Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-07-01 / 4. szám
ÚT/TftRS Árpádházi Szent Erzsébet Egész napos kirándulás Marburgba vitte a konferenciai résztvevőket. Marburgban van Árpádházi Szent Erzsébet eltemetve. Erzsébet 1207-ben született Pozsonyban. Apja II. Endre magyar király, anyja Gertrudis, meráni hercegnő, akit Bánk bán 1213-ban megölt. Négy éves korában Hermann thüringiai őrgróf (Landgraf) fiával, Hermannal jegyezték el és Wartburg várába vitték, ahol együtt nőtt fel jegyesével és annak testvéreivel. Már kora gyermekkorában a vallás dolgai és nem a hercegi élet szépségei érdekelték. Vőlegénye hirtelen meghalt és az udvar vissza akarta Erzsébetet küldeni vagy kolostorba záratni. Végül is a nála hat évvel idősebb Lajossal jegyezték el. 1216-ban jövendő apósa meghalt és ekkor 15 éves vőlegénye lett az őrgróf IV. Lajos néven. 1221-ben, amikor Erzsébet 14 éves, vőlegénye pedig 20 éves volt, megtartották az esküvőt. Lajos rendes férj volt, házasságuk jónak, harmonikusnak volt mondható. Négy gyermekük született. A szegények és szenvedők iránti érdeklődést Erzsébetnél az Eisenachba költözött ferences barátok előmozdították, akik kórházat is alapítottak. Nagy jelentőséget nyert Erzsébet életében későbbi gyóntatója, Konrad von Marburg, aki 1225-től gyakorolta az udvarban ezt a tisztet. Nagy befolyása volt Erzsébetre, aki teljesen alávetette magát akaratának. Ebbe férje is beleegyezett, csupán a hitvestársi jogokat tartotta fenn magának. Amikor férje 1227-ben elhatározta, hogy részt vesz a kereszteshadjáratban, ez nehéz napokat okozott Erzsébetnek, aki gyermeket várt. Ilyen állapotban még egy darabig az országhatáron túlra is elkísérte férjét, aki 1227. szept. 11-én az olaszországi Otrantoban láz következtében meghalt. Férje halála kivetette a 20 éves, négy gyermekes anyát egyensúlyából. Tulajdonképpen kolostorba akart vonulni, de ezt gyóntatója nem engedte. így mint világban élő harmadrendi vette magára a ferencesek fogadalmának következményeit: lemondott a világi örömökről, családról, saját akaratáról. Vagyonáról nem mondhatott le, ebben gyóntatója megakadályozta, mert — szerinte — akkor nem tudta volna segítőmunkáját folytatni. Rövidebb ideig talán főpapi állást betöltő rokonánál Bambergben volt, majd Eisenachban élt, Wartburg közelében, de hamarosan Marburgba ment, amelyet özvegyi tartózkodási helyül jelöltek ki számára. Erzsébet Marburgban úrnő volt, de a harmadrendi ferencesek szürke ruhájában járt és igen gyengén táplálkozott. Jövedelméből főleg a Marburgban alapított kórházat és a szegényeket támogatta. Ezáltal nagy népszerűségre tett szert az egyszerű nép között. Előszeretettel ápolta a súlyos betegségben szenvedőket. 1231. november 19-én, 24 éves korában eltávozott az élők sorából. Ravatalához tömegek jöttek, amelyek azután a sírjánál történt csodák egész sorát kezdik bizonyítani. IX. Gergely pápa 1235-ben (négy évvel halála után) szentté avatta. Maradványait egy évvel később II. Frigyes német császár jelenlétében kihantolták, majd díszes koporsóba helyezték és föléje a német lovagrend koragótikus templomát építették. Ez a Szt. Erzsébet templom. A legismertebb csoda-történet Erzsébetről a kenyér rózsává változása. Ez a jelenet, valamint a bélpoklos Krisztussá való változása világszerte inspirálta a művészeket. Számtalan festmény, oltárkép van róluk. Ezek között talán leghíresebb a kassai Szt. Erzsébet templom festett szárnyasoltára, amely 48 képével a világ legnagyobb hármas szárnyú oltára. A képek Erzsébet életét és csodáit ábrázolják. Büszkék lehetünk rá. Magyar volt, ma gyár maradt haláláig. Ezt igazolja az A marburgi Szent Erzsébet-temptom főoltára (1290) (folyt, a 8. oldalon)
