Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Cantate vasárnapjára készülve írom ezeket a sorokat. Ez alkalommal szok­tunk megemlékezni arról, hogy éneklő egyház vagyunk. Az Úr csodálatos mű­veit reformátoraink a szívünkbe énekel­ték. Csakhogy a nyelvi határok még nagy akadályai a költői művek átülte­tésének. Több mint 300 évbe telt, hogy az iz­landi evangélikus testvéregyház ének­­költészetének leggyönyörűbb alkotását, Hallgrímur Pétursson passió-énekeit, most magyar hívek is felhasználhatják lelki épülésükre. Ordass Lajos műfordí­tásának, s az izlandi egyház testvéri segítségének köszönhető ez a megje­lent könyv. Története visszanyúlik a háború utá­ni évekre. 1947-ben, az Evangélikus Világszövetség lundi alakuló gyűlésén, a felvonuláson a magyar küldöttség, élén Ordass Lajos püspökkel, éppen az izlandi testvérek előtt haladt. így ismer­kedett meg a két kis egyház püspöke, s ekkor vallotta meg Ordass Lajos az iz­landi evangélikus egyházhoz és irodal­mához való szeretetét. Meglepte az iz­landiakat, hogy énekkincsük is ismere­tes egy magyar lelkész előtt, akit a for­dítás gondolata már akkor foglalkozta­tott. PASSIÓ - ÉNEKEK ELMÉLKEDÉSEK KRISZTUS URUNK SZENVEDÉSE FELETT írta HALLGRÍMUR PÉTURSSON Izlandi eredetiből fordította: ORDASS LAJOS Pétursson ötven különböző versmér­tékű énekben mondja el Jézus Krisztus szenvedésének történetét. Elbeszélő stílusban. Gyermeki hitével, csodálatos egyszerűséggel idézi az eseményeket. Közben saját leikével is párbeszédben van. Inti önmagát mindarra, amire Krisz­tus szenvedése tanít, üdvösségünkről, az emberek bűneiről s a Megváltó hoz­zánk forduló nagy szeretetéről énekel. ÜT/TÁR5 így ad vigasztalást a szenvedő ember­nek, s ugyanakkor megszólaltatja a megtérésre hívó szót, hogy lelkűnkbe vésse mindazt, ami Krisztus passiójában érettünk történt. Nem lehet meglepő annak a ténynek az ismerete, hogy az izlandi kereszté­nyek kívülről tanulták meg ezeket az énekeket; számtalan verssor pedig köz­mondássá lett. — „A világon aligha volt még egyházi énekgyűjtemény, amely népe leikéhez közelebb állott volna, mint az izlandi nép leikéhez ezek az énekek“ (a fordító előszava). Még ma is alig akad temetés Izlandon, hogy a kötetben füg­gelékként közölt ének fel ne hangozna. Egy távoli kis nép, egy kicsiny egyház ezen kincsének egyes versei már rádió­adások, ifjúsági konferenciák alkalmával ismeretessé kezdtek válni közöttünk. Most az egész gyűjteményt olvashatjuk. A fordítás nyelvezetének szépsége is megragad, főleg ha tudjuk, hogy először készült a fordító kezéből versek átülte­tése. Megváltójához való szeretete azonban rokon lélekre akadt a passió­énekek költőjében, aki egy szenvedé­sekkel teli élet élményeiből tudja érzé­keltetni a Megváltó szenvedését. Ez a benső élmény érezhető a fordításon is. Ezért válik hitből hitnek szóló ajándékká, bizonyságtétellé, sőt irodalmi értékké is. Érthető, hogy a fordítót ezért tüntette ki Izland egyeteme a teológiai díszdoktorá­tussal 1971-ben. Izlandi evangélikus költő magyar nyel­ven: ökumenikus esemény. A hit ajándé­kának cseréje. Magam böjt idején ezen énekek olvasása közben elmélkedtem Krisztus Urunkról. Bízom benne, hogy most sokaknak fog lelki gazdagodást je­lenteni. Köszönet Istennek a költőért, s a fordítónak, hogy Isten eszköze lett a tolmácsolásban, mely megszólaltatta a költő szivén keresztül az evangélium szavát. Va/fa Vilmos GENF, Svájc. A Református Világszö­vetség 1977-re tervezett skóciai világ­gyűlése anyagi meggondolásból elma­rad. A megokolásban azt írják a rendezők, hogy a tagegyházak nem tudták volna a szükséges 300 ezer dollárt előterem­teni. VARSÓ, Lengyelország. Április 6-án ik­tatta be hivatalába az új evangélikus püspököt, Dr. Janusz Narzynskit, elődje, Dr. A. Wantula ny. püspök. Bódás János: Pünkösdi Lélek Talán az ősi tűz szállotta meg, mert pünkösd reggelén, első harangszóra kertünkben mámorosán ünnepelt kigyújtva lángját, a pünkösdi rózsa. S ahogy a ballagó népekre néztem, amint a templom-domb tövéhez értek, kerestem, hogy az arcuk bús ugarján kigyújtotta-e rózsáit a Lélek? A Lélek, melytől megszépül a rút is, s ami nélkül az angyal-arc is lárva, az Isten Lelke, mely szent egyetértést hozhat az önző, széthúzó világba? Szemem kutatva arcról arcra szálldos, míg fáradtan a világot bejárja, s pünkösd reggelén, első harangszókor a Lélek jelét, jaj, alig találja. Pünkösdi Lélek, gyújtsál lángra minket, melegítsd át a dermedt szíveket, a lég beszélő hullámát, a Bábel zsivaját, olvaszd szét az érceket, miket ágyúkká vétkezett az ember, s velük önnön lelkét a földre gyűri, taníts meg, mit jelent színjózanul az Isten Leikétől megrészegülni, és szórni mámorosán, boldogan magunkat szerteszét, szívünkbe nyúlva, míg arcunkon a tékozló öröm tüzes pünkösdi rózsáit kigyújtja! Megjelent Hallgrímur Pétursson: Passió-énekek Elmélkedések Krisztus Urunk szenvedése felett, D. Ordass Lajos püspök fordításában. A Hallgrímur gyülekezet ki­adása, Reykjavik, 1974 Megrendelhető lapunk irat­terjesztésénél és a magyar lelkészi hivatalokban. Ára 20.— DM „Szólaltasd meg szívem szavát!"

Next

/
Thumbnails
Contents