Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-09-01 / 5. szám
Szabadság, amit nem lehet elvenni Nem kell nagy megfigyelőkészség ahhoz, hogy valaki észrevegye: a magyar nemzet történelmén egy megdöbbentő jellemvonás fut végig. Történelmünkben a fontos Hátnmnk, -jelenítve eseményeR —párocával szerepelnek. Egy felemelő/ ér—zéseket1 okozó évszámot mindig kiveti^ V lehan^bfpC' A országfoglai^st 59 évvel később a Lech melletti csatéK vesztés; äz első királyok országépítő munkáját a tatárok országrombolása; Mátyás udvarának dicsőségét Mohács; Rákóczi „Pro Libertate" feliratú zászlóinak a megieienósét a nagymajtényi fegyverletétel, ahol „letörött a zászló"; 1848. március 15-ét 1849. október 6-a; a milleneumi Magyarország ragyogását Trianon gyásza; 1956. október 23-át november 4-e. Ezen furcsa rendszeresség miatt sokan arra a következtetésre jutottak, hogy magyarnak lenni értelmetlen valami, hiszen ezen a népen átok ül: nem tud kiszabadulni a tragédiák ördögköréből. Persze nemcsak a magyar történelmet figyelve juthatunk ilyen borúlátó következtetésre. Madách Imre nagy művében, „Az ember tragédiájáéban nem a magyär nép, de az emberiség történelmét ■j^róbáljh megrajzolni és bemutatja, hogy ^hjis'Tyasonló boszorkánykörhöz hasonlít. Minden nemes eszme előbb-utóbb beszennyeződik az ember kezében és tönkretevőjévé válik. Mások is jutottak már hasonló meglátásra. Ezek között nem szabad elfelejtkeznünk Pál apostolból, aki saját népének, a zsidóságnak a történelmét szemlélve, vagy az egész emberiségnek a sorsát vizsgálva (a Római levél 9. ill. 1. fejezetében) szinte azonos következtetésekre jut. A legtöbb ember ezeket a dolgokat, mint megváltozhatatlan tényeket tudomásul veszi és kijelenti: embernek lenni a tragédiák sorozata között való élést jelenti, majd egy utolsó tragédiában való elbukás valóságát. Nem így Pál apostol. Elsősorban rámutat egy jelenségre (Római levél 8. fej.), mely az egész teremtettségben megfigyelhető: a szabadság, a boldogság, az igazságosság, a harmónia utáni vágyra. így szól: „Az egész teremtett világ nyög és vajúdik mind mostanáig. De nemcsak ez, hanem mi is sóhajtozunk magunkban és várjuk . . . testünk megváltását" (22—23. v.). Ez azt jelenti Pál számára, hogy kell lenni egy jobb, tökéletesebb, szebb életnek, egy elveszett paradicsomnak, amelynek az emléke a tért atettségben él, különben nem élne a szabadság utáni vágy a szívekben és a békesség elérésének a kívánsága a teremtett dolgokban. * * * i 9 ClX . Ue\nem ez az, ami vigasztalást jelent ■9s reménységet hoz Pál számára, hanem valami egészen más. Egy történelmi esemjpy/ Jézus Krisztus halála és feltáma-Ha Jézus életét nagypéntekig szemléljük, az ugyancsak szemlélteti ezt a tragikus kört: nagy reményekre mindig még nagyobb csalódások következtek. Látszólag Ő sem tudott kitörni ebből a „démoni dialektikádból és végül egy nagy fellángolás után — gondoljunk a virágvasárnapi bevonulásra — tragikus hősként elbukott. Azonban Jézus története nem nagypéntekkel, hanem húsvéttal, ill. mennybemenetelével ért számunkra egyelőre a végéhez, ami azt jelenti: Jézus kiszabadult a mindent bilincsbe verő ördögkörbol és felfelé, a szépség, jóság, öröm es boldogság hona felé egyenes ívben haladt! Mit jelent mindez a magyar keresztyének számára? Elsősorban azt, hogy ne szomorkodjon a magyar történelem e látszólag tragikus vonasa miatt. Nemcsak a mi nemzetünk története mutat fel ilyet. . . De azért se szomorkodjon, mert a szabadság utáni vágyat nem lehet kiölni az emberek leikéből. Az „a koporsóból kitör és eget kér"! A legfőbb vigasztalása pedig legyen az a tény, hogy volt Valaki, aki kitört a szabadságot béklyóban tartani akaró centripetalis erők köréből és igazi szabadságra jutott. Ez Jézus Krisztus volt! Már ezzel megsemmisítette azt a hiedelmet, hogy nincs reménység az ember szamara, a szolgaság és gonoszság erői legyőzhetetlenek. Ö azonban nem csupán ezt tette, hanem azt a felhívást intézte hozzánk: kövessük Őt, hogy ott lehessünk, ahol Ö van (János 17, 24). Ezért nincs fontosabb feladatunk, minthogy belekapaszkodjunk ebbe a kézbe, amely képes minket kirántani a szolgaság ördögköréből és magához vonzani az igazi szabadságba, abba a honba, amely valódi hazánk. Kövessük Őt, legyünk Krisztus népe, mégha ez pillanatnyi szenvedéssel is jár, hogy az Ő dicsősége is a mienk legyen egykor. Thailandi sláger Ne menjetek a holdba! Mit nyújthat nekünk a hold? Se vize, se tüze, növényei és még levegője sincs. Mért repültök a holdba? Mért nem innen lentről nézitek csak? Érdemes annyi pénzt és munkát pár szikladarabért kidobni? Miközben a világ kétségei közt fetreng! Nem látjátok a rongyokba bújt tömegeket, a tanulatlanokat, a sírókat? _ /l 1 ~~ —PTS^jitok-öTaJoIdwfptnést, lv ^TorődJeteJréTiyony)'rtÜl világgal! • Megtakaritótt dollárjaitokat adjátok inkább fjildünk'szegényeinek.
