Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-01-01 / 1. szám
150 éves a magyar himnusz 1823-ban írta Kölcsey Ferenc nemzeti dalunkat: „Isten áldd meg a magyart!“ 1973-ban volt 150 éve. A Szatmár megyei Kölcseyek a honfoglaló hét vezér egyikétől származnak. A félszemére vak költő, Kölcsey Ferenc, fiatalon, 48 éves korában halt meg. Magyar öntudatára jellemző, ahogy magáról mondotta: „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöké fámnak.“ Az öreg szatmárcsekei nemesi kúria, ahol a Kölcseyek éltek, pár évvel ezelőtt romjaiban még látható volt. Az összeomlott kúria helyére, egy zöldelő park közepén, életnagyságé Kölcseyszobrot állítottak a Himnusz megírának 150. évfordulója alkalmából. A Himnuszt a magyar Nemzeti Színház pályázata alapján Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben. Erkel a harangok zúgására gondolt, amikor Himnuszunk dallamait írta, s azok közé a himnuszok közé tartozik, melyeknek dallama nem induló jellegű , hanem imádság. Előjátékában harangszót jelez Erkel Ferenc; lassú kongással kíséri a verbunkos lejtésű előjátékot. A szöveg és az égre szárnyaló dallam tökéletes harmóniája nemzeti vágyat, szabadságot és Isten iránti mélységes hitet fejez ki. A Kölcsey család utolsó névszerinti leszármazottja Kölcsey István, a Nordrhein-Westfáleni Magyar Protestáns Gyülekezet presbitere, Kölnben él s az elmúlt évben töltötte be 80. életévét. A presbitérium szeniorét ez alkalommal Veöreös László felügyelő és Kulifay Gyula lelkész köszöntötte a presbiteri küldöttség élén, kifejezésre juttatva szeretetüket, megbecsülésüket és köszönetüket Kölcsey István több mint 15 éves áldozatos presbiteri szolgálatáért. Wallrabenstein Frigyes Vigasztaló szavak betegeknek: Keresztedet Isten értékes ajándékként adta. Mielőtt rád küldte, mindentudó szemével megvizsgálta, isteni értelmével átgondolta, bölcs igazságával lemérte, szerető irgalmával megmelegítette. Két kezével megmérte, vajon nem lesz-e egy miliméterrel nagyobb, egy miligrammal súlyosabb. Aztán megáldotta szent nevével, megkente kegyelmével, vigasztalását lehelte bele, s még egyszer rád nézett és bátorságodra. Fogadd azért úgy, mint ajándékot, amely egyenesen a mennyből jön számodra, mint Isten hívása és könyörülő szeretetének ajándéka, hogy önmagadhoz találj benne és Istenben beteljesedést találj. Szalézi Ferenc (1576—1622) (folyt, az 5. lapról) fényében az apostolság újra lett megalapítva. Ez nem véletlenül történt. A feltámadás jelentette épen az új teremtés anticipációját, idő előtti bemutatását. Az evangélium univerzális érvényű. A látszat ellenére Jézus maga sem korlátozta küldetését csak Izraelre, ha elsősorban saját népéhez fordult is igehirdetésével. Az apostolság is univerzális. Egyfajta jogi szemlélet néhány egyházban (pl. katolikus) az első apostolok speciális tanúvoltából következően felállították a papságnak azt a jogi értelmezését, amit apostolica successionak nevezünk. Ez a szemlélet a bizonyságtétel és “apostolkodás“ egyoldalú felfogásához vezetett. Ma épen a katolikus egyház hangsúlyozza a laikus apostolkodás jelentőségét. Az evangélium igazságának a felismerése felelőssé tesz bennünket Isten országának az ügyében. Jézus radikális eszkatológikus igehirdetésében rólunk alkotott ítéletét egyenesen a hitvallásban való magatartásunkból teszi függővé. (Mt. 10, 32)1 A feltámadásról szóló evangélium megnyitja az egyetemes apostolkodás előtt az utat. Az első tanuk és a mai hitvalló között ennek az evangéliumnak a közös megértése és elfogadása teremti meg az összefüggést. Amit Isten aktivitásáról mondottunk a kinyilatkoztatásban, az a bizonyságtételben is fontos a Szent Lélek jelentőségét illetően. A Lélek a Biblia alapján az isteni cselekvés médiuma, útja. Az ember az igazság tanúsításában nem marad egyedül. A Lélek adományát az igazságban való megmaradásra és küldetése betöltésére kapja. Pünkösd az új teremtés betörésének a következménye. Végszó a „hogyan“ kérdéséről A keresztény egzisztencia hitvalló egzisztencia, ha ez nem is meríti ki egész valóságát. Az evangélium megvallása az Újszövetségben szorosan összefügg a kinyilatkoztatás, Isten és a feltámadás kérdésével. Hogyan tudjuk azonban az élet Krisztusban megnyílt új perspektívájának és ígéretének az igazságát szüntelen változó világunkban továbbadni? a) A bizonyságtétel feltételezi az evangélium megértését. Ez a döntés és elfogadás, tehát a tulajdonképeni hit kérdésétől független. Csak aki egész tartalmában és belső, logikai összefüggésében megértette az Újszövetség igehirdetését, lesz képes annak mai világunk számára nagyrészt idegen fogalmainak értelmét továbbadni. Gazdagító és izgalmas feladat ez minden keresztény számára. b) Komolyan kell vennünk a bizonyságtétel kritikai funkcióját. Ez vonatkozik mind a bizonyságtétel forrására, a Bibliára, mind az evangélium saját életünkre való feltétlen alkalmazására, mind pedig annak kritikai alkalmazására a társadalomban és a kultúrában. A kritika eredeti érteimére gondoljunk, ami annyit jelent, hogy különbséget tudunk tenni a dolgok jelentése és értéke között. A kritika az egyoldalúság ellen szolgál. A bizonyságtételben való egyoldalúság pedig a hamisítás veszélyével jár. c) Az egész embert kell a bizonyságtételben figyelembe vennünk. Minden intellektuális, szociális vagy belső lelkiekre néző redukció az evangélium erejének gyengítéséhez vezet. A bizonyságtételnek sok módja van, de célja mindig egy: az új teremtés. Ez pedig nem korlátozódik az ember egyes részeire. d) A bizonyságtétel motorja csak a szeretet lehet. A becsvágy olcsó propagandához vezet, a bizonytalan megértés önreklámozásban keres kiutat vagy félelmet idéz elő. Utóbbi gyűlöletet válthat ki és a „keresztesháború“ magatartását. Csak a megértésen alapuló szeretet adhatja azt, amire az embernek szüksége van.
