Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Kiállítás Imádság Csokonai- és Kölcsey-emlékkiállítás Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály születésének a 200. és a Himnusz megírásának 150. évfordulója alkalmából a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában kiállítást rendeztek. A Csokonai-kiállítás bemutatta a költő életét Debrecenben és a Kollégiumban, a Kölcsey emlékkiállításon pedig mindenekelőtt Kölcsey Ferenc debreceni kapcsolatára utaló anyag található: debreceni lakóházának fényképe, ahol mint diák lakott, tanult és dolgozott 1810-ig (melyet a városrendezés során 1969-ben bontottak le). — A kiállítás következő részei azt a szellemi környezetet mutatják be, melyben tanulmányait folytatta a költő: professzorainak, akiktől legtöbbet tanult — Sárvári Pálnak, Erisei Dánielnek, Budai Ésaiasnak, Péczely Józsefnek —, a műveit. Az utóbbiaktól a magyar nemzeti hagyomány szeretetét tanulta meg. Buday Ésaiásnak görög-római műveltsége volt nagy hatással költőnkre, míg Péczely József a reformkor haladó, hazafias szemléletével hatott rá. Mindamellett a Himnusz legigazabb forrása a reformáció korának irodalma, melynek lelkes tanulmányozója volt. Az egyik tárló Kölcsey Ferencnek Szemere Pálhoz 1833-ban írt levelét mutatja, melyben kollégiumi éveiről számol be. A többi tárlók azt a szellemi „nyersanyagot" tartalmazzák, amely a Himnusz költőjét áthatotta és meghatározta .Szinte versről versre halad az anyag bemutatása. Itt egymás mellett látható a Himnusz egy-egy versszaka és a megfelelő forrásanyag. A Himnusz forrásai között szerepelnek a még ma is énekelt régi, reformáció korabeli énekek: a 35., a 65. és a 67. zsoltár, és a Batthyány-kodexből ismert, ma is szívesen énekelt újesztendei protestáns ének, mely így található énekeskönyvünkben: „Ez esztendőt megáldjad, Ez esztendőt megáldjad, Kegyelmedből Úristen . . .“ (190. énekünk). — A Károli Gáspár fordításában közkézen forgó Biblia egyes részei: Ézsaiás 40, 2 b (Megbűnhődte már e nép), 61, 2 stb. Különböző történelmi munkák láthatók még mint forrásanyag: Heltai Gáspár Chronikája, Farkas András, Magyari István, Zrínyi Miklós, Czeglédy István művei, a magyar nyomorúságot sirató „jeremiádok“. „Élő hagyomány" a Keresztesi J. 1790-ből származó naplója (Keresztesi J. maga is kollégiumi diák volt). Pálóczy Horváth Ádámnak a bujdosás korszakára utaló éneke a forrása a „Bújt az üldözött . . .“ sornak és a Rákóczi-nóta, melyet Csokonai 1800-ban a Cultura előadásán, csúrgói helyettes tanár korában énekeltetett. A források között találjuk a nagy magyar reformátornak, Szegedi Kis Istvánnak énekét, mely a Himnusz „Szánd meg ..." kezdetű sorához szolgál forrásul: Szánnya az Úr Isten híveinek romlását, az ő fiainak, leányinak rablását, noha most eltűri, de el nem szenvedi, nagy szidalom vallását. Szinte felsorolhatatlan azoknak a zsoltároknak és dicséreteknek a száma, amelyek valamely részletükben hatással ne lettek volna rá, forrásul ne szolgáltak volna költőnknek. Kölcsey az „adózó nép", a „magyar nyelv", a „szabadság" ügyének szolgálatával mozdította elő a .......jövendőt". Ezért az utolsó tárlóban Kölcsey országgyűlési beszédeinek kéziratai találhatók, melyek jövendőt munkáló szolgálatának tanúságai. A Himnusz versszakaiban Kölcsey Ferenc a magyar nemzeti sorsot énekli meg, utalva népe dicsőséges múltjára, akkori kilátástalannak tűnő jelenére és a reményteljes jövőre. (Reformátusok Lapja) (folyt, az 1. lapról) szél arról is, hogy az Isten ügye miatt lesznek nehézségek. Igaz, specialistákra is szükségünk van. De még jobban a „szeretet specialistáira". Olyanokra, akiket Isten tanított meg arra, hogy karrieren, pénzen, előrejutáson kívül sokkal fontosabb szempont is van: a másiké, aki ba’ba jutott és én neki a szeretet által szolgája kell legyek! Szociológián nevelkedettek szememre vethetnék, hogy vallási kérdést csinálok abból, ami nem az. Az Ik nép képlete világos: egy vadászó, becsületes népnek kihúzták a talajt a lába alól és a számára természetellenes körülmények között nincs más hátra, mint akárhogy élni, de — túlélni! Vagyis igaza van Marxnak: erkölcse, kultúrája vagy éppen erkölcstelensége az anyagi javak bázisának függvénye. Hiszen erkölcs és kultúra csak “felépítmények". Igen ám! De nem esett-e sokkal nagyobb súllyal a latba az a báha hosszú útról tértünk haza Hálás szívvel mondok köszönetét Úristen, hogy a magam és enyéim életét ezen a 600 km-es úton is megőrizted. Az úton megelőztünk százakat, másszázak minket előztek meg — mennyi alkalom lett volna összeütközésre, szerencsétlenségre! Mindettől megóvtál minket. Ismered az autóvezetői büszkeséget, nagyravágyást, gögöt, a „majd-énmegmutatom" hetykélkedést. Tudod, hogy a volánnál is milyen nehezen fékezhető meg az „óemberünk"! . . . Jó volt kezedben tudnunk magunkat. Jó érzés volt, hogy az autó kifogástalanul működött. Jó, hogy volt pénzünk benzinvásárlásra. Jó volt kicsit egymás mellett ülni és egymással beszélgetni, látni a gyerekek utazási örömét, a Te általad teremtett gyönyörű tájakat, élvezni a folyóparti csendet és a jó időt. Kérünk, áldd meg azokat, akik szeretettel vettek körül bennünket, míg vendégeik voltunk. Fizess meg nekik bőségesen! A jármű nem mozog már alattunk, bár néha még úgy tűnik. Add, hogy itthon megpihenhessünk. Jézus Krisztusért kérünk. Ámen. násmód, amely — minden emberi segítőkészség nélkül, a hatalom szava jegyében — embertelenséget követett el e néppel szemben? Hatalmasok pedig ma is sokan vannak, a világ minden pontján! És megpróbálnak bennünket — a módszer nem fontos — betörni az igába, hogy „puszta életünkért" folytattassanak velünk harcot — holott csak az ő érdekeikről van szó, Vagy éppen ékverés közénk a feladatuk, hogy szeretetről még csak beszélni se tudjunk? Különben nehéz lenne megérteni a dühüket az ellen a Jézus ellen, aki mást nem akart nyújtani az embernek, csak szeretetett mert így akarta felszabadítani őt hatalmak rabságától. Colin M. Turnbull könyvét nagyon ajánlom azoknak, akik — keleten-nyugaton — szívesen sodortatják magukat az árral, mert ez így modern. Tévedés! Ez halálos veszélyt jelent! Gémes István
