Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
Imádság ÚT/TflfíS Az Újtestámentum alapmeggyőződései közé tartozik az, hogy Jézus Krisztusnak e világra jöttével az emberiség a Messiás korszakába lépett. Ami eddig volt — teremtéstől kezdve minden prófétán át — mind a régi korszakhoz tartozik, mert most valami egészen újnak a tanúi lehetünk. Mégis szöget üt a fejébe annak, aki a Zsidókhoz írt levelet olvassa, rögtön annak első két verse: „Miután az Isten sokszor és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, most a napok végén szólott nekünk Fia által . . .“ — Hogy kell ezt érteni? Hiszen a bibliai iratok éppen azt tárják a szemünk elé, hogy a „szentek“ mindig is hivatkozhattak istenélményeikre, hogy életük hétköznapjaiban „találkoztak“ a magát megmutató Istennel. A próféták meg éppen annak a bizonyságai, hogy Isten egészen döntő módon szólt bele az életükbe, elannyira, hogy sokszor akaratuk ellenére is eszközeivé tette őket (lásd Jeremiás!). De itt vannak korunkban is a „látnokok“, a „messiások“, a „megszállottak“ — akik mind valami isteni kijelentésre hivatkozva gyűjtik maguk köré az embereket és aratnak igen sokszor nagy sikereket. Miért mondanánk ezeknek, hogy csalók és ámítok, mert a Zsidókhoz írt levélben az áll, hogy utoljára Isten a Fia által szólt? Két szempontot említünk csak, amelyek a kérdésre választ adhatnak, ill. azt megkönnyíthetik. 1. A Biblia írói mindazt, amit Isten velünk és értünk tett, szívesen nézik az ígéret és beteljesedés kategóriáiban. Az ótestámentum nagy emberei Isten ígéreteire építettek és nem szégyenültek meg soha. Ezzel az ígéretsorozattal — akár egyeseknek, akár egy egész népnek szóltak azok — és az ígéretek beteljesedésével Isten megszerezte az emberek bizalmát. Az Újtestámentumban is igen erősen megmutatkozik ez a „bizalomra méltóban“ való hit fontossága. „Ha mi bizalmatlanok vagyunk is, Ö bizalomra méltó marad, mert ö nem tudja megtagadni önmagát“ (2Tim 2, 13). Azonban ezek az ótestámentumi ígéretek — minden részleges, azonnali beteljesedés ellenére is — valamiképpen torzók maradtak. Ábrahámnak megszületik a fia, de csak gyarló ember marad; Mózesre való tekintettel megmenekül a rabszolgaként tartott nép elnyomóitól, de ez még nem jelent számára tökéletes, teljes szabadulást. Ezt mutatja a később mindig újra és újra felbukkanó szemrehányás, hogy a nép áhítozik az egyiptomi húsosfazekak után. Ezért tulajdonít az Újtestámentum Jézus születésének olyan nagy jelentőséget, mert valamiképpen érzi, tudja, hogy most nem valami idői, emberi gyarlósághoz kötött jön, hanem valaki, akinek örök lesz a hatalma és uralma. Ezért a meggyőződés is, hogy Jézus után nincs az Istennek több mondani valója számunkra. Vele megérkezett nemcsak a régen várt messiási korszak, hanem az Isten mondanivalójának summája. Ahogy ö élt, tanított és ezt a tanítást gyakorolta, az végérvényes összefoglalása minden isteninek. Nem ok nélkül adta egész működésének összefoglalását Jézus ebben a mondatban: „Térjetek meg, mert az Isten uralma van jelen köztetek!“ — ahogy azt Márk evagélista följegyezte számunkra. 2. Sokszor megpróbálták már megérteni és szabályokba foglalni, hogy mi is egy szekta. Bár nem szívesen használjuk ma ezt a szót, mégis alkalmazható azokra, akik legtöbbször közvetlen isteni sugallatra, hangra hivatkoznak és megalkotják csoportjaikat. Az eddig meghatározó kísérletek között talán a legjobbnak azt tartom, amely szerint szekta ott keletkezik, ahol elfogadják ugyan Jézust, de mindig valami plusszal együtt. Azaz hisznek Jézusban, de nem találják elegendőnek az Ő személyét, munkáját, üdvösségét, hanem azt mindig megtoldják valamivel. Azt hiszem, itt kell a Zsidókhoz írt levél első mondatait teljes érvénnyel alkalmazni. Hogy Isten utoljára Fia által beszélt hozzánk, az azt jelenti, hogy ezt a Benne megjelent, megtestesült Igét nem kell tovább foltozni, kiegészíteni. Isten őbenne mindent elmondott, közölt s a mi feladatunk — különben ez az egész Zsidókhoz írt levél központi témája — erre a beszédre való figyelés! Ezért a levél összehasonlításai: Krisztus nagyobb az angyaloknál, a prófétáknál, Melkisédeknél, a főpapnál, az áldozatnál. S ezért az óvás: ma, ha az ö szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket! Te vagy egyedül szent Úristen, Te csodák forrása. Te erős vagy. Te nagy vagy. Te vagy a legfenségesebb. Te vagy a mindenható Király, Te, szent Atyánk, Égnek és földnek Királya. Te vagy a jóság, Te elevenítesz meg, S Te vagy az Igazság. Szeretet vagy Te, Bölcsesség, Szerető alázat. A türelem vagy Te, A béke vagy Te, Téged keresünk mi. Határtalan gazdagság vagy Te. Csodálatos bőség, Ami szívünkből hiányzik. Egyedül Te vagy szent Úristen, Te csodák forrása. Ámen. Assisi Szent Ferenc Petőfi emlékév Petőfi szobra Budapesten És a végén a Fiú által
