Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-01-01 / 1. szám
úmáns Ápriiy Lajos: Tél integet O az Élet Beszámoló a Déli Regionális Konferenciáról Amikor a konferenciánkra szétküldtük a meghívókat, két gondolat foglalkoztatott bennünket. Nem lesz-e azoknak igaza, akik — sokszor kárörömmel és gúnnyal — azt hangoztatják, hogy külföldi magyar gyülekezeteink életképtelenek? — Ennek a következménye az lenne, hogy nagy kár ilyesmit kezdeményezni, úgysem jön senki. De egy másik gondolat azt mondta: tegyünk kísérletet! Az utóbbi volt helyes: 56 felnőtt és 8 gyerek vett részt a november 9-11-én tartott konferenciánkon. Köszönet mindazoknak, akik biztattak bennünket és akik imádkoztak a találkozóért! * * * * Sok külföldi magyar rendezvényre jellemző az ilyen beszámoló. Belőle azonnal megtudjuk, hogy hányán vettek részt rajta (ha ez nem áll ott, akkor gyanús, hogy csak a hivatalos rendezőkből állt a közönség is). Egy rendezvény sikerét azonban nem mérjük a résztvevők számával csupán, hiszen ezeket nem valamilyen statisztikai hivatal részére rendezzük; hanem két tényező sokkal jobban érdekel bennünket: a rendezvény témája és az ott kialakult légköre. Stuttgarti találkozónkról e két szempont alapján elmondhatjuk, hogy jó volt. * * * Központi témánkat az 1973-as elzászi nagyheti ifjúsági konferencia sugallta. Liebfrauenbergben ui. megállapodtunk, hogy regionális konferenciákat rendezünk, amelyeken a nagyheti témát kellene elmélyíteni. Schweitzer hazájában az „élet tisztelete” foglalkoztatott bennünket, s mi ennek egy bizonyos spirituális vetületét választottuk témánkul: Jézus az Élet — a Szentírás szerint. De úgy láttuk, hogy ennél a megállapításnál nem állhatunk meg. Jézus élet volta izgalmas bibliaitanító jelleggel bír és sokat lehet és kell is rajta elmélkedni. öt áhítat foglalkozott ezzel a témával, mindig egy-egy „én vagyok“-igét véve alapul János evangéliumából: „én vagyok az út, az igazság és az élet” (14, 1—7); „én vagyok az ajtó“ (10, 9); „én vagyok a világ világossága“ (8, 12); én vagyok a szőlőtő“ (15, 1—6). A záró úrvacsorái istentiszteleten „én vagyok az élet kenyere“ (6, 29—35) jézusi ige lett elevenné. De nemcsak ezeknek a jézusi igéknek mindig más és más akcentusa, hanem az áhítat-tartók személyi és teológiai különbözősége s gondoskodott afelől, hogy egyoldalúságba ne essünk. És ezt tudatosan tettük, mert csak így lehet, látásunk szerint, Jézus nagyon sokrétű újtestamentumi képét megközelíteni és megragadni. * * * És mégis téved, aki azt gondolja, hogy csupán bibliaórákra jött össze a már jelzett közel 60 résztvevő Düsseldorf és München közel 800 km-es érségéből a sváb fővárosban. Mi elsősorban nemcsak önmagunk lelki építésének — egyébként nagyon fontos •— célját tartottuk szem előtt. Nem is egymást akartuk meggyőzni afelől, hogy Jézus az Élet, hanem azért dolgoztunk s =><ról beszéltünk, vitáztunk, hogy ezt hogy mondjuk el ma másoknak? S kiderült, hogy ez a nehezebb dió még hitben járó embereknek is! • • * Egy alapvető jelentőségű előadás a bizonyságtevés bibliai-teológiai elemzését nyújtotta igen szakavatott módon (lapunk más helyén közöljük). Láttuk, mennyire sokrétű ez a feladat, de még inkább azt, hogy mennyire hozzátartozik ez a hit a keres-tyénség lényegéhez. Ahol emberek megismerték Jézust, ott ezt továbbadják másoknak. Illetve: csak ahol továbbadják a hírt Jézusról, ott ismerték meg Őt igazán. De hogy bele ne meneküljünk valami üres teoretizálásba, körül kellett néznünk; milyen is az a világ, az az ember, akinek ma akarjuk továbbadni a hírt. Sok hallgató itt valami elvont szociológiai-filozófiai elemzésre készült el, de aki így várta a második előadást, csalódnia kellett. Mert az előadás „Ez a rr.i világunk“ címmel, kérdéseket szegzett nekünk, amelyek rtegdöbbentő formában mutatták meg, hogy ki is a mai ember (ill. kik vagyunk mi, mai emberek!). Nehéz volt az előadást követő vitát befejezni. Egy harmadik előadás csak befejezte a képet: a bizonyságtétel „ lélek“tana nem pszichológiával foglalkozott, Hajnalban deret hint az égi kék. Eltűntetek már, mókusok, pelék? Befogadott-e régi odvatok? Dióimtól szörnyen meghíztatok. Vajon szigorú lesz-e teletek? Szeretnék elaludni veletek. Csak lelnék barlangot, mely befogad, hogy zsibbadásba öljem gondomat. Sziklás, védő odút, hol alhatom, hol nem tudom: van háború s atom. Aludnám, míg indul a hó-zene, éber patakszó felébresztene, a betömött odút kibontanám, kilépnék és új nap ragyogna rám. hanem rövid bevezetés után csoportokban tárgyaltak a résztvevők arról, hogy mennyire nem emberi produktum a bizonyságtétel. Annak ereje a Lélektől van (vagy nincs!). Amit a régiek a „Szentlélek belső bizonyságtételének“ neveztek, ma is valóság. Ezért a „bizonyságtételért" könyörögni nem kis feladatunk ma is. * * * Vetített képekkel kísért előadás számolt be a keresztyén művészet bizonyságtételéről. 14 kép vezetett bennünket végig Jézus életének főbb állomásain. Ebben az előadásban megkapó volt egy művész kísérlete, hogy az egyes képek művészettörténeti elemzésén túl azok bizonyságtételét is kifejezésre juttassa. * * * Az atmoszféráról, a légkörről legyen talán elég annyi, amit megjegyzésekből hallottam. Például: „utoljára egy otthoni konferencián éreztem magam ilyen jól“; „köszönöm, hogy meghívtak, felejthetetlen marad számomra ez a három nap“; vagy: „miért van csak ilyen ritkán ilyen találkozó?“. És ami a legfontosabb: 1974:re már két ilyen találkozó megrendezését kérték a résztvevők. Javaslat: júniusban München, októberben Köln térségében.
