Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
ÚT/TfíHS Karizmatikus mozgalom a rk. egyházban Az USA-beli rk. egyházban érdekes mozgalom indult meg a hatvanas években: a pünkösdi irány. A kát. egyház vezetői sokáig álltak tanácstalanul a nagy mozgalom láttán: befogadják-e, kiűzzék-e? Ma megbékéltek vele, sőt egyházi vezetők is csatlakoztak ehhez az irányhoz, amely tömegeket mozgat meg. Az alábbiakban egy vezető amerikai jezsuitát idézünk, aki három pontban foglalja össze érveit, hogy miért kell az egyháznak ezzel az irányzattal foglalkoznia. Miért kell ma egy rk. teológusnak ezzel az irányzattal foglalkoznia? Azt hiszem, ennek három oka van. 1. A pünkösdi mozgalom a keresztyénség leggyorsabban fejlődő ága ma. Már kb. 12—14 millió ember tartozik hozzá s vannak területek, ahol kilencszer olyan gyorsan nő, mint egyébként a keresztyén felekezetek. Nem lehet tehát róla, mint valami jelentéktelen szektáról beszélni s nem szerezni tudomást róla. 2. Hogy ehhez az irányzathoz való viszonyunkat újra átgondoljuk, ahhoz az egyháznak a Szentlélekről szóló újabbkori tanítása is kényszerít. Katolikus teológusok az utóbbi időben sokkal nagyobb figyelmet szenteltek a Lélek szabad munkájának, mint korábbi generációk. Ezek a munkák a Lelket mint az egyház életének és szerkeze(folyt. az 5. lapról) Adtak vala pedig minden személyt 50 aranyért a gályákra 38 személyt, noha annyian nem valának. Májusnak kilencedik napján 1675 a rabok laistromába irák (melyet méltán hivnak halál lajstromának is) felirák atyjokat, anyjokat, hazájokat, de eladattatások okát, idejét, amint szokás vala fel nem irák; és minekutánna megbélyegezték volna őket, eloszták a gályákra elegy a hadban fogott szerecsenekkel, törökökkel, maurusokkal . . . Mikor laistromba írják vala, mondák a tisztek: mit csinálunk ezekkel, hiszen csak a bőrök s a csontjok!' Az evangélikusok közül útközben haltak meg Borhidai Miklós rábaszentandrási, Göcs Mihály kálnói, Edvi Illés Gergely malomsoki, Mazari Dániel tamási, Trifkovics István lesti, Túróczi Végh András füleki lelkészek és Paulovics Mihály túrócszentmártoni rektor. A megszabadítottak között volt Zsedényi István dörgicsei lelkész. Emléküket kegyelettel őrizzük. Magvetésük nem volt hiábavaló." tének kegyelmi-ajándékelemét látják, amelyet nem lehet a hierarchiához kötni. Éppen emiatt nő a készség is, hogy ilyen, a Lélek munkája nyomán növekvő közösségeket a rk. egyházon kívül is megtanuljuk értékelni és elismerni. Ez a fejlődés azt kívánja, hogy a pünkösdi mozgalmakra barátságosabban tekintsünk, mint azt előbb tettük, hiszen ezek azt állítják, hogy mint a Lélek edényei, a kereszténység karizmatikus megújulásához akarnak elvezetni. 3. A pünkösdi mozgalom nemcsak egy „ökumenikus" kérdés többé, hanem mint amely a saját portánkon is zörget. Legalábbis így érezzük ezt az USA rk. egyházában. Amikor egyházunkban a „Karizmatikus mozgalom" öt évvel ezelőtt megindult, nem gondoltuk, hogy olyan nagysebességű lesz a fejlődése. Ma kb. ötvenezerre tehető tagjainak a száma. A mozgalom az egyetemeken kezdődött, de hamar átcsapott a gyülekezetekre, kolostorokra és elterjedt az egész országban, elannyira. hogy 1969-ben az országos pünkösdi konferencia már mint ténnyel foglalkozott vele. A püspöki konferencia elé beterjesztett