Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-09-01 / 5. szám
A stockholmi Oscar gyülekezet magáévá tette a svédországi magyarok ügyét, megnyitotta előttük kapuit és évek óta minden hó harmadik vasárnapján ott van a magyar protestáns (evangélikus vagy református) istentisztelet. Időnként hangverseny, bazár vagy társas együttlét is. A gyülekezet egyik lelkésze, Erik VJ. Albertson, a nyáron a keleti országokban járt feleségével, saját kocsiján, minden hivatalos jelleg nélkül. Élményeiről cikksorozatban számolt be a Svenska Dagbladet hasábjain. Ebből közlünk az alábbiakban néhány szemelvényt, Pándy Kálmán fordításában. Lengyel vasárnap Lengyelországban észrevenni, mikor van vasárnap. Nemcsak azon, hogy az üzletek zárva vannak és a félbeszakíthatatlan munkáktól eltekintve a gyárak is leállnak. Az utakon vasárnapi sétára mennek a családok. Itt-ott leülnek az útszélen és nézik a forgalmat. Egyikmásik, bizony nem sokan, autón közlekedik. A jólét nem éppen nagy. A parasztok vasárnapi kirándulása szekéren történik. Befogják a lovat, az Moravek Sámuel t nyug. ev. lelkész hosszú betegség után, f. évi október 26-án 60 éves korában Geislingenben elhunyt. Moravek Sámuel Pozsonyban végezte a teológiát, Magyarországon káplánkodott, majd a Felvidékre került lelkésznek. Magyar, német és szlovák nyelven hirdette Isten Igéjét. Lelkészi szolgálatának utolsó állomásai Németországban voltak, ahol élete végéig nem szűnt meg egyháza és a magyarság iránt való hűsége és szeretete. Szalay István folyt, az 1. lapról fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. „Az assony magva", a megígért Megváltó — a reménység alapja! A keresztény ember számára ezért lesz a karácsony nemcsak a szeretet és a béke, hanem a reménység ünnepe is. Úti élmények asszony a gyerekkel és pár meghívott jó barát párnára ül és így baktatnak lassan a vasárnapi békét lehelő vidéken keresztül. Este kiülnek a házak elé az útszélre, a kerítésre vagy a tejeskannaállványra. Nézik a forgalmat és beszélgetnek. Itt, legalábbis falun, a család úgy látszik még összefüggő egységet alkot. Talán azért, mert tőlünk eltérőleg a családtagoknak nem igen telik egyéni szórakozásra. * * * A templomokban is meglátszik a vasárnap. Pár napig voltunk Varsóban, de vasárnap inkább a vidéki templomokat látogattuk. És mindegyikben voltak hívők. Miseidőben — és különböző miseórák következtében ez többször is megtörtént — többnyire annyian voltak, hogy be sem tudtunk jutni. Még a padsorok között és kint az előcsarnokban is álltak. Egyes templomokban hangszórókat helyeztek el, hogy azok, akik nem fértek be, kint a kertben vehessenek részt az istentiszteleten. A vatikáni zsinat óta az istentisztelet a nép nyelvén folyik. A gyülekezet lelkesen részt vesz benne, énekel és hangosan mondja a hitvallást. A zsoltárének hangos és bensőséges volt, népies, könnyen követhető dallamokkal. Az imák erős közösséget hoztak létre a hívek között. És bár a nyelvet nem értettük, éreztük, hogy milyen jó kapcsolat áll fenn a pap és gyülekezete között a szentbeszéd alatt. A hívők között minden korosztály fellelhető volt. Ügy látszik a templomlátogatás az egész család közös ügye. A fiatalok és középkorúak túlsúlyban voltak és feltűnően sok volt a férfi. * * * A szombat délutánt Varsó újjáépített régi városa híres templomainak akartuk szentelni, de akármelyikbe néztünk be, mindenütt esküvő volt a jegyespár rokonai és barátai lelkes részvételével. Lengyelországban az egyház igen szűkös viszonyok között él. Az állam különböző eszközökkel szeretné korlátozni befolyását, de úgy látszik tisztában van azzal, hogy a nyílt ellenállás elkerülésére tekintettel kell lennie a nép vallásos érzületére. Az egyház mélyen gyökeret vert a lengyel népben, kisugárzása mindmáig erős és töretlen. „Hier kommt Friedrich Barbarossa." A megjegyzés egy pad felől jött, melyen két nyugdíjas a nap eseményeit tárgyalta Segesvárott. Mindjárt rájöttem, hogy a megjegyzés nekem szólt. Szünidei szakállam és nem éppen jelentéktelen porhüvelyem adott okot a tréfára és én mindjárt rá vágtam: „Ja, und er kommt aus Stockholm in Schweden." Ezzel megvolt a kapcsolat és az öreg fodrász, kb. 300 korona havi nyugdíjjal, elkezdett mesélni a városról. Segesvár egyike annak a hétnek, melyek Erdélynek a „Siebenbürgen" nevet adták. Szép gótikus templom előtt állunk meg és új barátom, a fodrász, bemutat Schaser Albert lelkésznek, ki egy kartársával együtt évek óta a gyülekezet élén áll. Abban a papiakban született, melyben most ist lakik. Impozáns épület, nagy szobákkal, összeépítve egy régi őrtoronnyal. Paplakából áttekintheti az egész egyházközséget. Nálunk teljes a szabadság a szószéken — mondja. A hagyományos lelkipásztori feladatok töltik ki napjaimat: istentiszteletek, egyházi szolgálatok, konfirmációi oktatás, bibliamagyarázat, lelkigondozás és családlátogatások. A szászok természetes gócpontja a templom. A politikai viszonyok missziós tevékenységet vagy nemzetközi gyűjtőakcióban való részvételt nem tesznek lehetővé. De a gyülekezetei erős közösségérzet hatja át. A templomba járás intenzív, sokkal jobb, mint az én fiatal koromban — mondja a lelkész. A terület evangélikus gyülekezetei az Erdélyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház kötelékébe tartoznak. Püspökük Nagyszebenben (németül Hermannstadtban) lakik, ahol teológiai fakultás és lelkészképző is van. Bizonyos tekintetben szinte irigylem segesvári kartársamat. Ő annak szentelheti magát, ami a lelkész rendeltetése: Isten Igéje hirdetésének és gyülekezete személyes gondozásának. Van benne valami abból a régimódi papfajtából is, melyet sokan olyan óriási tekintélytisztelettel vesznek körül. Így viszont jó védelmet tud nyújtani más, sokkal „keményebb tekintélyek" ellen, melyek bizonyára szívesen látnák, ha az ő eszmeviláguk nyomná rá bélyegét az egyházi életre. NE FÉLJETEK, MERT NAGY ÖRÖMÖT HIRDETEK
