Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)

1971-09-01 / 5. szám

ÚT/TÁR5

Galavics Sándor:

A koporsóhordó gyásza

Tegnap is úgy, mint húsz év óta

kétszer hetenként, vagy ahogy a sors

akarta,

koporsót úgy hordott a vállán, mint piacosasszony vásárkosarat.

Szemében könny nem bujkált sosem, csak morgott néha a súly alatt, s a sírnál várta úgy mint a többi gyászoló markkal a pénzgarast.

Ma újra vitt halottat, ismeretlent s a gyásziitemre hulltak könnyei.

Meghalt az asszony, ki eddig várta, hétfőn viszik majd a társai.

Ő, ő most gyászolt a sírhalomnál, először értette a papot. . . s elvitt egy szót bánat-otthonába, s a konyhában rátámaszkodott.

OLVASTUK...

„Az Ütitársnak igen örültem . . . Meggyőződésem, hogy a lap messzemenően teljesíti a misszióját. Magam is igen „éhesen" várom".

» *

„Azért a lap tartalma nem újult meg, csak a külseje! Semmiféle visszhangja nincs . . . -ban, igaz utóbb a mi híreinket, cikkeinket nem is közlik. Sebaj!"

* *

„... járt nálam és nagyon örültem, mert az ÜTITÁRSAT nagyon nívósnak találta ..."

* *

„Nem is hiszi, mennyire örülök, hogy ennek a nagyszerű, nyílt lapnak a munkatársa lehetek. Kitüntetésnek veszem, ha megtisztelnek ezzel."

* *

„Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig nehezen várom, hogy megérkezzék az új szám. És csak azt sajnálom, hogy csak kéthavonké|nt jelenik meg. Nem lehetne ezen változtatni?"

Madonna Makóról

FORUM

Bár nem teljesítjük ígéretünket, hogy ez év karácsonyára a Miatyánk új közös szövegét tehetjük le minden magyar keresztyén asztalára, mégis elértünk kettőt: ébren tartottuk az érdeklődést az ügy iránt, s ugyanakkor eddigi közleményeink egy nagyobb munka alapjául szolgálhatnak.

Mennyei Atyánk!

Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod,

mint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.

És ne vígy minket kísértésbe de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindenörökké. Ámen.

Nem gondoltam volna!

Itt közlünk még további hozzászólásokat:

Minden bizonnyal nagy a kegyesség eme titka: Aki megjelent testben, igazoltatott a Lélek által, megjelent az angyaloknak, prédikálták a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben (íTim 3,16).

„Nem gondoltam volna!" — szólunk, ha meglepődünk, ha olyasvalami történik, amit nem tartottunk lehetségesnek.

De ebben a világunkban és éppen ezekben az időkben mindig gyakrabban kell ezt megállapítanunk.

Nem gondoltam volna, hogy az atomot (magyarul: oszthatatlan) osztani lehet s hogy ezáltal olyan végtelenül sok energia szabadul fel. — Nem gondoltam volna, hogy az ember a holdra jut s hogy ezáltal nem a nagysága, hanem parányi volta lesz még világosabb előtte. — Nem gondoltam volna, hogy az ember mesterségesen életet tud teremteni, ő azonban mindig kevésbé érti meg az életet.

És te talán azt mondod: „Nem gondoltam volna, hogy Isten a Jézusban találkozik velünk, szeret minket és megvált, és hogy belőle a szeretetnek olyan ereje árad szét, hogy ez megváltoztatja ezt a világot. — Nem gondoltam volna, hogy Isten, aki Ür idő és tér fölött, parányi földünkre jön s mi ezáltal örökkévaló„A Mennyei Atyánk" megszólítás kétségtelenül újszerű, de érzésem szerint pregnánsabb a régi megszólítás. Mert a Végtelen, a Hatalmas, a Kegyelmes Isten áll fölöttünk, akit megszólítunk!" (Göppingen)

„Az első alternatívát fogadtuk el mi is (a Miatyánk szövegénél), egy javítással: megbocsátunk (és nem: megbocsátottunk). Ez kifejezőbb, mert a magyarban a jelent és a jövőt is jelenti." (Malmö)

ságot kapunk. — Nem gondoltam volna, hogy Isten odaadja az életét, hogy ezáltal mi életet nyerjünk.

Nem, én sem gondoltam volna. Emberek nem tudták volna ezt kitalálni. Ez Isten titka és csodája, és az is marad. Az angyalok szemlélik ezt és csodálkoznak. A népek hallgatják ezt és rázzák a fejüket. És néhány ember — Te is hozzájuk tartozol? — bízik benne, hisznek Jézusban, akkor is, ha ezt — „nem gondolták volna". De a karácsony életük fordulópontja lett. így megértették az életüket, így készek ők maguk is élni ezzel a szeretettel és így megtapasztalnak már itt egy darabot az örökkévalóságból. Gondoltad volna ezt? H. Br.

NEKTEK, MA SZÜLETETT MEGVÁLTÓTOK! LK2,10-11