tudvalevőleg minden szekta kivétel nélkül azért keletkezik, mert vesszőparipául olyan bibliai tanítást választ, amit az un. történelmi egyházak elhanyagoltak. így volt ez a történelem folyamán mindig és ma sincs másképp. S ha a Jelenések könyve utolsó dolgokról szóló üzenete nálunk nem talál meghallgatásra, akkor annál inkább hirdetik ezt az adventisták, a Jehova tanúi vagy a pünkösdisták. Annál örvendetesebb, hogy most a Jelenések könyvének magyarázata magyar nyelven is megjelent Karner Károly tudós, úitestámentumi professzor tollából, Apokalipszis címen. Külföldön élő tanítványai adták ki 1951-52-ben tartott teológiai előadása jegyzetei alapján. A könyvet olvasni kell, nem lehet pár sorban ismertetni. Hogy ehhez az olvasáshoz kedvet kapjunk, idekívánkozik pár megjegyzés. 1. A Jelenések könyve nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Nemcsak a szimbolikája miatt, hogy tehát bizonyos színek, állatok, alakok s főleg számok szimbolikus kifejezésformái a valóságnak — hanem „műfaja" miatt is. Az „apokaliptika“ érdekes zsidó műfaj volt. Alapgondolata abból nőtt ki, hogy a történelem folyásának rejtett titka van, s az író feladata éppen ennek a titoknak a felfedése, feltárása (ezt jelenti a görög apokalüteia szó). Az írónak ezt a gondolatmenetét követni csak úgy tudjuk, ha megismerjük sajátos kategóriáit és eszközeit. Ezért nehéz, de egyben izgalmas is a Jelenések könyvének az olvasása. Karner professzor érdeme, hogy könyve ebben a tekintetben nagy segítséget nyújt az olvasónak. 2. De a könyv azt is megmutatja, hogy mennyire téves, ha a Jelenéseket egyszerűen a jövőről beszélő könyvnek fogjuk föl. János, a szerző, fontos feladatának tekintette, hogy az első keresztyén generációra nehezedő nyomás és üldöztetés közepette vigasztalja őket, mégpedig nem szép, de üres szavakkal. Rámutat Arra, Akinek győzelme a gyülekezet vigaszának egyetlen záloga: Jézus Krisztusra, „aki győzött“. Nem hiábavaló a keresztyének szenvedésteljes tűrő élete, mert nem halálra ítélt az Isten ügye ebben a világban, ellenkezőleg: Jézus megvívta már a döntő küzdelmet, amelynek végső kiteljesedése az utolsó időben lesz láthatóvá. Vigasztalásának második sarkköve az, hogy — minden rossz tapasztalat ellenére —, nem a gonosz a legerősebb ebben a világban. Minden tobzódása sem tudja megakadályozni, hogy Isten gyülekezete nőjön és végcélját elérje. Hogy ennek a jó hírnek a „vasárnapi gyülekezet“, azaz az ünneplő istenfélők örülnek és belőle bátorítást nyernek, annak megmutatása Karner profeszszor könyvének egyik nagy célja. 3. Ezért nem csodálkozunk azon, ha ez a magyarázat a Jelenések könyvét egyáltalán nem lehangoló, szomorú, hanem „optimista“ könyvként mutatja be: „Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egyik látomássorozat sem cseng ki pesszimista szemlélettel az ítélet pusztításában . . . Ugyanígy zárul az egész mű is „optimista“ kicsengéssel: a dicsőségesen megjelenő Krisztus ítéletet tart . . . Mindezek azonban csak jelképes megjelölései annak, hogy az egész teremtett világ visszatér eredeti állapotához, amelyben Isten megteremtette ... A Jelenések könyve maradandó üzenetéhez tartozik éppen az, amit ilyen világosan és ilyen döntő határozottsággal más bibliai könyv nem fejez ki: a teremtett világhoz nemcsak hogy nem tartozik hozzá Isten örökkévaló terve szerint a benne uralkodó rontás, sem a múlandóság, sem a gonoszság, sem az Istennel szembeforduló bűn alakjában, hanem Isten nem is engedi ezt a rontást végleges diadalra jutni és megváltja tőle." (230. lap). 4. De éppen ezért kell ezt az „opti_ ÚT/Tfífísm Tinódi Sebestyén: Siess, keresztyén Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvényből harcolni tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez most az új törvénybe: Mi eleinkbe. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon! Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; Kiket ő akar, föld kerekségében: Emeli égben. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, az igaz hitben erős légy magadban, Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban. Dávidot Isten hagyá királyságban, Ö ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent nagy hálaadásban, Énekmondásban. Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók a 49 méteres hullámhosszon. mista" hangot már ma hallhatóvá tenni, hiszen a föld igen sok pontján jelent ma is szenvedést Krisztus követése. Ezért nem szabad csupán a könyv 2. és 3. fejezeteit a jelenre vonatkoztatni, hanem a további fejezetek is arról beszélnek, ami éppen napjainkban is történik. Ha ezt megtettük, akkor újra elevenné lesz számunkra is a Jelenések könyve. Ez Karner Károly könyvének a célia. (Karner Károly: Apokalipszis. Fordítás és magyarázat. Bécs, 1974.)
