Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
ÚT/TftfíS EGYEDÜL MARADTAM Ravasz László saját, 90. születésnapjára Meghívó Egyedül maradtam. Kedveseim szétoszoltak, ki-ki az övéihez. Akik a legdrágábbak voltak nekem, azok elmentek az örökös hazába Ahhoz, aki őket a legjobban szerette és akit ők nem tudtak eléggé szeretni. A többiek a földi életben találták meg a maguk párját s egész életükkel ragaszkodnak hozzá. Csak én maradtam egyedül. Óh, ez az egyedüllét néha nagyon a lelkemre nehezedik. Ügy szomjúhozom azok után, akik elszakadtak tőlem, mint a száraz ág a lehullott levelei után, mint a bokor üresen maradt fészke a tengeren túlra röppent lakója után. Vannak körülöttem drága lelkek, akik gyöngédséggel és szeretettel vesznek körül, de emberöltők távolságán át úgy tekintünk egymásra, mint két szembetalálkozó hajó utasai, akik azért közelednek egymás felé, hogy örökké eltávolodjanak. Nincs senki, aki megértene; emlékeim másokat nem érdekelnek. Érzéseimre jó akarat, de nem visszhang felel. Mintha valami üvegfal ereszkedett volna közém és a világ közé. Úgy tetszik, mintha felesleges volnék. Még itt élő időszerűtlenség, itt felejtett avarlevél egy olyan fán, amelynek már nem az a tavasza, ami az enyém. De ha lelkem figyelmes az Isten Igéjére és elmerül az Ö tanácsának ismeretében, akkor átmelegedő lélekkel látom, hogy ez nem büntetés, hanem ajándék. Isten készítget arra, hogy Hozzá térjek. Szent keze egyenként veszi el tőlem mindazt, amit a világ adott, mert engem akar egyedül és azt akarja, hogy én egyedül Őt keressem. Betakart engem ennek a világnak ezerféle viszonylatába. Most bont ki belőle. Azt akarja, hogy idegenné váljak, mert találkozni akar velem. Azt akarja, hogy ne tekintsek hátra, mint Lót felesége, mert egy elmúló, égő város-, az élet városából: e múló világból menekülök az Ő hazahívó karjai felé. Készítget arra, hogy csak Vele legyen társalkodásom. Ö legyen mindenem, mert nemsokára át kell mennem azon a keskeny pallón, ahol mindenki elhagy, senki sem segíthet. Ahol az emlékek teherré válnak, egyedül Ő a segítség. Egyedül Ö tart meg és szállít át erős karjaiban a túlsó partra. Kezdem úgy érezni, mintha boldog találkozásra egy csodálatos palotába mennék. Mögöttem bezárul elhagyott világom ajtaja, elhallgat édes vagy fájó zűrzavar. Leperegnek rólam emlékei, koszorúi, sebhelyei, mint ahogy a szárnyra kelő kócsag előbb lerázza tolláról a vizet. Hívogatnak belülről zengő zsolozsmák, szemembe szitál a félig nyitott ajtó fénye s egész lényemet eltölti. Ki az, akivel találkozni fogok, amikor a küszöböt megrogyó lábbal átlépem? Már itt minden tárgy arról beszél; EZ AZ Ö ARANYOS FELHÁZA. Hívei, szolgái, palotát álló cselédei némán is róla beszélnek, s betölti a termeket az Ö nevének dicsősége. Érzem közellétét, velem van nagy, áldott szerelme. Szívemhez szorítom ígéreteit, bízom abban, Akit értem küldött és AKI vérével elpecsételte az én meghívásomat. Nem vagyok egyedül! Az Atya velem van. Ajkam talán néma, de fáradt lelkem már énekel. STOCKHOLM, Svédország. Az év első hónapjában Rinne Károly ny. esperes látogatja meg a stockholmi gyülekezetét Turkuból, Finnországból. Meleg hangú levelében köszönetét fejezte ki az Útitárs hűséges küldéséért; úgy érzi, kedves szolgálatot töltött be ez az újság a finn-magyar egyházi kapcsolatok továbbápolásában is. Különösen örült Túróczy Zoltán püspök úr írásának, mely „örüljetek" címen jelent meg a lapban. Túróczy püspök úr a legkedvesebb magyar barátja volt, emlékét hálás szeretettel őrzik a finn egyházban. Előadását is az ő emlékének szentelve, „Túróczy Zoltán püspök jelentősége a finn egyházban" címen tartja. Levelében többek között megemlékezett arról is, hogy a finn nyelvű bibliafordítás 300. évfordulóján Ryti finn államelnök is különös mértékben felfigyelt Túróczy püspök úr gondolataira. A jelenlevő finn érsektől meg is kérdezte a turkui dómban: „Ki ez a magyar püspök, aki ilyen mély értelmű beszédet mondott?" Gyülekezetünk szeretettel köszöntötte a tavaly nyugállományba lépő esperest és nagy örömmel várja nemcsak januárban, de minden alkalommal szolgálattételre gyülekezetünkben. Az Európai Prot. Magyar Szabadegyetem 1973. évi tanulmányi hetét ápr. 28. és máj. 5. között az ausztriai Walchsee-ben (A-6344, Hotel Seehof), Kufstein mellett rendezi meg. A konferencia tárgya: Hit — tudomány: múlt és jövő között. A rendezők az előadások megtartására neves nyugati és keleti tudósokat kértek fel. A Budapesti Evangélikus Leánygimnázium 1937-ben 94 magyar fogoly nevével emléktáblát állított fel Kufstein várában. Ezt a tanulmányi hét résztvevői ünnepélyes megemlékezés keretében megújítják. Elhelyezési—2—3 ágyas szobákban. Díj: személyenként 1150.—, fürdőszobás szobákban 1300.— osztrák Schilling. Érdeklődés és jelentkezés a konferencia titkárságánál: A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. A kufsteini vár a császártoronnyal A háttérben az Alpok BUENOS AIRES. Argentína. Temploma alapkőletételének 15. évfordulóján emléktáblát helyezett el a Buenos Aires-i Magyar „Krisztus Keresztje" Evangélikus Gyülekezet a templom belsejében. imádkozott Hefty László lelkész, ünnepi beszédet mondott Dr. Vácz Elemér. Utána a Nőicsoport látta vendégül a megjelenteket. Keve László presbiter a gyülekezet múltját elevenítette fel vetített képekkel.
