Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-05-01 / 3. szám
ÚT/TRR5 Jelek? Valaki felhívott telefonon és megkérdezte (nyugati országról van szó), hogy jó lelkiismerettel megmaradhat-e egy keresztyén olyan egyházban, amelynek papjai a Kommunista Párt listáján indulnak a szavazáskor? Hirtelenül ért a kérdés, de nem hiszem, hogy mással válaszolhattam volna, mint határozott nemmel! Olvasom, hogy egy dán bíróság a lakosság adójából támogatja a keleti „transzcendentális meditáció" egyes helyi csoportjait. Ugyanakkor nagy port vert fel a dán közvéleményben a „vadházasságban" élő papok és „papnőleányanyák“ ügye, akik nem is gondolnak házasságra.. . A Szovjetúnióból érkeznek riasztó és egyre inkább elgondolkoztató hírek. Soha nem látott „újvallásosságról“ szólnak az egyik oldalon, s az ateista állam fokozott ideológiai harcáról a keresztyének ellen, a másik oldalon. Angliában valaki azt állítja, hogy a szovjet hatóságok a klasszikus keresztyénüldözések egész fegyvertárát átvették. E szovjet hatóságok engedélyével nyugatra turistaként kiutazó író, Maximov, magát nyíltan keresztény írónak nevezi. Az újságíróknak ezt mondja: „50 évi küzdelem a vallás ellen semmi, de semmi eredménnyel nem járt. De mi most értettük meg tulajdonképpen, hogy az evangéliumhoz kell megtérnünk, s csak akkor lehetséges viszonyaink megváltoztatása. Radikálisan kell hinnünk!" — Nyugat-német r. k. püspökök pedig úgy látják, hogy a Szovjetúnióban egyháziatlan vallásosság van alakulóban, amelynek alig van köze a keresztyénség tradicionális formáihoz... Külföldi magyar protestáns köreinkben is csak a legellentétesebb jelenségekkel találkozunk. Még mindig vannak „steril ellenállást" minden meggyőződés nélkül szajkoló embereink, akik alig képesek arra, hogy a megfelelő egészséges lelki táplálékot adják kereső embereinknek. Ugyanakkor ott vannak a törekvések, hogy kis közösségekbe húzódjanak vissza azok, akik csak a lelkiek iránt érdeklődnek, legtöbbször — sajnos — a többiekért való minden felelősségérzet nélkül. Csak sajnálni tudunk minden polarizálódást, amely akár hangzatos „lapcímek", akár minden elkötelezés nélküli „elviség“ mögé sáncolja el magát... * * * A középkorban az ilyen jelenségeket már antikrisztusi jelekként minősítették volna. Elmondták volna, hogy éppen az ilyen jelek mutatják a világ végének gyors közeledtét, s valószínűleg boszorkányperekkel és egyéb üzelmekkel igyekeztek volna megtisztítani a világot, ill. elébevágni a végnek. Nem gondoljuk, hogy ma ilyen eszközökkel valami célt lehetne elérni. Ezzel azonban még nem azt mondtuk, hogy ezek ne lennének jelek. Jelei a totális világzavarnak és tanácstalanságnak. De ez nem is következhetett el másképp, mint így, olyan fejvesztettség után, amelynek most már évek óta tanúi vagyunk. A világtörténelem folyamán nem mi vagyunk az elsők, akiknek életében bebizonyosodott, hogy az egyéni és közösségi életnek a törvény és szabálynélküliség nem legfontosabb jellemzői I Mi ezeket a legfontosabb szabályokat az isteni parancsolatokban véljük fölfedezni, s mivel ezek a parancsok egész életünket meg kell határozzák, alig is képzelhető el egy olyan világ eljövetele, amelyben ezek fölöslegesekké válnak. Ezen még az sem változtat, hogy ezeket a törvényeket mi magunk sokszor rosszul használtuk. De ez a fejetlenség jele