Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-12-01 / 6. szám
UT/TfífíS Meditáció Luk 21, 25—36 Advent— a várakozás ideje. A legtöbb ember számára az élet is szüntelen várakozás. Emberi természetünk sokszor a rabmadarak sorsára emlékeztet: noha tudjuk szárnyszegettségünk, mégis mindig többre, nagyobbra, elérhetetlen messzeségek után vágyakozunk. Még a különböző életkoroknak is megvan a sajátos adventje. A kisgyermek mielőbb „nagy“-testvér szeretne lenni, az ifjú szeretne „kirepülni" a megszokottból az ismeretlen messzeségekbe, a felnőtt legtöbbször egy „másik világ“ után vágyakozik, mint a meglévő, az idősebb pedig a „mesebeli" múltba kívánkozna — elkerülve az „utolsó vendéggel" való találkozást. Az egész világ állandó várakozásban él, egy új és jobb világrend eljövetelének várakozásában. A keresztyén ember számára advent ideje — az igazi advent — Krisztus újra-eljövetelének üzenetét jelenti. Ezt azonban sohasem nézheti a mától elkülönítve. Éppen azon múlik minden az utolsó napon, hogy milyen volt az utolsó előtti idő. A várakozás idejét egybefoglalja a történelem: az emberiség történelme és az én saját történelmem. Ha megkérdeznek bennünket: Hogy vagy? — Hogy megy sorod? — Hogy van a családod? — Hogy végzed munkád? — történelemből felelünk. Feleletünket pedig szeretteink keserű vagy derűs arca, munkatársaink elégedetlen vagy pozitív véleménye, harmonikus vagy bosszúsággal teli napjaink bizonyítják. A várakozás idejét betöltheti a bizonytalanság, tanácstalanság, félelem és rettegés, de betöltheti a bizonyosság, a reménység és öröm — attól függően, hogyan szemléljük ezt a világot, a történelmünket a világban: Istennel — vagy Isten nélkül. A várakozásnak megvan a maga kockázata minden ember életére vonatkozóan. A tanácstalanság, a félelem és rettegés helyzetét jellemzi a Megváltó a fenti igékben. — A lelki tanácstalanság állapota ott kísérthet minden napunkon, minden nap várakozásában. Az ember, ismerve saját gyarlóságait, tehetetlenségét, látva a világ jelenlegi alakulását, fejlődését, könnyen összegezheti a történtek alapján: bizony, semmire sem jutottunk! Hiába élünk Igazi várakozás kétezeréve keresztyén ismeretekkel, hiába prédikáltak több százezer szószékből több milliárdnyi embernek, mindezekkel együtt a legjobb úton vagyunk, hogy földünk egy nagy ideggyógyintézetté alakuljon. Könnyen fölvetődik a kérdés, e világ és saját történelmem csődjét látva: vajon a megfelelőre várakoztam? Vajon Krisztus az igazi személy, aki betölti majd várakozásainkat? Ki tudja, mennyi tíz-és százezer vagy millió várakozásban élő ember — kezdetben talán Istennel is számolva, de kudarcai alapján benne is csalódva — jutott el oda, ahol többségében azok élnek, akik Istennel már nem számolnak sem a maguk, sem a világ történelmében. Bizony, várakozásuk ideje a tanácstalanság, a reménytelenség, a félelem jegyében telik el akkor is, ha önfelejtő munkaláz, szórakozási téboly vagy önmaguk és mások megváltásának delíriumában élnek. Ebben a helyzetben int a Megváltó: „Ne menjetek azért utánuk!", mert az idő elközelget (Luk 21,8). Ne menjetek utánuk, hiszen a ti Uratok, aki a bozótlakó szivébe éppen úgy beírta magát, mint a felhőkarcoló modern emberéébe, ott van várakozástok kezdetén és végén, és ha elhagyjátok az advent Urát, elhagyjátok az Egyedülit, aki segíteni tud lelketek nyugtalanságán, aki betöltheti lelketek szent várakozását. „Vigyázzatok azért minden időben" (Luk 21, 36), mert a szent várakozás lelki készültséget, lelketek éberségét munkálja. A szent várakozás helyes munkálkodást jelent. így munkálkodtak a próféták és az apostolok, akik abból a világból, amelyet a mi szemünk még nem látott, láthattak és olyat hallottak, amit a mi fülünk még nem hallhatott. És amit láttak és hallottak, azt nem titkolták el. Elmondták, leírták, továbbadták számunkra — így lett tanúbizonyság Isten uralmáról, az Ö országáról. S mindenben látták, hogy Isten benne van a mindennapok történelmében, egyéni életük történelmében. Advent erre a várakozásra figyelmeztet: hogy minden várakozásunkban ott legyen advent Ura, egyedüli segítőnk, megmentőnk és szabadítónk. Felismerve Őt, várakozásunk gyümölcsözővé lesz általa, egyre többet ismerünk fel Isten uralmának jeleiből, egyre többet tapasztalunk Isten munkájából. így jutunk el a hitbeli látásra, a vele vállalt életközösség tapasztalatain keresztül azokra a helyes valóságismeretekre, melyek eligazíthatnak bennünket a világ útvesztőiben, a különféle áramlatok, eszmék szövevényében, és belső bizonyosságot adhat nekünk a világban való pozitív, tevékeny életre. Hiszen Urunk úgy van benne a történelemben, hogy rajtunk keresztül akarja építeni az emberi világot. Mától az utolsó napig, hogy a jó, az emberséges cselekedetek mutathassanak az élet Urára, aki előtt egyszer meg kell jelennünk. Hogy „megállhassunk az embernek Fia előtt"! (Luk 21, 36) és hallhassuk majd Urunk ajkáról: „Jertek, én Atyám áldottai . . .“ Advent, a várakozás ideje, kezdetet és véget is jelent emberi történelmünkben. Ma még kezdet lehet — jelentheti azt, hogy kezdjünk újat. Sokan szeretnének újat kezdeni: a rosszul tanuló diák, a börtönből szabaduló fogoly, az elrontott életű, csődbe jutott ember, a veszekedő házaspár, testvérek, az új hazába bevándorló — de kevésnek sikerül. Lehetséges egyáltalán újat kezdeni? Valaki elmesélte napi életprogramját, jó beosztását, egészséges életmódját, becsületességről és szeretetről tanúskodó élethivatásának betöltését, de a kérdésre, hogy mióta csinálja ezt, így felelt: Holnap kezdem! Lehetünk mássá mégis? Isten azt mondja nekünk: Igen! Lehettek mássá, kezdhettek újra! De ma! Itt és most, az adventi várakozásban. Holnap talán már késő. Koltai Rezső Nyári emlékek A skandináviai magyar gyülekezetek konferenciai otthonában, a Boras város melletti Tangagärde-ben, az idén is nyári táboron vettek részt szép számmal a skandináviai magyar gyerekek. A legnagyobb létszám 105 volt! A konferenciák és táborozások nagy sikere láttán a svéd egyházi szervek elhatározták a konferenciai otthon alapos modernizálását. Az ősz folyamán e munkálatok nagy részét elvégzik és jövőre megújult és korszerű berendezéssel fogja várni Tangagärde a konferenciák és gyermektáborok résztvevőit.
