Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
ÚT/TÉH5\~D_______ V egyesházasság Első ízben tárgyaltak Magyarországon a római katolikus és protestáns egyházak képviselői erről a súlyos kérdésről. Az első találkozó után a következő közleményt adták ki: „A magyarországi római katolikus, református és evangélikus egyház egyegy, szakértőkből álló, kisebb képviselete konzultációt tartott a vegyesházassággal kapcsolatos kérdésekről 1972. november 20-án a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa irodájában. A konzultáción jelen voltak római katolikus részről dr. Udvardy József püspök, apostoli kormányzó vezetésével dr. Miklós Béla egri kanonok, Winkler Lajos teológiai professzor; református részről dr. Bakos Lajos püspök vezetésével dr. Czeglédy Sándor és dr. Szabó László Ambrus teológiai professzorok; evangélikus részről dr. Prőhle Károly professzor, akadémiai prodékán vezetésével dr. Selmeczi János, a Teológiai Akadémia Teológus Otthonának igazgatója. A há-Állásnélküli papok Ilyen is lehetséges, persze csak Amerikában. A jelentés mögött azonban nagyon komoly kérdések tömege húzódik meg. Csökken a száma a vidéken élő gyülekezeteknek, mindenki a városba fut. Felbomlanak a vidéki gyülekezetek, a vallásosság és hitélet már nem fog olyan magától értetődően a mindennapi élethez tartozni, mint a családiasabb környezetben. Nagyvárosi embereink pedig igen nagy vargabetűket írnak le legtöbbször, mig a gyülekezetét „fölfedezik“ — ha egyáltalán! A másik ok: sok amerikai misszionárius jött haza és egyszerre kevés lett a hely. Ez is jellegzetes tünet. Miközben az egész világ missziói mezővé vált, egyre nehezebben lehet majd felosztani a területeket a régi címke szerint: missziói és misszionáló terület. Új látásért kell kérnünk a misszió Urát, nehogy „elszaladjon a kocsi" az orrunk előtt. Csak akkor van gyülekezeteinknek létjogosultsága, ha önmagukat misszionáló gyülekezet-munkaközösségként értik. Mert ami nem nő, az fogy! Stagnálás nincs, csak fogyás! zigazdai tisztet az ökumenikus Tanács mb. főtitkára, dr. Vámos József professzor látta el. A konzultáció légköre testvéri és szeretetteljes volt. Kifejezetten hangsúlyt kapott a felek részéről az, hogy a konzultáció tájékoztató jellegű megbeszélés volt, amelyen a résztvevők saját felfogásukat juttatták kifejezésre. A vegyesházassággal kapcsolatos kérdések ily módon történt beható megbeszélése után a résztvevők az egyházaik között fennálló hitelvi különbözőségek fenntartása mellett is hasznosnak tartották a kozultációt és kifejezték abbeli készségüket, hogy hitelvi különbözőségeik mellett is hajlandók készséggel és örömmel együttmunkálkodni a közös, nagy emberérdekű ügyekben, amelyek közé tartozik a házasságra való komoly előkészületnek, a házassági kötelék fenntartásának, a gyermekáldás megbecsülésének, valamint különösképpen is a vegyesházasságban élők békés együttélésének munkálása. Egybehangzó meggyőződése a konzultáció résztvevőinek, hogy a szerétéiből fakadó ökumenikus lelkületű együttmunkálkodással sok jó és hasznos szolgálatot végezhetnek egyházaik, népük és az egész emberiség javára. Erre való készségük bizonyságaként hajlandók arra, hogy a jövőben további hasonló jellegű megbeszéléseket folytassanak egymással.“ A beszélgetés során tehát kitűnt, hogy a római katolikus egyház és a protestáns egyházak álláspontja a vegyesházasságra vonatkozólag sem elvileg, sem gyakorlatilag nem változott és a súlyos ellentétek változatlanul fennállnak. Viszont a találkozás alkalmat adott arra, hogy a felek az egyházak közötti kapcsolatok rendezéséről, továbbá a vegyesházassággal öszszefüggésben a társadalom iránti felelősségükből adódó közös feladataikról őszintén beszélgessenek. Ilyen tárgyú és célú beszélgetés folytatása a jövőben is kívánatos. (Evang. Élet) BUDAPEST, Magyarország. Váratlanul elhúnyt dr. Pálfy Miklós, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja, valamint dr. Mihályffy Ernő újságíró, az Evang. Egyház országos felügyelője. 6 A TÉGLA Cement ágyára fektette a téglát a kőmíves. Lapos kanalával biztos kézzel habarcsot vágott rá, S új téglát fektetett föléje, meg sem várva a tégla véleményét. Szemlátomást nőtt, egyre nőtt a fal. Magasra emelkedhet a biztos falú ház: emberek otthona. A nagy bérház lábainál eltemetett névtelen téglára gondoltam, Uram. Senki sem látja, miképpen vállalja sorsát — és a többiek is őrá támaszkodnak. Mit számít az, Uram, hogy az alapfalban vagy a ház homlokzatán van-e a helyem, ha hűséggel állok posztomon a Te magasztos Építményedben? . . . M. Quoist SUNDBYBERG, Svédország. December 17-én ökumenikus istentiszteletet tartott a helyi gyülekezet. A terv a göteborgi egyháznapok („Göteborg 72“) után született meg, ahol az egyháznapok résztvevői követendő példának minősítették az 1972 pünkösdjén tartott, televízió útján is közvetített istentiszteletet. Ezen az istentiszteleten az egyik igehirdető a magyar gyülekezet lelkésze volt, a finn ortodox és a katolikus egyház igehirdetői mellett. A decemberi alkalomra a holland és francia református, az asszíriai ortodox egyház, a finn pünkösdista, a lett evangélikus, a román ortodox, valamint az anglikán egyház lelkészei mellett a magyar gyülekezet lelkészét is felkérték szolgálatra. SZOVJETUNIÓ. Mikko Juva, az Evangélikus Világszövetség elnöke a nyáron látogatást tett Észtországban és Lettországban. Útja után elmondta, hogy ezekben az országokban a gyülekezetek tevékenysége kizárólag a templom területére szorítkozhat, de annál nagyobb az istentiszteleti részvétel. Az állam megpróbálja ugyan az embereket a marxista ideológia szerint oktatni, de az egyháznak van lehetősége a létezéshez. A marxizmus és kereszténység közötti dialógus szóba sem jöhet. (sepd)
