Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
5 _ Szalay István ÚT/TfíRS Lelkésziktatás Stuttgartban Jókai egyik regényében valahol azt írta, hogy akinek nincs apja, árva, akinek anyja nincs, az árvább, akinek se apja, se anyja, az a legárvább. Emigrációnk keserves éveiben, a sehovanem-tartozás korában így alakult át ez a mondás a lelkemben: akinek nincs hazája, az árva, akinek nincs hite, vallása, az árvább, akinek se hazája, se vallása, az a legárvább. dó felé. S a válasz sem volt kevésbé határozott: „Elhatároztam!“ Utána következett az új lelkész igehirdetése Jel. 22, 12—21 alapján. Rámutatott arrra a feszültségre, amelyben a visszajövetelét a közeljövőre megígért Úr gyülekezetének élnie kell, amíg el nem jön a nagy nap, az Ö napja. Mint feladatot jelölte meg a gyülekezet fölkészítését az Úr napjára. Az ünnepi istentisztelet gyülekezete Az első sorban, balról: Kótsch Lajos, Gémes István, Dr. Büchsei, Dr. Eberhard, Hirth egyháztanácsos, Dr. Vajta Vilmos, mögötte Szalay István felügyelő. Gémes Istvánnak 1972. nov. 26-í beiktatása a magyar lelkészi szolgálatba, fényesen bizonyította, hogy mi, magyar lutheránusok nem tartozunk az utolsó kategóriába! Nagyszámú gyülekezet vett részt a stuttgarti Leonhardskirche-ben tartott ünnepélyes istentiszteleten. A bevezető liturgikus szolgálatot Borsiczky Imre ny. ev. lelkész (Nürnberg) végezte- majd Kótsch Lajos németországi vezető lelkész iktatta be Gémes Istvánt új szolgálatába: „Elhatároztad-e, hogy a Németországi Magyar Evangélikus o i ■ Gyülekezetben elvállalod a lelkészi szolgálatot és hogy azt az Úr Jézus követeként és a rád bízottak pásztoraként teljes hűséggel és igazán végzed?" — hangzott kérdése a beiktatan„Ilyen értelemben nyújtom ki testvéri kezemet római katolikusok, reformátusok, szabadegyháziak felé: legyünk egyek ebben a szolgálatban“ — mondotta a beiktatott lelkész. Utána a testvéri üdvözlések szinte véget nem érő sora következett. Nagy öröme volt a gyülekezetnek, hogy ott volt Hirth egyháztanácsos a Württemberg! Tartományi Egyháztól s Class püspök és az Oberkirchenrat köszöntését tolmácsolta (a beiktatott lelkész ennek az egyháznak a lelkésze Stuttgartban). Dr. Eberhard egyháztanácsos, a gyülekezet nagy barátja, az Evangélikus Világszolgálat és a Világszövetség Német Nemzeti Bizottságának üdvözletét mondta el. Ugyancsak megjelent a Stuttgart-Bad Cannstatt-i Luther-ről elnevezett egyházközség másodelnöke. Dr. Büchsel, aki örömét fejezte ki, hogy az ő gyülekezetének lelkésze most ezt a fontos munkát is végezheti, bár cannstatti állásában éppen elég tennivalója van. D. Dr. Vajta Vilmos, Strasbourg! kutatóprofesszor, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének nevében üdvözölte melegen a beiktatottat és kérte Isten áldását munkájára. Szekeres László vezető lelkész a Németországi Magyar Ref. Szolgálat nevében mondott szívélyes szavakat, Kardos István ref. hitoktató pedig a maga és 70 kastli protestáns diákja (akik közül három ifj. presbiter jelen is volt az istentiszteleten) nevében mondott köszöntőt. Nagy öröm volt látni P. Szőke Jánost, a dél-németországi magyar római katolikusok lelkigondozóját, aki igaz ökuménikus szellemű köszöntést mondott Az igen hosszúra nyúlt istentisztelet után, melynek végén a beteg világi elnök nevében Szalay László köszöntötte sok szeretettel az új lelkészt, a gyülekezet sehogy sem akart szétoszolni. A jelenlevők fele, kb. 80 ember, a vendégekkel együtt átvonult a gyülekezeti terembe, ahol késő estig tartott szeretetvendégségen örülhettek egymásnak a távolról és közelről jöttek és szőttek terveket a jövőt illetően. A gyülekezet megismerhette a lelkész családját és üdvözölhette Vajta Vilmos feleségét is, aki szintén résztvett ünnepünkön. NÜRNBERG, Németország. Havonként egyszer szeretetvendégségre gyűlnek össze magyar testvéreink, melynek keretében istentisztelet, valamint előadások vannak. Mit szól ehhez? „A társadalmi presztízs megkívánja, hogy az ember pénzt adjon ki, amije nincs is; olyan tárgyakra, amiket úgysem használ; hogy velük embereket bőszszántson, akiket ki nem állhat „