Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-01-01 / 1. szám
ÚT/TflfíS Meditáció __________________________________2 Kié vagyok? „Itt minden a magam megismeréséhez vezethet — Krisztus által." „Itt minden mindentől elidegeníthet — Krisztus nélkül." Minden új kezdetnél számba vesszük a meglévő helyzetet, feldolgozzuk a múlt tanulságait és így felülvizsgáljuk a jövő lehetőségeit. Krisztus népe, egyháza is, kell hogy felülvizsgálja helyzetét a világban. Minden keresztyén ember számára üdvös dolog, ha megvizsgálja a világ helyzetét, önmaga helyzetét — amikor őszintén Krisztus mellett döntve kíván élni és szolgálni embertestvérei között. Sok évszázad alatt sok győzelmet, dicsőséget nyugtázott az egyházi világ, amikor a hatalom, a kultúra szinte kizárólagos ura és irányítója volt. De közben átalakult ez a világ. A művelődés, a társadalom, az állam felszabadult a látható egyház uralma alól. Olyan erők indultak meg, amelyek éppen úgy nem törődnek az egyházzal, nem törődnek Krisztussal, mint a háborgó tenger a rajta vergődő hajócskával. A népek sorsának intézését más szervezetek vették át, s már nem az egyház szervezi a társadalmat. Nem ő végzi az új nemzedék nevelését sem. Néhol az új világ barátságos az egyház iránt, néhol ellenséges, legtöbb helyen közömbös. A világ okoskodása megfogja a gyermeket, átjárja az anyák szívét, elzárja az öregek lelkének ablakait, ígér pótlékot, de nem tud adni, sokféle elképzelésével csődbe jut /kiváltképpen a lelki-kuruzslás területén/, miközben egy kiábrándult, tépett lelkű emberi művelődés tántorogva jár a szakadék szélén s nem tud magával mit kezdeni. Valami titokzatos erő el akar vonni Istentől, valami hideg lehelet ki akar ábrándítani, valami gonosz kéz letarolja reménységeimet. Valaki megkísért, rossz utat mutat, bűnre csábít, gonoszságra indít és — én engedek neki. íme, összetört életem, beszennyezett szívem, békételen lelkem! Ki vagy mi segíthet rajtam? Itt nincs emberi segítség, ezen nem lehet segíteni erővel, hatalommal, testi fegyverekkel. Nem használ itt az arany, a méltóság, a szertartás, a látványosság, a nagy papos ceremónia, vagy sötét telkeknek sötét mágiája. Tehetetlen itt az okoskodás, akár agitátorok, akár szociális reformátorok hirdetik, mert itt csak az igaz ismeret segít /Ián 8,32/. Isten gondolatainak a megismerése, az Ige, amelyben Isten beszél hozzánk, az Ige, amely Jézus Krisztusban testet öltött. Itt nem segít más, csak az, ha helyzetünk felismerése alapján / helyes felismerése alapján/ foglyul ejt minket az a boldog ismeret, hogy csak a Krisztusban való feltétlen engedelmesség teheti érthetővé az új esztendő minden napját számomra. Itt nem segít más, csak az engedelmesség, a példa, a bizonyságtétel arról, hogy egyenként és közösen Krisztus mellé állunk s ezt tartjuk a magunk számára a legfontosabb dolognak a megkezdett uj esztendő minden napján, s hogy életünk folytatása legyen ennek a bizonysága. Lehet, hogy már az elsőnél, az ismeretnél, a felismerésnél megáll a tudományunk. Nem jutunk tovább, hiszen amire rádöbbent ilyenkor Isten Lelke, az olyan kimondhatatlanul nagy leterhelés, hogy már a tudata is bénító. Mennyi kötelezettséget vállaltál?! Szép szavak, ígéretek — teljesítetted mind? Vagy csak egy részt? Vagy semmit? De van mindezeknél még egy súlyosabb eset, amikor mindezek felismerésére már nincs idő, amikor már nem tudom jóvátenni a dolgokat s megmaradnak elintézetlennek. És mennyi elintézetlen ügyünk van magával az Istennel! Mennyire aktuális lenne: béküljünk meg hamar, míg úton vagyunk . . . /Máté 5,25—26/. Igen, míg az utón vagyunk. Milyen áldás, hogy még tart ez az út, s amíg ez tart, addig el lehet intézni ügyeket. Még oda lehet menni a másikhoz, félre lehet őt hívni, meg lehet neki mondani: vétkeztem ellened ... én roszszat gondoltam rólad ... megítéltelek a szeretet teljes háttérbe szorításával . .. rossz lépésre készültem, boszszú is hajtott. . . És lehet azt mondani: felejtsünk el mindent és szeressük egymást. Szerezhetünk ezentúl csak örömet — ó, hosszú az örömszerzésnek az útja! Lehet rajta vezekelni, alázatosan elfogadva hordozni vétkeink következményeit /melyekért mindig másokat okolunk/, tudatosan, nem vitatkozva, nem szabadkozva. Igen, mert mindenben nekem is van részem — még a rajtam kívül álló rosszban is részes vagyok —, ha csak hallgatok és nem teszek ellene semmit. Az elintézetlen ügyek elmulasztott alkalmak. Isten a földi életben mindenkit megszólít. Utánunk jár, elküldi hozzánk üzeneteit, intéseit, parancsait, biztatásait. Szól még körülöttünk Igéje, magunk is olvashatjuk, vajon nem hever-e valahol a könyvespolcon, asztalon érintetlenül? Isten mindenkit szembe akar állítani magával, hogy intézze el vele nagy ügyét, az örökkévalóság ügyét, az élet és a halál ügyét. Ugye, már láttál olyanokat, akik ezt elrendezték? Ugye, milyen nyugodtak, békességesek, milyen békeszeretők? Erre a találkozásra egyetlenegy alkalom ez a rövid földi élet. De nem tudod, meddig tart számodra ez az élet. A halál minden este beleskelődik az ablakunkon s talán továbbmegy. Egyszer nem megy tovább. S akkor derül ki, hogy tulajdonképpen egyetlenegy elintézetlen ügyünk van. AZ ÖNMAGUNK UGYE! AZ ÉLETÜNK ÜGYE. Nincs elintézve: miért jöttem ebbe a furcsa világba és mit keresek itt? Mi az értelme, hogy új esztendő köszöntött rám? Nincs elintézve: mikor kell innen elmennem s mi vár rám odaát. Nincs elintézve: ki vagyok, kié vagyok? De minden elintéződik, ha megtudom kié vagyok. Koltai Rezső Hírek röviden A Norvég Evang. Egyházban szaporodnak a hangok, amelyek annak felülvizsgálását kérik, hogy az egyház lépjen ki az Egyházak Világtanácsából, főleg annak elpolitizálódása és hitkérdések iránti közömbössége miatt. A svéd egyházi miniszter elképzelése szerint 10 éven belül lehetséges lenne országában az egyház és az állam szétválasztása. Az Evang. Világszövetség kalkuttai irodája kb. 25 ezer bengáliai árvízkárosultat lát el proteinban gazdag tápanyagokkal, takarókkal és gyógyszerekkel Cooch Behar térségében.
