Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-05-01 / 3. szám
HofaF ? i). ÍOk éJ'7 ?*/. ÉAvj)C/2 ])rt&üczy LíCúfZ/EtZ , PA & ÚT/TÁR5 MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XVII. évfolyam 3. szám 1973 május A megkeseredett pünkösdi ember Csel 2,36-38 Majdnem két hónapnak a távol ködébe veszett bele immár a golgotái kereszt. Ennyi idő alatt még a legnagyobb szenzáció is elhétköznapiasodik. Az utca közvéleménye már régen napirendre tért fölötte. Akiket legközelebbről érdekelt, már azok sem gondoltak rá sokat. A farizeusok nem tudnak már örülni győzelmüknek. Hozzászoktak már. Akiket pedig a lelkiismeretük nyugtalanított, azok nyugtalanságát elaltatta az a nagy csend, ami azóta erre a kérdés-e ráborult. A föld, mely akkor megingott, azóta megy megbízhatóan tovább a maga útján. A sírok újra lezáródtak. A nap, mely akkor elsötétült, visszatért hűségesen a régi rendhez. Akiknek a kezéhez a Jézus vére tapadt, most nyugodtan viszik már véres áldozataikat az oltárhoz. Annás és Kajafás, Jézus hamis bírái, méltóságteljesen forgolódnak az oltár előtt. S akik a nyelvüket öltögették az Istenre ott a Golgotán, most ugyanazzal a nyelvvel zengik Isten dicséretét. És most, amikor már minden rendben van, egyszerre előáll egy ember, s a múlt temetőjéből, a feledés göröngyei alól kiássa a porlepte keresztet és magasra tartja: „Jézust ti megfeszítettétek!“ Félelmetes dolog, amikor a Szentlélek rádöbbenti az embert arra az igazságra, hogy a bűneim nem múltak ki akkor, amikor múlttá váltak, hanem élnek. Élnek — a legelső pajkos gyermekcsínytől kezdve a legutolsó gonosz tettemig, amit már érett ésszel követtem el botorul. Élnek a félelemből gyermekszájamból kicsúszott első füllentéstől kezdve a mai bűnömig, mellyel tövist szúrtam a nyelvemmel embertársam szívébe; élnek az első gondolattól kezdve, amit nem mertem elmondani az édesanyámnak, egészen beszennyezett képzeletem utolsó gondolatáig; élnek az első durcás érzéstől kezdve, mellyel elfordultam az ételtől, amit szeretettel rakott elém az anyám, az utolsó irigy, lázadozó indulatig. Mind élnek, nemcsak azok, amikről más is tud, hanem a sötétség cselekedetei is. Nemcsak azok, amik fölött magam is csak mosolyogni tudtam valamikor, hanem azok is, amelyekre még gondolni is kín, amelyeket rettenetesen szégyenlek s amelyeket szeretnék kitörölni nemcsak az életemből, hanem az emlékezetemből is. Ezt a Szentlélek nélkül nem látja meg soha az ember. Nélküle is érzi ugyan, hogy bűnős, de eközben mindig csak a jelen bűneire gondol vagy a közelmúlt bántja. Azt a sok bűnt, amit eddigi életemben elkövettem, csak a Scholz László Pünkösdi ének Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj, sebes zendülő szélszárnyakon! Gyűljön ki lángod bennünk mint kígyúltak, Kettős tüzes nyelveid egykoron! Egy akarattal együtt vagyunk híven, Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben: Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten! Szent keresztségünk a váltság pecsétje, üdvösségünknek első záloga. Bűnbocsánatnak oltári szentsége A Krisztustól szerzett szent vacsora. Mindkettőt használd föl minden hivek közt Igéddel együtt, mint drága szent eszközt — Építsd meg népedet Szentlélek Isten! Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, Isten azonban Úrrá tette öt. Isten jobbjáról, Krisztus, ha lenézel, Szánd meg a bűntől megkeseredőt. Küldd el Szentlelkedet megtérésünkre, Pünkösd legyen vétkeink igaz tükre — Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten! Csúfolhat: édes bortól vagyunk részeg S üldözhet ördögi mód a világ. Meg nem rettentenek háborúk, vészek, Boldog dicsőség a vértanúság. Biztass a harcon, könyörgünk Tehozzád, Vigasztalj: végre mienk lesz az Ország! Gyámolítsd népedet, Szentlélek Isten! Csel. 2. alapján.- r Kér. énekeskv. 756. Szentlélek tudja elém állítani. Borzalmas hegy! Nem csoda, ha megkeseredik tőle a szívünk. A Szentléleknek azonban ennyi még nem elég. Világossá akarja tenni előttünk azt a döbbenetes igazságot is, hogy üldöznek engem a bűneim. A bűneim halhatatlansága után a bűneim hatalmáról beszél. Péter apostol pünkösdi igehirdetésének utolsó mondata úgy hangzik, mint valami leleplezés: „Tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy . . . Jézust . . . ti megfeszítettétek." — Hiszen tudta ezt mindenki, de nem beszéltek róla. így a piacon szélnek ereszteni, ez a szennyesnek a kiteregetése, pellengérre állítás! A Szentlélek ezzel azt akarja világossá tenni előttünk, hogy a bűneink nem emberi emlékezetben vagy az éter hullámaiban, vagy valami más csillagtesten élnek, nem valami bezárt könyvben vannak megörökítve, hanem üldöznek minket. Utol akarnak érni minket, hogy leleplezzenek s megmutassák ennek a világnak, hogy kicsodák vagyunk igazában. Rettenetes dolog tudatára ébredni annak, hogy üldöznek engem a bűneim! Hadd próbáljam meg egy képpel közelebb hozni azt a gondolatot, hogy mi történik akkor, amikor a bűnök utolérik az embert egészen, amikor nemcsak kóstolót adnak magukból, hanem egészen lelepleznek minket. Képzeld el, hogy életedről készül egy hangosfilm, amelyen rajt van mindaz, amit valaha csináltál: a munkád, a terveid, szíved minden érzése, agyad minden gondolata, eltitkolt bűneid sokasága, szándékos és akaratlan bűneid, minden, de minden, ami benned valaha is végbement. Gondold el, mi lenne, ha most megjelenne itt ez a film a te életeddel. Ha névtelenül peregne is le, akkor sem tudnád végignézni, mert az ember nem bír el ennyi leleplezést. Ha (folyt, az 5. lapon)