a középpont elvesztésének is. Ha egy koordináta rendszerből kiveszem a középpontot, az menthetetlenül pusztulásra van ítélve. Nincs többé tartás, nincs többé támaszpont, amihez szabjam magam. Elvesztettem a helyes mértéket és sem magamhoz, sem a másikhoz nincs meg már az egészséges perspektívám. Hogyan mérjek, ha egyszer nincs meg a mérce a kezemben. De hogyan mérjek, ha egyszer teljesen elfelejtettem, hogy még a mércém is relatív, mert annak az abszolút középhezkellviszonyulni.Hogy csak egy példát mondjak: ha keleten a keresztyén egyházak egy világosan velük szemben álló ateista államrendszerben kell éljenek s dolgozzanak, akkor a képlet világos — feketefehér kategóriákban ki lehet a helyzetüket fejezni. A marxisták a keresztyénséget ideológiának, a keresztyének a marxizmust pótvallásnak tekintik és ez meghatározza egymáshoz valóviszonyukat. De ha itt keresztyén kommunisták vagy kommunista lelkészek lépnek föl, ha világszervezetek felszabadító háborúkat támogatnak vallási alapon, vagy teljesen baloldali pártok egyházi embereken sőt intézményeken keresztül próbálnak maguknak szavazatokat szerezni — akkor itt minden józan ész összezavarodik. Még akkor is, ha tudjuk azt, hogy a politikusoknak általában nincse______2 nek gátlásaik, ha céljaikat el akarják érni. De hát ugyanilyen taktikával járhatnak el egyházi emberek vagy maga az egyház is? Hol itt a mérték? Hol itt a középpont, amihez teljes biztonsággal alkalmazkodunk? De mutatja ez a helyzet azt is, hogy lejárt a fekete-fehér kategóriákban való gondolkodás ideje is. Az életünk sokkal bonyolultabb és sokrétűbb, semmint ilyen egyszerűen fekete-fehér, igen-nem játékot lehetne még űzni. Relatívvá lett minden, például az is, hogy mi a rossz és mi a bűn! Éppen az abszolutmérték elvesztése miatt. Mert a mi állami törvényeink, büntető törvénykönyveink egytől egyig csak származtatott mértékek, akár bevalljuk, akár nem! Kihúzzuk alóluk az abszolút talajt: kártyavárként esnek azok össze. Még csak egy megjegyzés kívánkozik ide. Az újszövetségi iratok nagy nyomatékkai hangsúlyozzák, hogy erre a mi világunkra a tévedés és tévelygés jellemző. Jézus maga mondta el, hogy jönnek majd, akik „megejtik“ még a hívőket is és éppen ezért lesz majd sok szorongás és nyomorúság ezen a világon. A Jelenések könyve látnoka szerint pedig a nagy Kísértő „méregkeverésének“ eredménye lesz az összes népek teljes tévelygése. Péter apostol olvasóit — mielőtt Jézushoz megtértek volna — tévelygő juhoknak nevezi. Ez a Jézus lenne az egyedüli orvosság modernkori teljes eltévelyedéseink közepette is? Figyelő HAVANNA, Kuba. Lelkész nélkül maradtak a kubai evangélikus gyülekezetek. Felkérésre a kubai anglikán gyülekezetek szívesen vállalták a nagyon megcsappant számú evangélikusok gondozását. MAGYAR EVANGÉLIKUS NAPOK címen evangélizációs konferencia lesz az Erie-tó melletti Lakeside egyházi nyaralótelepen 1975. július 20. és 26. között, vasárnap estétől szombat délig. Az USA és Kanada minden részéből várjuk erre az áldott alkalomra testvéreinket. Tegyük szabaddá ezt a hetet! AZ AMEK KÖZGYŰLÉSE. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 1974-ről elmaradt kétévenkénti közgyűlése 1975. július 19-én, szombaton lesz az ohioi Lakeside egyházi nyaralótelepen. A közgyűlést egyhetes országos evangélizáció követi ugyanott.
