Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-08-01 / 4. szám
ÚT/TRRS Köszönet a sarkkörön túlról Ki-ki gondolkozzék el rajta, hogy mik voltak ez évi konferenciánknak a jellegzetességei. Aktív részvételetek mellett a rendezőség azért is hálás, hogy minden tervezett előadás elhangozhatott, mégpedig — tologatás nélkül — a maga helyén. Felelősségvállalástok nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Ezért köszönet minden áldozatotokért, amitkonferenciánkért hoztatok, továbbá minden innovációt és igyekezetét, mely arra irányult, hogy mondanivalónk ifjúsági konferenciánk elsősorbani címzettjeihez, a 17—28 évesekhez eljuthasson. A lelkészi részvétel ezúttal különösen is erős volt és a szokásosnál több napot tölthettetek velünk. Reméljük, hogy amint ti gazdagítottátok a konferenciát, úgy a konferencia is inspirációul szolgálhatott számotokra, elsősorban arra a szép szolgálatra nézve, amit a magyar nyelvű diaszpóra-munka bármely ágában végeztek. Hogy megszólalásaink (folyt, a 3. oldalról) Koltai: Ezt csak megerősíthetem. Sokan vannak itt, akik sokszor elmondták már; egész éven át ebből az egy konferenciai hétből élünk! Útitárs: Tudnátok ezen kívül még valamit örömeitekről vagy nehézségeitekről beszámolni? Kellner: Én elmondhatom, hogy márteológiai tanulmányaim alatt is szinte vágyódtam ezekre a konferenciákra. Részben, hogy élményekben legyen részem, részben mert valahogy vonzott az itteni eleven szellem és hangulat. Cseri: Nagy pozitívumnak tartom, hogy bár a konferenciákon óriási a különbség, ami a kort, kegyességet, teológiát, képzettséget, foglalkozást illeti, a konferenciák, ha nem is mindig minden zökkenő nélkül, termékeny találkozás formájában konfrontálódtak ezekkel és ez a sokféleség mégis új egységet tudott létrehozni. Sokfélék vagyunk a konferenciákon s mégis letagadhatatlan azok nagy ökumenikus vonzása és jelentősége. Koltai: Nektek mindnyájatoknak szeretnék köszönetét mondani a konferenciai „beszolgálásaitokért“ El sem hiszitek, hogy mennyit tanultam mondanivalótokból, új módszereitekből, önzetlen munkabevetéstekből. Cseri: E munka közben alkalmunk van közben nem mindig egy húron pendülő céhbelieknek bizonyultunk, annak személy szerint én csak örülni tudok, mert a jelen szellemi helyzetben így valószerűbbnek tűnhetett az oly gyakran álszentnek bélyegzett lelkészi gárda .. . Már most, mielőtt idei élményeinket és a kapott gondolatokat — inspirációkat alaposabban feldolgozhattuk volna magunkban, az Ifjúsági Konferencia minden munkatársának figyelmét a jövő felé szeretnénk irányítani. Szeretnénk, ha az 1976 évi ökumenikus Találkozó a három testvérmozgalom munkatársainak is találkozója lehetne. Még ha a hangsúlyt máshová tesszük is, a lényeget tekintve mindhármunk cégjelzése (célkitűzése) azonos, és ezért jobban öszetartozunk, mint gondolnánk. S mivel közös Inspirátorunk személye és műve körül mozog jövő évi témánk, méltó hát és igaz, hogy ne blicceljük el ezt az alkalmat arra is, hogy sajátos magyar egyháztörténeti háttérből tudjuk azokat a jelenségeket is vizsgálni, amelyek német, svéd, angol vagy svájci egyházi életben tapasztalhatók. Útitárs: Nem lenne-e az ifj. lelkészek egyik feladata az, hogy az ifjúságot a helyi német-svéd-angol stb. környezetbe való beépülésre készítsék fel és erre bíztassák? Cseri: Ahol nincs helyi magyar gyülekezet, ott feltétlenül tennünk kell, de nem gondolom, hogy ez különösen a feladataink közé tartoznék. De ha ezt tennénk is, feladatunk lenne, hogy ilyen magyar testvéreinknek felmutassuk azokat a nagy pozitívumokat, amelyeket mi magyar hátterünkből magunkkal hoztunk. Koltai: Tapasztalatom az, hogy a mi gyülekezeteink is hihetetlenül gazdagodnak azok tapasztalatai által, akik a helyi, nem magyar gyülekezeteikbe bekapcsolódtak. Szigethy: Talán még meg kellene jegyeznünk, hogy bár Evangéliumi Ifj. Konferencia a nevünk, de az összejöveteleinken nemcsak vallási kérdésekkel foglalkozunk. Szép emlékeink közé tartozik, hogy a külföldi magyarság olyan jeles személyiségei is megfordultak körünkben, mint Cs. Szabó László író vagy dr. Kerényi Károly vallástörténész. (mondván, hogy „most nélkülözhető vagyok“ — mert ez csak féligazság). Innen a tundrákról nézve ugyanis (majdnem) minden magát kimenteni akaró érvelés olyannak tűnik, mint az alábbi — e vidék múlt századi nagy ébresztőjének-tudósának, L. L. Laestadiusnak tapintatlan stílusára emlékeztető — vers így mond: És ámde bárha mégis habár persze mégsem mindezekért azért is pedig talán azért se. Ezért se és azért se aki akarja értse aki meg nem akarja szemét vakká vakarja. (Fábri Péter: Szentbeszéd — átértékelés c. kötet, Bp. 1974.) A köszönetét, illetve biztatást Cseri Gyula és Kellner Ilona nevében is megismételve, meleg lappföldi köszöntéssel Gállivare, 1975 húsvét hétfőjén Szigethy Sándor Útitárs: Milyen jövőjét látjátok ennek a nagy munkának? Cseri: Szerintem fontos, hogy ezeken a konferenciákon rájönnek résztvevőink is arra, hogy vallási kérdéseiket nem izoláltan, hanem kultúrális, filozófiai világnézeti összefüggésükben kell megvizsgálni és megérteni, tehát az egyetemes emberi lét nagy összefüggéseiben. De ugyanakkor a cél az, hogy a magunk keresztyénségében erősödjünk meg. Ezért látom jövőjét ennek a konferenciai munkának. Szigethy: Meg kell említenünk a konferenciai munka jó kapcsolatát más szervezetekhez. Koltai: Már a salzerbadi konferencián volt kiküldött képviselő a magyar Pax Romana mozgalomtól, s azóta is előadókat is üdvözölhettünk körünkben, például Horváth Árpádot vagy Vass Györgyöt. Ugyancsak tőlünk is voltak már előadók és mi is képviseltetjük magunkat az ő kongresszusaikon. Cseri: Ennek a jó együttműködésnek egyik látható jele lesz a második magyar ökumenikus Találkozó, amelynek előkészítésében hatékonyan résztveszünk. Koltai: Ugyancsak jó kapcsolatra törekszünk az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetemmel, amelynek munkájában a mi munkánk továbbfolytatását látjuk.
