Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-05-01 / 3. szám
ÚT/TRR5 Farmer az Úristen Ez év január 19-én lelkésszé szentelték a Ghana állambeli Tamale városkában van den Broek holland agronómust. Van den Broek 1967 óta él és dolgozik az országban, mint földművelési szaktanácsadó. Az ottani Presbiteriánus Egyház elhatározta, hogy ezt a remekül dolgozó embert lelkésszé szenteli, mert kiválóan ért hozzá, hogyan kell a mezőgazdasági tanácsadást az evangélizációval összekötni. A felszentelés megindoklásában a következő mondatot olvassuk: „Van den Broek testvér inkább az életével, szolgálataival, mint szavakkal prédikált." Az új lelkész egyik jelentésében így írta le egyik érdekes tapasztalatát: „Az egyik földműves nagyapja a falu főnöke volt. Mikor az unokát tanfolyamunkra hoztuk, ez idő alatt keresztyénné lett s ezt ma is nyíltan vallja. Nagyapjától igen nagy területű földet kapott megművelésre és 1970-ben így kerültünk az egész faluval kapcsolatba. Kotingi (a falu neve) lakossága igen összetart és csakhamar elhatározták, hogy közös feladataikat egyesült erővel kell megoldaniok. így sikerült már 1971 végén egy hidat felépíteni, valamint egy három km-es utat, mely a falut a főúttal kötötte össze. De már a munka közben is többen fordultak hozzánk, hogy a Krisztusban való hitről beszélgessünk velük; ez már bizonyára földműves-tanítványunk munkájának az eredménye volt. Egy istentiszteletet, ill. imaórát hívtunk össze, amelyet a vetés növekedéséért elmondott imák töltöttek ki. Ott kezdtünk a résztvevőkkel a keresztyén (folyt, az 5. lapról) vánuló csodálatos művészetet csak akkor tudjuk egészen átélni, ha halljuk is ezeket a megszentelt és ünnepélyes szavakat. „És megöljék azt, mind az Israel egész gyülekezetének serege, a két este között" (2 Móz 12, 6) — ezt mondja Mózes, ahogy a prófétai alakok kezében levő nyitott könyv lapjaira be van vésve. „Általlyukasztották kezeimet és lábaimat, megszámláltatták minden csontjaimat" (Zsolt 22,17—18) —mondja Dávid király. Jeremiás pedig ezt mondja: „Kik általmentek az úton, tekintsétek meg és lássátok, ha van-e olyan bánat, mint az én bánatom" (Jer. sir 1, 12). Ézsaiás, Dániel, Zakariás — mindnyájan az Úr halálát hirdetik. Mintha egy hatszólamú gyászdal emelkednék a kereszt fölé. Szabadi Sándor hitről beszélgetni. Vigyáztunk arra, hogy párhuzamot vonjunk a földbe hullott gabonamag és az emberi élet között. Mind a kettő új életre támadhat. Jézus magáról ezt mondta: Én vagyok az élet. Nem sokkal az istentisztelet után volt az új híd fölavatása. A fölavatás alkalmából a tamalei keresztyén gyülekezet asszonyai énekeltek és táncoltak az új hídon. Egyide jűleg eladtunk 25 zsák műtrágyát az érdeklődő földműveseknek. De egy előadássorozat is megindult a keresztyén hitről. Ezek voltak a témáink: Farmer az Úristen; Isten az atyánk és Isten a Bíránk. A sorozat eredménye az volt, hogy kb. 100 felnőtt jelentkezett felvételre a gyülekezetbe. Később rendszeresen tartottunk összejöveteleket, ahol az újakat tanítottuk a hitre. De arra ügyeltünk, hogy a két területet — a hitet és a földművelést — összekapcsoljuk egymással. Témasorozatunk így festett: a Miatyánk, műtrágya-fajták, jobb vetőmag, gyerekgondozás, keresztség, szárnyasok tenyésztése, újonnan megtértek bevezetése az új életbe stb. A sorozat befejezése után alig győztük a munkát! Keresztelő-istentiszteleteket kellett tartanunk. 13 ház 166 lakosa közül 131 férfit és nőt keresztelhettünk meg két istentiszteleten." (Németből) fi Tessedik Sámuel szobra Szarvason Hírek röviden GÖTTINGEN, NSZK. „Az egyház és a hit helyzete a mai Oroszországban" címmel tartott előadást dr. von Lilienfeld — erlangeni professzornő. Hangsúlyozta, hogy nem a keresztyének az egyetlen csoport a nagy országban, amelynek meggyőződése miatt az ateista állam támadásaival számolnia kell. Nemzetiségek szenvedése is napirenden van, amelyben a zsidók vezetnek, de közvetlenül a krimi tatárok és a németek követik őket. LONDON, Anglia. A „Keresztyén Hírközlési Világszövetség" (WACC) londoni konferenciáján megállapították, hogy az egyházak még ma sem fedezték föl a különböző kommunikációs eszközöket (sajtó, TV, rádió), hogy azokon keresztül hű képet közöljenek magukról a világnak. TANANAR1VO, Madagaszkár. A madagaszkári Evangélikus Egyház rendezni kívánja viszonyát az amerikai és norvég misszióstársaságokhoz, amelyek a szigeten dolgoznak. Az egyház 400 ezer lelket számlál és az 1867 óta ott dolgozó norvég és az 1892 óta működő amerikai misszió munkájának eredménye. TRANQUEBAR, India. Az indiai Tamul Egyház új püspöke Raj Easter lelkész, akit januárban iktattak hivatalába. Az eklézsia humora Az öreg Hindenburg unokáit tanítja a házitanítónő: „Tudjátok, gyerekek, hogy milyen szép dolog az, hogy ti mind az üdvözítő báránykái lehettek?!" Közbevág sebesen az egyik: „és hogy a nagyapánk meg az Ö egészen nagy birkája ...“ * * * Az öreg halász haldoklik és elhívják hozzá a lelkészt, hogy az úrvacsorát nyújtsa neki. — Kész vagy-e megbocsátani, Jóska, mielőtt az úrvacsorához járulnál? — Hát persze, nagytiszteletű úr, mindenkinek megbocsátok, csak a Ferkónak nem, mert az nagyon kitolt velem. — Jóska, de itt nem lehet kivételeket tenni, mert ha meghalsz, akkor már úgyis késő! — No, nem bánom, ha meghalnék, akkor neki is megbocsátok — de ha mégis életben maradnék, akkor minden marad a régiben.
