Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-07-01 / 4. szám
ÚT/TfífíS 8 Csendesnapok Kastlban Iskolánk ápr. 9—11—ig tartotta meg ebben az évben a hagyományos csendesnapokat. Protestáns gyülekezetünk keretében ezúttal igen érdekes kirándulást tettünk a felső-frankföldi Svájcba. Hétfőn, 9-én, indultunk Sulzbach-Rosenbergbe, ahová egy órai utazás után érkeztünk meg. Rövid városnézés után a heideckei esperes fogadott minket. Rövid istentiszteletet tartott, majd elmondtaa sulzbachi evangélikus gyülekezet történetét. Beszélt Sulzbach város történetéről is, ami színességével valamennyiünk figyelmét lekötötte. A gyülekezet nevében presbitériumunk elnöke mondott köszönetét a szíves vendégfogadásért. Sulzbachból Pottenstein-Teufelshöhe felé vettük útunkat. Megtekintettük a barlangot, amelynek cseppkőképződményei gyakran egy barokk templomnak kijáró áhítatot követeltek. A cseppkőbarlang megtekintése után folytattuk útunkat kirándulásunk utolsó állomása, Gössweinstein felé. Ide az esőcseppekkel együtt érkeztünk, amik meghiúsították a korábban tervezett programot. (folyt, a 7 lapról) munkatársat, hogy írjanak lapunknak e kérdésről. Eredmény: egyszeribe mindenkinek sok dolga volt — s ezért mindmáig adósok vagyunk a cikkel. Az „Isten halott-teológiánál“ más a helyzet. Nietzsche óta már sok-sok felmelegítését megéltük ennek az eszmének. S ha a háború utáni nyugati teológia Bonhoefferre hivatkozva (joggal-e, nem lehet tudni) egyszerre nekirontott a kérdésnek, nem feledhetjük el, hogy igen korlátozott angolszász-teológia maradt. De ami sokkal fontosabb: tagadjuk, hogy megtermékenyítette volna a teológiai gondolkodást, mégkevésbé a gyülekezetekét. Hogy sokkal többet foglalkoztunk az egyes keresztyént, következésképpen a gyülekezetei érintő problémákkal, az talán kis igazolás arra, hogy miért szenteltünk olyan kis teret a modernkedők sokfajta csoportjának. Sok olvasónk levele ezt, mint helyes lépést, igazolja. Másnap, 10-én de. került sor az első vitaindító előadásra, amit meghívott előadónk, Gémes István stuttgarti evang. lelkész tartott. Az előadás témája a tolerancia volt. A vitaindító bevezető után hatos csoportokra oszlottunk s a bevezetőben érintett, témán belüli részterületeket először magunk között, a csoportokban vitattuk meg. 40—50 perces diszkusszió után újra összejöttünk és a csoportvezető presbiterek megvilágították a csoportjaikban kialakult véleményt. A beszámolók után pedig közösen vitattuk meg azokat a kérdéseket, amelyekkel kapcsolatban elté(folyt, a 6. lapról) Egyszerre győzedelmesen kiáltotta a Kereszt dicséretét: „Elvégeztetett!" — Az író utolsó tolmácsolásában hozzáfűzi: „S mindez úgy hangzott, mintha azt mondotta volna: Az egész csak most kezdődött!" Az a keresztény hivő, aki maga is tudja, mit jelent a lélek harca földi életünkben, nem tudja majd letenni ezt a könyvet anélkül, hogy önmagát föl ne ismerné. Igen, Krisztus előttünk járt, mindenben megkísértetett. Nem olyan Főpapunk van, aki nem értene meg bennünket (Zsid 4, 15). Kazantzakis Jézus regénye olyan kegyesség hagyományosainak szól, akik tán elfelejtkeznek arról, hogy a hit élete önmagunkkal való küzdelem s csak önmagunk, az óemberünk halála árán tudunk újból erőre kapni Krisztus követésében. De ö már előttünk járt. Ö maga is megkísértetett. Ez a megkísértett hivő vigasztalása. Krisztus diadala az övé is lehet. — Kazantzakisnak nagyon konvenciómentes képet kellett rajzolnia Krisztusról, hogy ezt érzékeltesse. Magam azonban azt látom, hogy regényében szinte a világirodalomban páratlanul jellemezte a reformáció egyik alaptételét: simul iustus et peccator (egyszeriben igaz és bűnös). Az ortodox hagyomány környezetében azonban szinte páratlan az a merészsége is, hogy ezt Krisztusra is meri alkalmazni. Ezt előtte csak Luther kockáztatta meg. Pedig ez az evangélium misztériuma. Vajta Vilmos rő véleményeink voltak. — Ezeken a diszkussziókon a 8—13. osztályig vettünk részt. A kisebb diákoknak Gémes Istvánná tartott lebilincselő és színes foglalkoztatásokat. Ezek keretében a kisdiákok sok új történetet és játékot ismertek meg. Délután folytattuk a beszélgetéseket, amelyeknek kapcsán közel kerültünk nemcsak egymáshoz, hanem előadónkat, G. Pista bácsit is szívünkbe zártuk. Szerdai témánk a születésszabályozás volt. Ezt a témát is hasonló módon vitattuk meg, mint az előbbit. A téma időszerűségének megfelelően (körünkben is nagyobb volt az érdeklődés ezen a téren, mint vártuk. A csendesnapok méltó befejezését a záró istentisztelet jelentette, amit vendégünk, Gémes István tartott. A számunkra kicsit furcsa, de sajátságos prédikáció mindnyájunknak nagyon tetszett. Ezúttal szeretnénk még egyszer köszönetét mondani előadóinknak, hogy készségesen elvállalt és megtartott előadásaikkal szép és felejthetetlen élményt szereztek nekünk. Fenyves Csaba ÚT/TftRS Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 3.50 ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank Filiale Stadtoldendorf „ÚTITÁRS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztö-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztöbizottság- Redaktionsausschuß: L. Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. J. Tóth, 12 Ch Castelver, CH-1255 Veyrier, Schweiz; R. Pátkai, 36 College Rd. Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr. 12996/1973
