Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-09-01 / 5. szám
ÚT/TfífíS A nagy lehetőség „És felkeltek és kiűzték Ót (Jézust) a városon kívül és felvitték annak a hegynek a szélére, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák onnan. Ő azonban áthaladva köztük, eltávozott“ (Luk 4, 29— 30). A konferenciázások idejét éljük. Minden alkalommal — legyen az világi, politikai tárgyú, társadalmi vagy tudományos jelentőségű — azzal a reménykedéssel foglalják el a résztvevők helyüket e konferenciákon, hogy valamivel előbbre viszik a szóban forgó ügyet — esetleg a világ sorsát. Sokszor valóban így van ez. Egy alkalommal New Yorkban, egy egyházi konferencián, minden felszólaló számára öt percet engedélyezett a rendező bizottság. A felszólalók egyike valóban igyekezett kihasználni a rendelkezésére álló időt. Többek között ezt mondta: „öt perc alatt keveset lehet beszélni, de annál többet elvégezni. Ennyi idő alatt egy egész város elpusztulhat tűzvész vagy földrengés által. Igen sok jó dolgot és igen sok rosszat lehet előkészíteni. Lehet egy lelket megnyerni és sokakat elveszíteni. De öt perc elegendő arra is, hogy olyan elhatározásra juss, mely örömet és boldogságot jelent nemcsak a te számodra, hanem esetleg sok más ember számára is. Lehet, hogy öt perc reggeli és öt perc esti komoly és őszinte elcsendesedés és imádkozás Isten előtt az ő erejének és kegyelmének áradatát jelenthetné egy életen át számodra." A fent idézett b'bliai versben azt olvassuk, hogy Jézust — miután tanított és prédikált — meg akarták ölni. Ö azonban áthaladt közöttük és eltávozott. Otthagyta azt a tömeget, mely a hiábavaló, eltékozolt perceknek élt csupán. Otthagyta azokat, akik nem élik igazi életüket, hanem alávetve magukat követelődző ösztöneiknek és vágyaik sokféle szeszélyének csak önmaguknak élnek. Jézus Názáretbe az övéihez érkezett, de ezek nem fogadták el Őt. És áthaladt köztük és eltávozott! Ahová az emberi kicsinyesség belép, onnan Krisztus eltávozik, ott nem marad hely az Ő számára. Az eltékozolt percek, az elmulasztott alkalmak első-és utolsósorban Jézus Krisztusra tartoznak a világban, ő az a nagy alkalom, melyet számunkra Isten ajándékozott. „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok — én.“ A Krisztussal való találkozás életünk legnagyobb lehetősége. Ha csupán azért járnánk az Isten házába, hogy egy-egy igehirdetőnek retorikai képességét vagy stílusát elemezzük, akkor eltékozolt alkalom lenne számunkra minden istentisztelet; hiszen ezeken maga az élő Isten közli üdvüzenetét sokszor tehetségtelen és hiányos képzettségű követei által. S ha az Ő szavára nem figyelünk, lehet hogy áthalad köztünk és eltávozik, és mi csak a lelkiektől mentes nagy ürességet visszük el az ilyen alkalomról. Meg kell tanulnunk, hogy az istentisztelet nem csupán azt jelenti, hogy vasárnapon'összegyűlünk az Ö házában, haneii. életünk minden napja Istennek tisztelete — istentisztelet — kell hogy legyen. Jézust szülővárosában meg akarták kövezni, de Ő áthaladt ellenségei sorfalán és eltávozott— ott hagyta őket. A győzelem öntudata is hangzik igénkből. Krisztus Jézus és az Ő evangéliuma, az örömüzenet, feltartózhatatlanul itt van emberi életünk világában. Elhagyja azokat, akik nem kívániák befogadni, akik bírálattal, lebecsüléssel fogadják, akik el akarnák némítani azt, de a nyitott szív és a befogadó lélek számára ott van az élet kellős közepén. Krisztus evangéliumát közel 2000 esztendő alatt nem sikerült elnémítani ebben a világban, akárhányszor kísérelték meg ezt. Semmilyen áramlat és semmilyen személy nem tudta útját állni, feltartóztatni. Nem volt még olyan hatalmasság, mely megakadályozhatta volna terjedését, Jézus a körülvevő ellenség között vonult végig megfoghatatlanul, sebezhetetlenül. Tanítványait megbilincselhették, kivégezhették, mindig akadtak újak, akik vitték tovább az örömüzenetet a sötét és örömteJen világba. A legnagyobb próbatételek idején, a megsemmisítés küszöbén mindig győzelmes volt Krisztus tanúinak az útja. Régi egyházatya írja: „A tiránnok állig felfegyverezettek Meghalt Ravasz László Dr. Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület volt püspöke, a Zsinat volt lelkészi elnöke, augusztus 6-án, életének 93. évében Budapesten elhunyt. A kiskacsa Előttem ügyetlenkedik egy kis sárga kacsa. Fehér hasát komikusán csúsztatja a nedves füvön, botladozik s csaknem leesik cingár lábacskáiról. És sipog: „Hol az anyám? Hol vagytok ti többiek?“ Igazi anyja azonban nincs is, egy tyúk költötte ki kiscsirkéivel együtt és adta neki teste melegét, mint a sajátjainak. A vihar közeledtével tető alá állították a házát, egy fölfordított kosarat, amit rongyokkal takartak le. Mind bebújtak a kosárházba, csak ez az egy kiskacsa tévedt el. No, gyere kicsim, hadd vegyelek föl.. . Hol van itt benne az élet? Alig van súlya, a szemei, mint fekete üveggyöngyök, a lábai, mint a verébé, oly kicsik. Csak egy csöppet kellene megszorítani s vége lenne az életének. Pedig milyen meleg ez a kiskacsa. Kicsi, rózsaszínű csőre mintha manikűrözve lenne, kezd szélesedni. Lábacskáin már ott vannak az uszonyok. Az egész kiskacsa sárga, mint az fajtájához illik, s már láthatók pelyhes, kicsi szárnyai. És a jellege már egészen más, mint a többieké. Hamarosan a Vénuszra repülünk, és hogyha mindnyájan összefogunk, húsz perc alatt az egész világot körülszántjuk. De egész atomhatalmunkkal sem leszünk sohasem képesek ezt a súlytalan, kicsi, magatehetetlen kiskacsát — ha a tollakat és csontokat kézbeadva kapnánk is — egy lombikban összeállítani. (A. Szolzsenyicin) /oltak, a mártírok meztelenek. És mégis mártírok győztek.“ Krisztus egyházának az útja sokszor a könny, fájdalom és megaláztatások 'útja, de hosszú távon a győzelem útja Is. Krisztus maga megy az úton, vezeti az övéit az ellenség táborán keresztül előre, mindig tovább. Ő maga mondta, addig nem állhatnak meg az úton, míg Isten országának evangéliuma minden néphez el nem jut. S míg e földön egyetlen kis emberi szív megnyílik számára, addig folytatja útját emberi világunkban, elhagyja a 99 önigazultat, hogy meglelje a századikat, aki befogadja Őt. Ennek a tudata, ez a bizonyosság örömmel tölthet el bennünket; Jézus Krisztus úton van ma is, keresi azokat, akik hajlandók befogadni Őt, akik megragadják az alkalmat s elfogadják az általa felkínált békességet. Koltai Rezső
