Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-07-01 / 4. szám
ÚT/TfíRS D \ (folyt, a 3. lapról) A Szentírás azt mondja, hogy két úr szolgálata lehetetlen. Ezt pszichológiailag igy fordíthatnám le: tiltakozik az első fokon való megmaradás ellen. Azt mondja, hogy a megszerzés még nem bírás, esetleg csak birtokbavétel, de nem azzal való élés, s mint ilyen, Isten konkurrenciájává nőheti ki magát. Amikor Máté 6, 24-ben Jézus arról beszél, hogy senki két urat nem szolgálhat, mert vagy gyűlöli az egyiket és szereti a másikat, vagy ragaszkodik az egyikhez és a másikat megveti, nem szolgálhatja Istent és a pénz istenét, akkor tulajdonképpen erre a nagy veszélyre mutat rá. — Pál apostoltól származik az a mondat, hogy minden baj gyökere a pénz szerelme és ez bizony az ember emberhez való viszonyának egyik, szinte állandó tapasztalata. De az első Thess. levél 4, 1—6 verseiből arra is következtetni lehet, hogy a bírás vágya nem áll csupán a pénz területén, Kedves partnere a kéjelgés. Az erotikára felépített pseudó vallási kultuszok, amelyek ma annyira virágzanak, botrányos pszichiáterek „nemi gyógyításai“ stb-stb. mind azt a mélységet mutatják, ahová a regresszióba került ember juthat. Ezért meg kell értenünk az újtestamentum szemléletét abból a korból, amelyben keletkezett. Erre két tény kényszerítette. Pompéji palotából ismerjük egy mozaik padlóról a mondatot: salve lucrum (üdvözlégy haszon) és lucrum graudium (a haszon öröme). A másik tény, ami a görög kultúrából ismerős, a pederasztia, a bacchanáliák és a templomi hetérák ügye. Érthető, hogy kérlelhetetlen az Újtestamentum. Ezért olvastam fel így a Kolossé levél 3. fejezetéből ezeket a verseket: „öljétek ki tagjaitokból az alacsonyrendűt — a paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyeket, bálványimádássá lett teihetetlenséget, mert ezekre Isten haragja zúdul. És amikor a Szentírás ezt elmondta, akkor valami forradalmian magasabb rendűt mondott el. Téves a primitívitás vádja, hogyha a keresztyénségnek ilyen irányú mondanivalóira gondolunk. A keresztyénségnek magasabb rendű életformát hozott és a keresztyénségnek feladata ma is ezt a magasabb rendű életformát hirdetni. Hirdetni azt az életformát, amely nem regradálódik, nem marad vissza a megszerzés fázisánál, megtanulja a birtoklást, a birtokhoz való helyes viszonyulást és a birtoklásról való lemondást is. „Manőverkritika" A liebfrauenbergi ifjúsági konferencia résztvevőinek tizenkétfőnyi stuttgarti csoportja három héttel a hazajövetel után egy hétvégi találkozón foglalkozott a konferenciai élmények elemzésével és értékelésével. A hétvégi együttlét bibliatanulmányozással kezdődött. Újra elővettük Jézus minden bizonnyal legsúlyosabb mondatait, Lukács 14, 25—33—ból. Ez a szakasz már a konferencián is foglalkoztatott bennünket és sok nyitott kérdés maradt akkor hátra. Nehezen érti meg az ember, hogy miért követel Jézus a követőitől olyan gyűlöletet, amelynek „szeretteink" ellen kell irányulnia. Kritika érte az ifjúsági konferenciát néhány ponton. Például még mindig sok az előadás, ill. kötött program, s csak kevés idő van beszélgetésekre. Pedig ennek növekvő igényét nehéz lenne nem észrevenni. Javaslat: legyenek rövidek az előadások (tételszerüen összefoglalva) és hosszúk a megbeszélések—főleg csoportokban! Kevés volt az éneklés, pedig annak nagy közösségteremtő ereje van. Többet kell énekelni! Hiányzott a tavalyi kóruséneklés. — Az áhítatokban feltétlenül hiányoztak a meditáló jellegű (Koltai-féle Driebergenben és Maulbronn ban!) áhítatok. Főleg a reggeli áhítatok feladatát abban látjuk, hogy ne problémákat feszegessenek, hanem sok csenddel és elmélyüléssel vezessenek bele az előttünk álló nap hajrájába. Általános kívánság, hogy a jó, bevált előadókról nem szabad lemondani. De gondoskodjanak a vezetők arról is, hogy a húszon- sőt a tizenévesek is szerephez, ill. feladatokhoz jussanak. Az ifjúság ilyen aktiválása feltétlenül új lendületet és impulzusokat hoz az ügynek. Fölmerült még a kérés, hogy legyenek vetítettképekkel kísért előadások, legyen alkalom nyilvános bizonyságtételre, legyen szabad egy délután. A mi feladatunk nem a primitívitás prédikálása, hanem annak az elmondása, pontosan a Szentírásra való hivatkozással, hogy valaminek a bírása, a megtartása, annak a továbbadása olyan ritmus, amely, nélkül normális ember nem élhet meg. 4 Petőfi emlékév Ikercsillag Eljöttem Petőfi szülőhelyére, s Madách városának búcsút intettem, ünnepév ez! Hiszen százötven éve egy évben születtek ők mind a ketten. 150 év! Mi az, 150 év?! János vitéz elér Tündérországba . .. Ádám a régiből új korba lép ... új küzdelem és új csalódás várja. Küzd és bízik. Ma is, ahogyan régen! Ragyogj tovább, ragyogj a magyar égen, szép tisztafényű ikercsillagunk! Segíts eligazodni, irányt venni .. . csillagfényes útunkon bízva menni... és tapraállni, hogyha roskadunk! T. E. Végül megtárgyaltuk saját javaslatunkat, amelyet Liebfrauenbergben régionális konferenciák tartására tettünk. Elképzelésünk szerint Skandináviában lehetne az északi körzet, a Benelux államokban, Angliában és Észak-Németországban a középső, attól délre pedig a déli körzet. Utóbbinak a szervezését mi vállaljuk. Ausztria, Svájc és Dél-Németország területéről szeretettel hívjuk az érdeklődőket déli körzeti találkozónkra, melyet október 26—28- án rendezünk Stuttgart-Dachswaldban. Témája: ő az Élet — hogy mondjam el ezt ma? Liebfrauenberg a kert felől