egyik tanulmány utolsó bekezdése így szól: „A bizottság arra a megállapításra jutott hogy a mozgalmat mostani működésében nem lenne szabad megakadályozni, hanem meg kell engedni, hogy még tovább fejlődjék. Megfelelő felügyeletet csak akkor gyakorolhatunk fölötte, ha a püspökök, éppen úgy mint a lelkipásztorok, befogadják ezt a mozgalmat és maguk vezetik. Vigyáznunk kell, hogy ez a mozgalom a klasszikus pünkösdizmus hibáiba ne essék, hiszen kétségtelen tény kultúránkban az a törekvés, hogy a vallásos tanítást a vallási tapasztalat pótolja. Konkrét javaslatunk, hogy a püspökök figyelmes papokat küldjenek ki a mozgalomba, hogy azokhoz csatlakozzanak. Maguk a karizmatikusok is örülnének ilyen akciónak." Kolozsvár, Erdély. Az Egyesült Protestáns Teológiai Akadémia 25 éves fennállása alkalmából díszdoktorrá avatták Perrett svájci lelkészt, aki a Református Világszövetség főtitkára; Bartha magyar, Csete jugoszláviai ref. püspököket, valamint dr. Mikko Juva-t, az Evangélikus Világszövetség elnökét. Ezen az akadémián képezik ki az evangélikus, református és unitárius lelkészeket. Kis állattan a húsvéti örömhírhez Érdekes, hogy a keresztyén szimbolika kezdettől fogva igénybe vette az állatok képeit is, hogy a feltámadás örömhírét hirdethesse. A következőkben egy kis állat-lexikont" állítottunk össze a fegfontosabb szimbólumokból. A gyöngykagyló eredetileg Mária szimbóluma, aki magában rejtette a „legeslegdrágább gyöngyöt", Jézust. De ábrázolja Jézus sírját is, amelyet az Ur feltámadásakor felnyitott. Ezért lett feltámadás-szimbólummá is és a festészetben szívesen borítanak be szarkofágokat kagylókkal és csigákkal— Már a pogány világban a halhatatlanság szimbólumának tekintették a pávát, mennyboltozatszerűen csillagozott nagy, színes farktolla miatt. Őskeresztyén katakombákban találhatjuk, mint az örökkévalóság szimbólumát. De a feltámadás ábrázolására is szívesen használják, mert bár elveszíti tolláit, azok újra életre kelnek. — A legendás, gyönyörű főnixmadár a legrégibb keresztyén szimbólumok egyike és életet, feltámadást, tisztaságot jelent. A monda szerint beleveti magát a lángok közé, hogy a hamuból megújhodva térjen újra vissza az életbe. Legősibb Krisztus szimbólumunk. — Az oroszlán a mindenható Krisztust ábrázolja. Hieronymus szerint képe a feltámadásnak, a fény napja győzelmének a sötétség fölött, s az üvöltő oroszlán a halottak Krisztus által való feltámadását szimbolizálja. — Az összes költöző madár szintén a feltámadást szimbolizálja, mert az áttelelés után „mind visszatér". — A lepke ősidők óta a legismertebb feltámadás-szimbólum, mert csúnya burkát leveti magáról és a fényben él. Az ókorban vele ábrázolták az emberi lelket is. — Templomok főbejárata fölött gyakran jelenik meg az oroszlán társaságában a bika és akkor mindig a feltámadás erejét ábrázolja. — Tavaszi visszatérése miatt korán lett a feltámadás madara a gólya. Jer 8, 7 szerint azokhoz az „igaz" madarakhoz tartozik, amelyek tudják, mikor kell elköltözniök. Hasonlóképpen áll ez a fecskére is, mint költözőmadárra. Ma ennek az ábrázolási módnak nem sok figyelmet szentelünk. De ne feledjük el, hogy a középkori gondolkodáson nevelkedett festők, szobrászok ezt a „nyelvet" vették igénybe, mint kifejezés-formát, mert azt akkor mindenki értette.
